Könyvkritika: Palotás Petra - New ​York Café Budapest - Egy kávéház krónikája

Palotás Petra

New ​York Café Budapest - Egy kávéház krónikája

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Pezsgő forgatag

1926 – Budapest

Miklós, a bohém ifjú írópalánta minden vágya, hogy végre az ő műveit is megismerje a nagyközönség. 1926 telén napjainak jelentős részét a lassan újra virágzásnak induló New York Kávéházban tölti. Reméli, hogy a jázmintól illatozó primadonnák, a befutott tollforgatók, a dohányfüstben úszó irodalmárok és az éles nyelvű kritikusok közelében őt is homlokon csókolja majd a múzsa, és talán fontos kapcsolatokra is szert tehet.

Itt ismerkedik meg a szépséges és kacér szubrettel, Cilivel, aki azonban ügyet sem vet rá. Nem úgy, mint a főúr, Gyula, aki teljes figyelmét az asztaloknál ülőknek szenteli. A hivatását valódi szenvedéllyel gyakorló pincér igyekszik valamennyi óhajnak eleget tenni, miközben diszkréten őrzi az impozáns épület mennyezete alatt fülébe jutott titkokat: a vénlány Margitét, a vidékről Pestre költözött jómódú gazdáét, Alfrédét vagy éppen az arra tévedt diákokét.

Hogyan fonódik össze a legkülönfélébb vendégek sorsa a „Newyork"-ban? Felül tud kerekedni a remény és a megbocsátás a múltból hozott sérelmeken, a hiúságon és a csalfa álmokon?

Az Év Könyve díjas írónő, Palotás Petra érzelemdús regénye ezúttal a világ legszebb kávéházába invitálja az olvasót, a történeten keresztül megidézve az akkori, hóba burkolt főváros páratlan hangulatát.

   A szerző többi könyvéről az alábbi linkeken írtam: Télies és karácsonyi hangulatú könyvek ajánlója - 2024, Palotás Petra - Recepciós kisasszonyok, Palotás Petra - Hamburgi regények, Palotás Petra - Vénasszonyok nyara és Palotás Petra - Előbb-utóbb szerelem, Könyvkritika: Meik Wiking - Az ​emlékteremtés művészete és Palotás Petra - A kastélykert álma, Palotás Petra - Szárnyaszegett pillangók, Palotás Petra - Circus Monte-Carlo és Könyvkritika: Palotás Petra - Dacszövetség 4.

   A novellásköteteit sajnos még nem olvastam a szerzőnek, de a jövő évemet azokkal szeretném majd kezdeni, mert jó lenne újfent megalapozni az évet valami igazán pozitív dologgal.

   A tavalyi évem nagy kedvence volt a Kékestető, egyszerűen imádtam, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom majd az írónő többi könyvét, ám aztán úgy alakult a januárom, hogy minden megjelent kötetét megvettem vagy kikölcsönöztem a könyvtárból és természetesen el is olvastam őket. Az összeset, januárban, igen!

   Palotás Petrában új kedvenc magyar szerzőt avattam, a regényei a lelkemig hatoltak, a karakterei és az általa írt könyvek hangulata teljesen elvarázsolt.

   Így már mosolygós ismerősként forgattam nyáron a Dacszövetség negyedik kötetét és most télen a New York Café Budapestet.

   Úgy volt, hogy jövő héten, kedden, még a szegedi dedikálásra is el tudok menni, ám sajnos közbejött megint a betegségem, szóval ahelyett, hogy dedikáltatnám ezt a kötet, sajnos mehetek megint a rendelőbe. :(

   Ez a szomorúság viszont szerencsére nem vont le semmit az olvasás közben ért megannyi élményből, habár ahhoz egyelőre szigorúan tartom magam, hogy számomra a Kékestetőt nem überelte. Mondjuk azért jócskán tetszett még így is.

   Palotás Petra most az 1926-os év nyüzsgő pesti forgatagába kalauzol minket, a méltán híres és a mai napig népszerű New York Kávéházba, ahol nevéhez híven, magas a színvonal, mint a kiszolgálás, mint a szórakoztatás terén.

   Itt ismerhetünk meg több, egymástól látszólag független sorsú, illetve balsorsú embert, mint például a még be nem futott írót, Miklóst, a vénkisasszony Margitot, Gyula urat, a főpincért, Cilit, a mesésen szép színésznőt, valamint a titokzatos Alfrédot és költekezésre igen hajlamos grófot, Bonifácot.

   Aztán persze ott van még a megannyi mellékszereplő, mint Matyi vagy éppen Teri, akik aztán hamar az események sűrűjében találják magukat.

   Egy percig sem unatkoztam, most is ittam Petra minden szavát, izgalommal követtem az életek alakulását, drukkoltam, sírtam, nevettem és szerettem a karakterekkel, miközben elvarázsolt a téli miliő, és persze a New York sajátos karácsonyi hangulata.

   Ismétlem magam, de elsősorban tényleg a hangulata miatt szeretem Petra könyveit, mert nem ismerek még egy szerzőt, aki így ragadja meg a régmúlt, letűnt korok minden szépségét és baját, báját.

   Másodsorban ott vannak ezek az ízig-vérig, szinte már valóban érző-lélegző szereplők, akik talán valaha tényleg szerettek és gyűlöltek.

   Könyvtárosként fontosnak tartom újra és újra elmondani az olvasóknak, olvasó szemmel, hogy mennyire jók ezek a regények, hogy mennyire magával tudják ragadni az embert.

   Nem is tudom, hogy az írónő egyrészes köteteit szeretem-e jobban vagy a sorozatait? 

   Tényleg nem tudom, mert ehhez a standalone történethez is legalább annyira tudtam kötődni, mint a Dacszövetségez.

   Szóval ne habozzatok, olvassátok, forgassátok Petra könyveit, mert megbánni biztosan nem fogjátok.

   Ha igényesen megfogalmazott, már-már szépirodalmi szintű szórakoztató irodalomra vágytok, vagy csak szimplán igazán kötődni akartok, akkor akár első olvasásnak is jó lehet az Egy kávéház krónikája is.

   Pár szó a borítóról:  A borító most is az Álomgyár kiadó munkája és passzol a Kékestető kinézetéhez, megidézi azt, átadva nekünk a Kávézó minden általunk megismert vendégének és dolgozójának aspektusát, miközben egyszerre meghitt, ünnepi és nagyvilági.

   Nem akarok és nem is fogok szó nélkül elmenni a most is mesés belső rész mellett, ami szintén csodálatos.

   Egyszerűen jó kézbe venni ezt a könyvet, hiszen pompás kivitelezésű, ami meg benne rejlik, az meg már csak hab a tortán. *_*