Könyvkritika: Skye Warren - A huszár

Skye Warren
A huszár (The Knight)
Endgame-trilógia - Második rész
Magyar kiadás éve: 2022

Fülszöveg:
Gabriel Miller hidegvérű bűnöző. Mindentől megfosztott, amim csak volt. Elvette a családom, az otthonom és az ártatlanságom. Csupán egyetlen dolog maradt nekem, a nemes bosszú, hogy visszaszerezzem mindazt, ami az enyém.
Gabriel Miller mindenhol ott van. Mélyebb játszmát űz, mint gondolnám. Minden lépéssel közelebb kerülök hozzá, az érzékisége rabul ejt, miközben minden újabb titokkal darabokra tépi a lelkem.
Azt hiszi, végleg tönkretett és maga alá rendelt. Azt hiszi, ő nyert. Csak egyvalamit nem tud, hogy minden gyalognak megvan az esélye arra, hogy vezérré válhasson.
És a játék csak most kezdődött el.

   Az első kötet a tavalyi évem parádés lezárása, egyben pedig az egyik új kedvencem volt a dark romance témában, ráadásul a kiadó bizalomra okod adó módon nyilatkozott a további megjelenésekről, így hát madarat lehetett fogatni velem, amikor jött az értesítő, hogy előrendelhető, majd pedig rendelhető kötet lett belőle.
   A Molyon is igyekszem népszerűsíteni az egész trilógiát, így a már meglévő kihíváshoz: Olvassuk el együtt A gyalog című könyvet gyorsan létrehoztam egy másikat: Olvassuk el együtt A huszár című könyvet.
   Természetesen nem kérdés, hogy a már most várva-várt befejező részhez is szeretnék a jövőben egy harmadik kihívást. ;)
   FRISSÍTVE: Valami Molyos hiba miatt végül törölték a második részhez készített kihívásomat és egy összevont, az egész trilógiára kiterjedőt kellett készítenem: Olvassuk el együtt az Endgame-trilógiát címmel.
   A gyalog egy igazán kínzó és sokkoló függővéggel fejeződött be. Legszívesebben a falat kapartam volna kínomban a folytatásért, amire nem kellett olyan sokat várni, de még így is borzasztó volt. 
   A történet onnan veszi fel a fonalat, ahol az első kötet véget ért és rögtön azt láthatjuk, hogy Avery próbál megbirkózni a kilátástalan helyzetével, miközben egyszerre gyűlöli és vágyik családja ellenségére, az őt sokszor megszégyenítő Gabrielre.
   Nem győzöm hangsúlyozni, hogy IMÁDTAM kettejük további macska-egér harcait, a kémiát, a szócsatákat, a visszafojtott vággyal és szenvedéllyel teli jeleneteket, a vad erotikát és a szókimondást.
   Teljesen magával ragadott, rabul ejtett és nem eresztett egészen az utolsó oldalakig.
   A kedvencem a Tizenegyedik fejezet volt, ott azt hittem, hogy menten elájulok és hiperventillálok az áramló érzelmektől, érzékiségtől.
   Pár kérdésre választ kaptunk, viszont megannyi új felmerült.
   Damon Scott most nem szerepelt annyit, helyette jött Will, a titokzatos és mogorva hajléktalan férfi, akinek persze végig megvoltak a maga indítékai, az igazi szándékai.
   A legjobb barátnő, Harper is fontosabb szerepet kapott, őt igazán megkedveltem, ráadásul még a folyton sunyi Justin is visszatért.
   Ebben a részben már Avery apjáról is egyre több gonosz dolog derül ki, egyáltalán nem tudom őt sajnálni, pláne nem érzek vele együtt, semmilyen szinten.
   Avery édesanyja, a halott Helen, pedig régi naplóbejegyzések szintjén kerül elő újra, ahol aztán döbbent lányával együtt tanúi lehetünk a csillogó élet mögött rejtőző valódi boldogtalanságnak.
   Igazán sajnálom, hogy Gabriel szemszögéből nem olvashatunk, mert jó lenne belelátni az ő gondolataiba, jobban megismerni az érzéseit, azt, hogy valójában hogyan szemléli azt a lányt, akit kezdetben megvet, de akit titokban imád.
   Annyira elszomorít, hogy ez a trilógia ilyen rövid. Más könyvek túlírtak, sokszor fárasztanak, ezt meg a végletekig tundám olvasni, de a maga 208 oldalával túl hamar a végére értem, pedig esküszöm beosztottam, ahogy csak tudtam és ahogy a sodró lendülető cselekmény engedte.
   Engem totálisan elvarázsolt és a legfőbb kedvenceim között van a helye.
   Még mindig jó szívvel ajánlom, hiszen a dark romance stílusban kiemelkedő, megosztó és szerethető karakterekkel teli, fordulatos és megdöbbentő cselekménnyel, megannyi izgalmas és pikáns szexjelenettel, no meg persze krimivel, némi humorral és romantikával.
   Szuper lenne az írónő más könyveit is olvasni, örülnék ha a kiadó nyitott lenne tőle még több regény megjelentetésére. Érdemes odafigyelni rá, mert kitűnően ír, a fordítással viszont megint akadtak gondok...néha teljesen magyartalan volt a szöveg, ebben volna még hova fejlődni.
   Izgatottan várom a lezárást, a harmadik könyvet, hiszen megint függővéget kaptunk, ne is reménykedjetek viszonylag kerek befejezésben, mert arról szó sincs.
   Pár szó a borítóról:  A borító megint a Tericum sajátja és gyönyörű, jól passzol a sztorihoz, valamint az előzményhez. 
   Megint ott van a sakktábla, csak most a huszár került előtérbe, a háttérben a többi bábuval és persze az elmaradhatatlan Avery-Gabriel páros. 
   Ugye nem kell újfent hangsúlyoznom, hogy IMÁDOM? 

Megjegyzések