Könyvkritika: Dan Brown - A titkok titka
Dan Brown
A titkok titka (The Secret of Secrets)
Robert Langdon könyvek - 6. rész
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
Robert Langdon, a szimbolika professzora Prágába utazik, hogy részt vegyen egy meglepő előadáson, amelyet az a neves noétikus kutató, Katherine Solomon tart, akivel nemrég kezdett romantikus kapcsolatot. Katherine egy különleges könyv megjelentetésének küszöbén áll, amely forradalmi tudományos felfedezéseket ismertet az emberi tudat természetével kapcsolatban… és ezek a felismerések a több évszázados, beágyazott hitrendszerek szétrombolásával fenyegetnek.
Amikor egy brutális gyilkosság káoszba taszítja az egész utazást, Katherine hirtelen eltűnik, a kézirata pedig megsemmisül. Langdon kétségbeesetten próbálja megtalálni a nőt, akit szeret, és hátborzongató versenyfutás kezdődik Prága misztikus városrészeiben. Könyörtelenül vadászik rá egy nagy hatalmú szervezet, valamint egy ijesztő alak a város ősi mitológiájából.
Miközben a cselekmény kiterjed New Yorkra és Londonra, Langdon beleveti magát a futurisztikus tudományok és a történelmi tanok kettős világába, és a kódok és szimbólumok labirintusán keresztül felfedi a sokkoló igazságot egy titkos programról, amely örökre megváltoztathatja azt, ahogy az emberi elméről vélekedünk.
El sem hiszem, hogy 2018 óta vártam, hogy Dan Brown új könyvet adjon ki és olvashassam. Azért az jó hosszú idő. Hihetetlen.
Nekem már az Eredet sem tetszett anno, óriási csalódás volt, pedig A Da Vinci - kódot megszállottan szerettem és szeretem még a mai napig, aztán ott volt az Inferno, azt is imádtam, de az Eredet...az valami borzasztó volt.
Szóval, amikor a kezembe vettem A titkok titkát bizonytalan és szkeptikus voltam, most már nem nagy elvárásokkal álltam neki, hanem bizakodó kíváncsisággal, de ennyi.
Azt kell, hogy mondjam: Ez a regény megint nem nyerte el a tetszésemet. :(
Lassan haladtam vele, de ez most nem volt baj, mert kiélveztem minden új információt.
Sokszor visszalapoztam és bekezdéseket, illetve oldalakat is újraolvastam, hogy mindenre rendesen oda tudjak figyelni és mindent jól megértsek.
Megannyi új tény és adat volt itt, amiket emésztgetni kellett, miközben azért pörögtek a lapok és elkapott az a fajta - most már nosztalgikus - érzés, ami eddig csak és kizárólag Dan Brown regényeinél jött elő.
Érdekességek és megdöbbentő dolgok hada, de mégis, mindezek mellett, valahogy nem tudtam rendesen élvezni, mert sokszor nem kötött le igazán és untam.
Olyan kettőség volt bennem végig, hogy vajon mikor érek a végére és ott mi vár rám?
Közben viszont arra is rájöttem, hogy bőven újra kellene már olvasnom a A Da Vinci - kódot és több ilyen ismeretterjesztő kalandregényt kellene magamhoz vennem, mert én ezeket igazából nagyon szeretem.
Láttam, hogy a kötet külföldön is megosztó, akárcsak anno az Eredet.
Voltak benne jó karakterek és jó események, mégis nekem végig hiányzott az a kissé földhözragadt Langdon és az ő földhözragadt, történelmi kutatásai.
Hiányzott maga a történelem, mert az író megint elvitte ilyen tudományos fantasztikum felé a dolgokat és azok engem viszont nem kötnek le. :(
Persze elismerem, hogy van benne ráció és a kormányok mindent is titkolnak, hiába a sok összeesküvéselmélet-tagadó, mert ezekben biztosan van némi igazság, ez egyértelmű...ám annyira örülnék, ha Brown visszatérne a jól ismert kaptafához.
Már az Inferno, sőt már Az elveszett jelkép is ilyen átmenet volt ezek között, de azokat még tudtam szeretni, az Eredetet és ezt, viszont nem!
Persze ebben a könyvében is bírálta az egyházat, meg voltak jó gondolatai, az tagadhatatlan, de számomra valami mégis hiányzott.
Ez az eddigi évem legnagyobb csalódása és nem gondolnám, hogy lesz még ilyen az idén...Nem emiatt akartam rá emlékezni.
Hol a régi tűz?
Pár szó a borítóról: Jaj, annyira örülök, hogy nem költöttem majd 13.000 forintot a Libri Különleges Kiadásra, mert annyira nem érte volna meg! Jézusom!
A csodás helyszínt, Prágát láthatjuk pár jelentős szimbólummal, amiknek amúgy kb. semmi köze a sztorihoz...



Megjegyzések
Megjegyzés küldése