Könyvkritika: Marthe Jocelyn - Holttest ​a zongora alatt

Marthe Jocelyn

Holttest ​a zongora alatt  (The Body Under the Piano)

Aggie Morton - Első kötet

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

„Én, Miss Agatha Caroline Morton, találtam meg a bizonyos gyilkos fegyvert!”

Ez a felfedezés különös módon nem ijedelemmel, hanem izgatottsággal tölti el a tizenkét éves Aggie-t, aki egy tengerparti kisvárosban éli az angol kisasszonyok életét. Ráadásul nemcsak a fegyvert, de a holttestet is ő fedezi fel, így minden adott ahhoz, hogy a nyomozásban is főszerepet vállaljon – hiszen, ha a rendőrségre bízza a feladatot, könnyen imádott tánctanárnőjére terelődik a gyanú. A nyomok felfedésében pedig új barátja, a titokzatos belga menekült, Hector Perot is a segítségére siet.

   Egy hirtelen ötlettől vezérelve vásároltam meg ezt a könyvet a Libriben, mert láttam a kiadó Facebook oldalán az ajánlót és felkeltette az érdeklődésemet.

A szerző Agatha Christie életét vette alapul, az inspirálta, de közben szerepel benne egy Hector Perot nevű belga fiú és a nagymamát Jane-nek hívják, aki kötöget, miközben más emberekkel és más esetekkel hasonlítja össze az eredeti gyilkosságot.

   Annyira ötletes. :)

   Úgy voltam vele, hogy ez kell nekem, egy magára valamit is adó, zászlós AC fannak jó szórakozás lehet, ráadásul imádom a minőségi ifjúsági krimiket.

   Nem is lőttem vele mellé, egyszerűen imádtam. *_*

   Végtelenül bámulatos volt, telis-tele kikacsintásokkal AC életére és munkásságára, de közben mégis egyedi tudott maradni.

   Az illusztrációk kedvesek és szépek, a karakterek roppant szerethetőek.

   Azonnal olvasnám a folytatásokat és annyira, de annyira remélem, hogy azok majd magyarul is érkezni fognak.

   Akik szerették az Úrilányok nem gyilkolnak sorozatot Robin Stevenstől, azoknak kimondottan jó szívvel ajánlom ezt a kötetet is.

   Figyelmében ajánlom még az Enola Holmes könyvek, illetve filmek, valamint a Nancy Drew rajongóinak is.

   Nem ez volt az első könyvem a Pagony kiadó Abszolút Könyvek sorozatából, hiszen már több, ehhez hasonló igényes és szuper izgalmas regényt olvastam ebből a szériából, de most már bizonyos, hogy ez lett a kedvencem.

   A viktoriánus kor végén kezdődik a sztori, ezért pedig nálam millió plusz pont jár, hiszen tavaly megszerettem ezt a korszakot, így a hangulata újfent magával ragadott.

   Olvasmányosan megírt, izgalmas történetről beszélünk, amit áthat a sajátos, finom angol humor, valamint az Agatha Christie által ihletett csodálat és tisztelet.

   Egyetlen hibájának talán azt rónám fel neki, hogy a gyerek szereplőkről néha nem tudtam elhinni, hogy valóban 12 évesek, mert annyira választékosan fogalmaztak, felnőttekhez méltón, valamint ahogy egyes dolgokra reagáltak, az nekem túlságosan is felnőttes volt.

   Egyébként hibátlan, komolyan. Na jó, nem is fokozom tovább...Olvassátok! 

   Gyerekeknek és felnőtteknek is remek kikapcsolódás lehet, az előbbieknek inkább a nyomozás miatt, az utóbbiaknak pedig a sokféle AC utalás végett.

   Engem teljesen elvarázsolt, levett a lábamról és egyszerűen remekül szórakoztam rajta.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és akárcsak a belső illusztrációk, Isabelle Follath munkája.

   Agatha és Hector kettősét láthatjuk rajta, no meg Tony kutyust, azzal a bizonyos holttesttel a zongora alatt. 

   Kiválóan illik a cselekményhez és szerintem remekül árulkodik arról a korosztályról, amit elsősorban megcéloz az író.