Sorozat kibeszélő - Stranger Things - 5. évad - 1. felvonás

 Sziasztok! :)

   Ez is elérkezett végre! 

   Magyar idő szerint ma, hajnali 2-kor debütált a Stranger Things utolsó, ötödik évadának első felvonása, ami összesen négy részből állt és azt hiszem, én még keresem a szavakat, a sokktól fáj a fejem, sírtam, nevettem és közben annyira, de annyira jól szórakoztam. 

   Ha belegondolok, hogy az előző etapról 2022 júliusában írtam és akkor még csak nem is sejtettem, hogy milyen nehézségek, milyen borzalmak elé fog állítani az élet! Egyszerűen muszáj milliónyi felkiáltójelet használnom, mert talán így érzékeltetni tudom veletek, hogy milyen felfokozott állapotban vagyok.

   2022 októberében teljesen megváltozott az életem, hiszen Covidos lettem és idegösszeomlással kórházba kerültem két hónapra, pánikbeteg lettem és az egyik roham miatt majdnem önkezemmel vetettem véget az életemnek. 

   Aztán jött a sok gyógyszer, a sok kezelés, pszichológusok és pszichiáterek sora és még több kórház, magánéleti és munkahelyi válságok és még sorolhatnám. Szóval volt itt minden rossz és rengetegszer úgy éreztem, hogy ez a vég. Ám akkor is ott volt bennem, igen ott volt bennem mindig, hogy többek között azért is túl kell élnem, mert nem halhatok meg úgy, hogy nem láttam a Stranger Things befejező évadát.

   Lehet, hogy ezt most butaságnak hangzik, de akik egy kicsit is ismerik és szeretik ezt a sorozatot, azok biztosan tudják, hogy miről beszélek. Emlékezzetek csak a nagy Harry Potter vagy éppen Az éhezők viadala lázra.

   Igen, bennem ez a sorozat is tartotta a lelket, erőt adott és látva most Will sorsát vagy éppen Henry/001/Vecna tervét, úgy érzem az ST alkotói és az általuk megteremtett világ, pontosan az olyan emberekhez is szól, az olyan gondokkal is küzdő emberekhez is szól, mint amilyen én is vagyok!

   Ha eddig nem imádtam volna ezt a sorozatot, hát akkor most már akkor is a rajongója lennék, olyan ,,csakazértis" módon, mert Willel sok mindenben hasonlítunk.

   Nem akarok spoilerezeni, mert ezt megteszik majd helyettem mások, így viszont kimondottan nehéz bármit is szólni erről a mesterműről, ám azért mégis megpróbálom.

   Együtt vártam több millió emberrel világszerte, követtük az eseményeket, az előzeteseket, a nyilatkozatokat, mindent, ami csak lehetséges volt és most, éppen ma, eljött végre a mi időnk.

   A Stranger Things egy kitörölhetetlen popkulturális jelenség lett, egy életstílus, egy epikus sorozat, amit könyvek, képregények, egy színdarab és kismillió másik dolog egészít ki. Hihetetlen, hogy mit el nem értek az alkotók.

   Együtt sírtunk, nevettünk, gyászoltunk és szerettünk ezekkel a karakterekkel. 

   A főszereplő gyerekekkel együtt nőttünk fel. Mindenki, aki valaha is részt vett benne tudja milyen az, amikor jó valahová tartozni.

   Egymástól távol élő, egymást nem ismerő emberek lettek barátok, bajtársak, társak, ismerősök amiatt, hogy nézték ezt a sorozatot.

   Ha követitek a blogom, akkor láthattátok már a bejegyzéseimet a sorozatról és persze Steve-ről, mert nekem ő a fő-fő kedvencem. Imádom és kész, nem is ragozom. Övé a legjobb karakterfejlődés ever, szóval mindig rettegek, hogy nehogy meghaljon...áhhhhh ezt tényleg csak az érti, aki egy kicsit is úgy érez, mint én...;)

   Ez a négy rész annyira izgalmas volt, annyira fordulatos, látványos, megannyi sokkoló visszatéréssel, no meg Will...Úristen, Will! Hiszen tudjátok! Aki látta, tudja. Nem hiszem el! Henry terve! Atya ég! Max! Steve és Dustin! Nem sok értelem van ezekben a sorokban, de aki látja, tudja, és ettől válik igazán érzelmessé és értelmessé ez a bejegyzés.

   Szóval most emésztek, megnyugszok, megnézem még párszor az új részeket és akkor minden kezdődik elölről, újabb visszaszámlálás a következő felvonásig és aztán a nagy fináléhoz.

   Nem is tudom, hogy készen-e állok rá? Elengedni ezeket a karaktereket, látni őket, ne adj Isten meghalni, szenvedni még vagy bármi?

   Nagyszerű folytatás, egyszerűen nagyszerű. 

   Annyira boldog vagyok, hogy megélhettem és láthattam ezt és a részese lehettem. 

   Köszönöm!