Két Freida McFadden könyv, amiket nagyon ajánlok

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben két olyan Freida McFadden könyvet ajánlok, amiket mostanában olvastam és amiket nagyon szerettem.

   Íme:

1. Freida McFadden - A ​törés

   Ez volt az első olyan olvasásom az írónőtől, amikor a befejezés után egy nyitott kérdés sem maradt bennem.

   Amúgy örültem neki, mert nem igazán szeretem a lezáratlan sztorikat, de Freidától már megszoktam, hogy a végén odarúg egy jó nagyot nekünk, olvasóinak. :D

   Bevallom azt is, hogy annyira izgultam a vége, Tegan és a kicsi miatt, hogy tegnap este beleolvastam, mert nem tudtam kivárni, hogy mi lesz velük. Ilyet sosem teszek, főleg nem thriller és krimi könyveknél, na meg horroroknál sem.

   Szóval ez nálam nagy szó, de azért még így is ledöbbentett pár dolog, jócskán maradt még meglepetés az utolsó fejezetekre is…ahhhh bőven. *_*

   Nekem kicsit hasonlított az SK féle Tortúrára, már ami a körülményeket és az elmeháborodott fogvatartókat illeti, pedig nem is olvastam azt a könyvet, csak a filmet láttam.

   Valóban klausztrofób, sokkoló és bosszantó, mert hát azt gondolnánk, hogy ilyen nincs, ezt nem tehetik meg egy emberrel, de mégis megteszik!!!

   Nem ez McFadden legjobb munkája, de az ő írásai számomra mindig a minőségi kikapcsolódást nyújtják, ráadásul gyorsan olvashatóak a könyvei és roppant megosztóak a karakterei.

   Tökéletes kikapcsolódás, egy majdnem tökéletes író tollából.

   Hogy ajánlom-e? Naná! :D

2. Freida McFadden - Sose hazudj

   Nos, ezt a könyvet egy ültő helyemben olvastam el.

   Elkezdtem és nem is álltam meg addig, amíg be nem fejeztem. Amikor észrevettem, hogy mennyi már az idő, még valamikor hajnalban, akkor tudatosult bennem igazán, hogy egy szuper jó kötethez volt szerencsém.

   Sokkolt, teljesen, totálisan!

   Eddig is tudtam, hogy Freida McFadden egy gonosz zseni, de talán ennél a könyvénél kristályosodott ki igazán ez a sötét igazság.

   Mert bizony mindenre, de tényleg mindenre számítottam, csak arra nem, ami végül lett belőle.

   Gyanakodtam én már Judyra is, aki olyan volt, mint Godot, szóval tudjátok, ha olvastátok, de még az egyszer emlegetett random emberkében is több potenciált láttam, mint abban, aki végül lett…

   Már eleve érdekelnek az ilyen pszichológiai dolgok, mióta magam is ilyen szakemberekre kényszerülök, szóval ezért plusz pont.

   Közben meg újfent találkozhattam az írónő erős női karaktereivel, valamint annyi antihőssel, mint amennyivel Dunát lehetne rekeszteni!

   Hogy ajánlom-e? Azoknak mindenképp, akik szeretnének jól megdöbbenni, lesokkolódni és felkiáltani, mint én, hogy: Mi van??????????? :O

   Jó, amúgy mindenkinek ajánlom, akik szeretik ezt a műfajt vagy éppen most ismerkednének a szerzővel és a többi. :D

   + Akik a Rainy days miatt nem olvasnák, azok se habozzanak, mert kivételesen nem volt gond a fordítással és igazából semmivel sem, pedig elhihetitek, hogy eleinte mennyi kétségem volt. 

   Próbáljuk a dolog jó oldalát nézni. Talán mostantól két kiadó fogja hozni magyarul FM könyveit, így még többet és még gyakrabban olvashatjuk majd.