Filmajánló: Halál a Níluson - Spoileres

 Sziasztok! :)

   2017-ben már írtam Filmajánlót az első Kenneth Branagh féle Agatha Christie feldolgozásról, ami a Gyilkosság az Orient expresszen volt.

   A pandémia miatt rengeteget kellett várni - úgymond - a folytatásra, a következő filmre, ami a Halál a Níluson lett, jó sokáig halogatták a premiert és ezen Armie Hammer és Letitia Wright botrányai sem segítettek...sőt.

   Az előző film kapott bőven hideget-meleget, hiszen nem maradt teljesen hű az eredeti regényhez és ez a mostani filmmel sincsen másként.

   Azt mondom, hogy az a legfontosabb: tudni kell elvonatkoztatni kicsit és csupán az élményre, a hangulatra figyelni, mert akkor biztosan tetszeni fog az alkotás, főleg azoknak, akik egyáltalán nem ismerik a regényt és/vagy az Albert Finney, illetve a  David Suchet féle feldolgozásokat.

   Vaskalapos AC rajongóknak nem biztos, hogy el fogja nyerni a tetszését, mert igen fontos karaktereket írtak ki a cselekményből vagy éppen tettek hozzá, ez pedig bizony zavaró tud lenni.

   Számomra igazi és teljes élményt nyújtott, mert imádom Agatha Christie munkásságát és fontosnak tartom, hogy még ennyi év után is folyton a köztudatban legyen, hála mondjuk egy ilyen filmnek.

   A Gyilkosság az Orient expresszennel ellentétben, itt viszont már valóban lényeges cselekményszálakat változtattak meg, a harmadik áldozat például egyáltalán nem az lett, mint a könyvben és ez bizony engem is sokként ért.

   A látványvilág első osztályú, akárcsak a zenék és a színészek játékával is elégedett voltam.

   Megint csak nem győzőm hangsúlyozni, hogy ennél a filmnél el kell vonatkoztatni, hiszen Armie Hammert például én mindig is tehetségesnek tartottam, igazából még most is annak tartom, az persze már egy másik kérdés, hogy mint emberről mit gondolok, figyelembe véve a mostanában kiderült dolgokat!

   Kenneth Branagh, mint Poirot, megint sokat pozőrködött, sok mindenben eltért a mindenki által ismert és preferált kis belgától, de neki ez jól áll, egyszerűen nincs mit tenni.

   Legjobban Letitia Wright, Gal Gadot és a Szexoktatás című sorozatban megismert Emma Mackey játékait tudtam értékelni. Ők hárman valóban hozták azokat a figurákat, akikről már annyit olvastam.

   Pár hete pont adták a televizióban a 2004-es filmet, így hát kapva-kaptam az alkalmon és megnéztem, aztán a könyvet is újraolvastam, szóval teljesen képben voltam az eseményekkel és jól ment az összehasonlítás.

   A film egy a forgatókönyvíró általt kreált Poirot eredetsztorival indult, amit megint nehezen tudtam hova tenni, nem teljesen értettem, hogy mi szükség volt rá?

   Aztán ott volt még az a szembetűnő újítás, hogy a hajón lévő utasok tulajdonképpen mind ismerték egymást, mert volt valami közük Linnet Ridgeway-hez, ami tudjuk, hogy a regényben nem pontosan így történt.

   Az LMBTQ szál és a karakterek bőrszínének megváltoztatása egyáltalán nem zavart, kimondottan tetszett és jól beleillett az események menetébe. Arra gondoltam közben, hogy ezt akár AC is megírhatta volna így.

   Bouc és édesanyja, akit Tom Bateman és Annette Bening duója alakított, na őket már kevésbé tudtam hova tenni, hiszen komplett karakterek szerepét és tetteit vették át. :(

   Mivel a film egy modernizált változat, így sokkal jobban átjöttek az elfojtott vágyak, a gyűlölet, a hazugságok és a szenvedély. 

   Jacqueline "Jackie" de Bellefort már-már elmeháborodott ragaszkodása Simon Doyle-hoz, az, hogy mennyire megrögzötten szereti és ezért tényleg mindenre képes érte...

   Bevallom, hogy az eredetiben mind Simon, mind pedig Jackie - gaztetteik ellenére - a kedvenceim voltak és anno nem igazán tudtam sajnálni Linnet halálát, itt pedig csupán annyi változott, hogy rájöttem: Simon egy igazi önző alak, aki mindkét nőt kihasználta, ahogy csak tudta.

   Úgy vélem, hogy Simon egyik nőt sem szerette igazán, csakis önmagát. Sajnálom, hogy Jackie nem hallgatott Poirotra és visszakozott még az utolsó pillanatban. Akadt rá lehetősége bőven.

   A haláluk persze megrendítő, itt is a film egyik legmegrázóbb jelenetének bizonyult, akárcsak Bouc tolvajjá alacsonyítása és valóban értelmetlen halála, hiszen Mrs. Otterbourne az eredeti áldozat.

   Őszintén kíváncsi vagyok, hogy lesznek-e további filmek és jelenleg ott tartok, hogy magam sem tudom eldönteni: Ez vajon jó ötlet lenne-e?

   Nem kellett volna ennyire átírni a történetet, hiszen teljesen jó úgy, ahogy a Krimi Királynője anno megalkotta. Bőven van benne potenciál, nem szükséges ennyire a másítás.

   Attól függetlenül ajánlom, egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, nekem minden hibája ellenére még így is kiemelkedő filmnek bizonyult.