Könyvkritika: Sangu Mandanna - A Varázsfogadó - Egy boszorkány kézikönyve
Sangu Mandanna
A Varázsfogadó - Egy boszorkány kézikönyve (A Witch's Guide to Magical Innkeeping)
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
A nagy sikerű Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága című regény szerzőjének új, szívmelengető könyvében a főhős ezúttal is egy boszorkány, aki kap egy második esélyt, hogy jó irányba terelje a varázserejét, és ezzel együtt az életét.
Sera Swan egykor Nagy-Britannia egyik legerősebb boszorkánya volt. Miután feltámasztotta nemrégen elhalálozott nagynénjét, Jasmine-t, veszített varázserejéből, összebarátkozott egy félgonosz beszélő rókával, és kitették a szűrét a céhéből. Most egy elvarázsolt fogadó fenntartásában segít Jasmine-nek – mígnem egy nap tudomást szerez egy régi bűbájról, amelynek révén talán visszaszerezheti az erejét…
Egy sötét téli estén aztán feltűnik Luke Larsen, a jóképű és hűvös mágiatörténész, aki talán képes megfejteni a bűbáj titkait.
Fogadót vezetni, visszaszerezni az elveszett varázserőt, és egy lépéssel a céh előtt haladni igazi próbatétel, Sera Swan azonban felismeri, hogy ezt nem kell egyedül végigcsinálnia.
A tavalyi évem nagy várományosa volt a szerző előző kötete, amiről az alábbi linken olvashattok: Könyvkritika: Sangu Mandanna - Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága.
Természetesen nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni ezt a regényt is, aminek a borítója már eleve elvarázsolt, a benne lévő történet pedig az első mondatttól kezdve megvett magának kilóra. *_*
Egy csodálatos, szívmelengető cozy fantasy volt, egyben witchy, ráadásul vicces, fanyar humorral teli, közben pedig szeretetteljes és picit romantikus is.
Akik szerették a szerző előző kötetét, azok szerintem ezt imádni fogják, mert nekem például sokkal kiforrottabb, kidolgozottabb volt.
Érdekesnek találtam, hogy mágiarendszer és úgy egészében véve, a mágikus világ különbözött egymástól, tehát már az első pár fejezet után megállapítottam, hogy a két sztori nem ugyanabban az univerzumban játszódik, habár bizonyos wicca-szerű jegyekben azért mutatnak hasonlóságokat.
Sera egy minden szempontból erős boszi, aki egy nap arra kényszerül, hogy feltámassza hirtelen elhalálozott nagynénjét, ezek után pedig szinte teljesen elveszíti a varázserejét.
A boszorkánytársadalom kirekeszti magából, ő pedig mély depresszióba zuhan, ám szépen-lassan azért normalizálódik az élete, ebben pedig erősen közrejátszik az általa vezetett varázsfogadó különc lakóinak közössége.
Ezt a közösséget pedig egyszerűen nem hagyhatom és nem is akarom szó nélkül hagyni, hiszen lényegében ők, és a közöttük lévő különböző interakciók adták a történet savát-borsát.
Mint említettem, Sera minden szempontból különleges, de aztán ott van még a csupaszív nénikéje, Theo, az unokatestvére, aki ifjú boszorkánytanoncként csetlik-botlik körülötte.
Aztán persze szót kell ejteni Matilda, a hobbi kertész, valamint Nicholas, a lovag, igen lovag! kettőséről, valamint Clemmie-ről, a róka testben ragadt átkos boszorkányról és persze Kukurúról, az élőholt, de édes zombikakasról.
Évekkel később ide érkezik a mogorva mágiatörténész Luke és autista húga, Posy, akik egyszerűen sehol sem találják a helyüket, közben pedig az is hamar világossá válik a számukra, hogy végül talán ők lehetnek a legnagyobb segítség Sera erejének visszaszerzésében.
Az írónő már az első könyvében is bebizonyította, hogy remekül ért a talált családok sokrétű ábrázolásához, itt pedig aztán végleg világossá vált, hogy ebben a témában egyszerűen remekel, és nem tud hibázni.
Ilyen egy igazán cozy, boszis fantasy, szóval őszintén remélem, hogy az írónő már most tervezgeti az ilyen témájú írását és azt persze mielőbb, magyarul is olvashatjuk majd.
Pár szó a borítóról: A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata és nagyon tetszik.
A mostanában olyannyira divatos rajzolt borító, amin a Bolond Luk előtt, Sera és Luke kettőse látható, valamint az őket körülvevő Clemmie és Kukurú.



Megjegyzések
Megjegyzés küldése