Könyvkritika: Lucy Strange - A ​fülemüleerdő titka

Lucy Strange
A ​fülemüleerdő titka  (The Secret of Nightingale Wood)
Magyar kiadás éve: 2018, 2021, 2022

Fülszöveg:
Elragadóan szövevényes történet barátságról, tündérmesékről és családi titkokról.
1919-et írunk. Mami beteg. Apa külföldön dolgozik. Jane dadus túl elfoglalt, hogy odafigyeljen Henriettára, és az árnyakra amiket lát – vagy látni vél – az új otthonukban, Reményházban. Henry felfedezi, hogy a ház tele van különös titkokkal. Egy éjjel kimerészkedik a fülemüleerdő sötétjébe. Amit ott talál, az az egész életét megváltoztatja.

   Hivatalosan is elolvastam minden olyan Lucy Strange könyvet, amik eddig idehaza megjelentek magyarul és bizony már most várom a további köteteket a szerzőtől, mert új imádott írót avattam és az összes regénye bekerült a kedvenceim közé.
   The ​Mermaid in the Millpond egy kisregény, amit Pam Smy illusztrált, jó lenne ha az is kiadásra kerülne a Menő Könyveknél.
   A fenti linkeken bővebben olvashattok a további LS történetekről, de most nézzük, hogy mit gondolok A fülemüleerdő titkáról:
   Egy újabb gyermekkönyvről beszélünk, ami simán beleillik az ifjúsági kategóriába és most is inkább 15+-os korosztálynak ajánlom, hiába a kiadó saját 10+ feletti kiírása.
   A sztori egy újabb Lucy Strange féle főszereplő kislányról szól, ezúttal a tizenkét éves Henrietta ,,Henry" Abottról, aki megtört, gyászoló családjával, a nyűzsgő Londonból a vidéki Anglia egyik eldugott kis falucskájába, azon belül is az erdő szélén álló Reményházba költözik, miután egy szörnyű baleset során bátyja, Robert, életét vesztette egy lakástűzben...:(
   Ez a szituáció már eleve egy lehangoló, iszonyatos alaphangot ad az egész cselekménynek, így bőven van hová fejlődnie minden karakternek és ez természetesen így is lesz.
   Henriettát elhunyt bátyja szelleme/lelke kíséri útjain melyeket a rejtélyes és titkokkal teli fülemüleerdőbe tesz, ahol találkozni vél egy erdei boszorkánnyal, Pillével, valamint kénytelen megküzdeni a családját szétszakító szomorúsággal.
   Teljes mértékben elítéltem Henry édesapját, aki gyáván megfutamodott a gondok-bajok elől és egyszer csak úgy döntött, hogy sorsára hagyja a mentálisan beteg feleségét, valamint lányait. 
   Ez milyen hozzáállás? Egyből eszembe jutott az Esznek-e ​a halottak epertortát? című írás, ahol a szülők szintén hasonlóan viselkedtek az egyik ikerfiú halála után és egyszerűen nem vették tudomásul, hogy ott van mellettük a másik, még életben lévő gyermekük, akinek szüksége lett volna rájuk.
   Amikor az édesapa elutazik a munka ürügyén, hirtelen minden a feje tetejére áll, hiszen Jane nagynéni képtelen egymaga kordában tartani az eseményeket, melyek drasztikus fordulatot vesznek egy kontár, gonosz és minden lében kanál ,,orvos" és annak felesége tettei kapcsán.
   Henrietta egymaga próbál szembeszállni Doktor Hardy számító fondorlatosságával, valamint középkori módszereivel és a fenyegető elmegyógyintézet árnyával, hogy aztán szépen-lassan nemcsak az édesanyja, hanem a saját ép elméje is megkérdőjelezésre kerüljön.
   Rossz volt látni, hogy a felnőttek mennyire képtelenek nem észrevenni, amit egy gyermek mond, no azért szerencsére jóságos kivételek most is akadtak, így hát Henry végül nem maradt segítség nélkül.
   Dühített a sok hazugság, manipuláció. A kislány egyre kétségbeesettebb lett és vele együtt mi, olvasók is. 
   Aztán persze ott volt még a misztikus-gótikus szál, a fülemüleerdő árnyaival, Pille boszorkányos megjelenésével, a fekete macskával, az ijesztő, torz, sánta emberrel, a padláson elmozduló gyermekjátékokkal és Robert fel-feltűnő, elmosódott alakjával.
   Ez a könyv igazából Lucy Strange első regénye, de már itt bebizonyította, hogy kiérdemelt helye van az ifjúsági irodalomban.
Lucy Strange legújabb műve
   A tájleírások csodálatosak, a fantasy szál megelevenedik, valamint muszáj megemlítenem a sok-sok kitűnő szépirodalmi és klasszikus irodalmi utalásokat is. 
   Számtalan versről, gyermekdalról, illetve gyermekkönyvről esik szó, ráadásul idézetekkel, amik rendkívül jól beleillenek a szövegkörnyezetbe. 
   Henry nagy kedvencei ezek, hiszen a kislány kivételesen okos, olvasott és pont ezért lát sokkal jobban a dolgok mélyére, mint az őt körülvevő felnőttek.
   Csak dicsérni tudom, egyszerűen magával ragadott, végig fenntartotta az érdeklődésemet, kellemesen borzongató volt, egyben mégis lírai, egy igazán drámai cselekménnyel, roppant kedvelhető főhősnővel.
   Most sem maradhatott el egy igen halovány, de jelentős szerelmi szál, a család fontossága, az anyai szeretet mindent elsöprő ereje, a háború borzalmai és persze az újrakezdés reménye.
   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, ami megint csak csodaszép.
   Szépen összeillik a többi regénnyel. 
   A könyv kívül-belül meseszép, igényes rajzokkal teli és a kihajthatós borítófülek újfent egy teljes képet adnak ki.
   A kékes-rózsaszínes árnyalatú borítón, a bús, elkeseredett Henriettát láthatjuk, amint besétál az erdőbe, útját pedig figyelemmel kíséri az a bizonyos fülemüle és a pille, akik metaforák és igen fontos szerep jut nekik.

Megjegyzések