Könyvkritika: Skye Warren - A bástya

Skye Warren

A bástya (The Castle)

Endgame-trilógia - Harmadik rész

Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:

Gabriel Miller azzal hiteget, hogy az elefántcsonttornyában tökéletes biztonságban vagyok, holott az üldözőim folyton a nyomomban vannak, a ház körül ólálkodva alig várják, hogy végezzenek velem. Egy hadseregnyi biztonsági őr strázsál az udvaron, sőt, még a falakon belül is.

Az ösztöneim azt súgják, a veszélyt mégis közelebb kell keresnem. Nem tudom, Gabriel a pártfogóm vagy ellenségem, a háza az én védelmező bástyám vagy a börtönöm.

Nincs hová mennem. Senki sem maradt, akiben bízhatnék.

A múlt elől azonban nincs menekvés. Rettegek, hogy megtalál az, aki egész életemben a sarkamban volt.

Vajon Gabriel lesz a megmentőm?

A bástya az Endgame-trilógia befejező kötete: bosszúról, csábításról, szerelmi játszmákról és az igaz szerelemről.

   Egy újabb sorozat fejeződött be, egy szuper trilógia amit nagyon megszerettem, ráadásul, kivételesen nem kellett éveket várni a folytatásokra, a Tericum kiadó maximálisan tartotta a szavát, hiszen tavaly ősszel jelent meg az első kötet, idén februárban a második és most a lezárás.

   Ezen a két linken olvashatjátok a kritikáimat: Könyvkritika: Skye Warren - A gyalog és 

Könyvkritika: Skye Warren - A huszár.

   Keserédes módon haladtam az olvasással, hiszen A huszár óriási függvéggel ért véget, szóval alig vártam, hogy mindenre fény derüljön, közben pedig picit halogattam, elvégre ha egyszer vége, elfogy, akkor mi lesz utána? Ez minden könyvmoly állandó problémája. ;)

   Habár az is igaz, hogy írtam a kiadónak, akik sajnos egyelőre még nem válaszoltak, de azért reménykedek, hátha megjelenik majd egyszer a Damon Scottról és Pennyről szóló duológia, ami A király és A királynő címeket kapta. 

   Frissítve (2022.05.14.): A kiadó azt válaszolta, hogy egyelőre nem tervezik a duológia kiadását. :(

   Ilyen hosszú bevezető után térjünk végre a lényegre és nézzük, hogy mit gondolok a lezárásról:

   Az első szembeötlő és óriási örömömre szolgáló dolog maga a kezdés volt, az Előszó ugyanis Gabriel szemszögéből lett megírva és így láthattuk a páros első találkozását, most már megtudhattuk azt, hogy miként gondolkodik ez a domináns férfi. *_*

   Tükör-fejezetként szolgált A gyalog kezdéséhez, egyszerűen fantasztikusan hatott. Sajnáltam, hogy a könyv további részeiben nem volt már több szemszögváltás.

   Aztán persze nem is én lennék, ha nem emelném ki és hangsúlyoznám újfent az Avery és Gabriel között működő kémiát. Pusztító energia, vad szenvedély, a birtoklási vágy egy teljesen új, már-már őrületes foka ütötte itt fel a fejét, valamint további BDSM elemek, a kevésbé brutális kategóriából.

   Ők ketten gyűlölik, ám közben imádják a másikat, képtelenek eligazodni a saját érzéseiken, ezek mellé pedig olyan dolgok párosulnak még, mint egy az Avery életére törő őrült, milliónyi titok a múltból és persze a jövő bizonytalansága.

   A krimi szál sokkal inkább jelentősen hatott, mint az előző két regényben, a romantika és az erotika az én ízlésemnek még picit kevésnek is bizonyult, no persze amikor mégis előtérbe került, ott aztán kő-kövön nem maradt! ;)

   Mint említettem már, alávetett-domináns szerepek, nyilvános szex, a határok feszegetése és a többi.

Damon Scott és Penny közös története, két kötetben

   A mellékszereplők most kicsit háttérbe szorultak, keveset kaptunk belőlük, holott Penny még csak itt tűnt fel először. A Justin és Harper kettős viszont tényleg keveset szerepelt, egyedül talán Damon Scott volt még jelen. Ő A huszárhoz képest sokat, A gyaloghoz képest pedig majdnem ugyanannyiszor kapott terepet.

   Inkább Avery és Gabriel kapcsolatának alakulásán volt a fő hangsúly, valamint a nyomozáson, mondjuk nekem ezekkel sem akadt gondom.

   A két főszereplő jelentősen változott, pozitív karakterfejlődéseken estek át. 

   Avery valóban felnőtt, minden szempontból méltó párja lett a férfinek, akitől anno rettegett.

   Megszabadult kislányos viselkedésétől, próbált komoly-megfontolt döntéseket hozni, nem mellesleg pedig, segíteni Pennynek.

   Gabriel sokat levetkőzött borzalmas modorából, idomult a nőhöz, akit szeret, ám nem változott meg olyan drasztikus mértékben, mint az ilyen témájú sztorik tipikus rosszfiúi. Nem lett belőle kezesbárány, főleg nem papucs.

   Láthattuk gyengédnek, megértőnek vagy éppen szeretőnek, de attól még mindig kimondta amit valójában gondolt, nyers maradt a stílusa, továbbra is szerette zavarba hozni Avery-t, sőt, sokszor bizonyos mértékig bántotta, megalázta, mondjuk az lényeges információ, hogy ezt a lány kérte tőle, pontosan azért, hogy tisztában legyen vele, meddig és mennyit bír a BDSM terén.

   Viták, félreértések, azért mindig akadtak, de ezek kellettek, hiszen akkor nem lett volna olyan pörgős a cselekmény. A sakk most is központi szerepet töltött be és nem csak a főszereplőink játszmáiban, hanem a végső megoldásban.

   A teljes igazság, főleg a rokoni szálak elborzasztó sokként hatottak rám.  Avery elfojtása és az átélt traumák, zaklatások...Ezekről sosem olvas szívesen az ember. Gusztustalan és megalázó.

   Mindezektől függetlenül, engem totálisan elvarázsolt és a legfőbb kedvenceim között van a helye.

   Még mindig jó szívvel ajánlom, hiszen a dark romance stílusban kiemelkedő, megosztó és szerethető karakterekkel teli, fordulatos és megdöbbentő cselekménnyel, megannyi izgalmas és pikáns szexjelenettel, no meg persze krimivel, némi humorral és romantikával.
   Szerintem kerek-lezárt lett, nem maradtak nyitott kérdések, végül minden a helyére került, a szereplők sorsa így vagy úgy, de megoldódott.

   Régen olvastam már három ennyire rövid könyvet, amik mégis, minden szempontból tartalmasak voltak.

   Pár szó a borítóról:  A borító megint szuper, a magyar kiadó sajátja, rajta pedig a már jól megszokott Avery-Gabriel páros, igencsak intenzív ábrázolásban, előttük az a bizonyos sakk készlet, főszerepben a bástya bábuval, körülötte minden más borul. 

   Egyetlen hibája, hogy Avery szőke hajú!