Könyvkritika: Dan Brown - Eredet
Dan Brown
Eredet (Origin)
Robert Langdon könyvek - 5. rész
Magyar kiadás éve: 2018
Fülszöveg:
Robert Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.
Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.
Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.
Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.
Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.
Emlékszem, hogy amikor először olvastam A Da Vinci - kód című könyvet egyszerűen imádtam.
Egy osztálytársamtól kaptam kölcsön, aki anno Harry Potter világába is bevezetett, ráadásul az első Agatha Christie krimi elolvasását is neki köszönhettem.
A lényeg, hogy imádtam, nem tudtam letenni és mindenhol olvastam. A vonaton, az óraközi szünetekben, amikor lyukas óránk volt, sőt, akkor is, amikor a tanár kiabált valaki mással az órán, hiszen a pad alatt elővettem és olvastam.
Ebből következik tehát, hogy óriási elvárással vágtam neki Robert Langdon következő kalandjának, de sajnálattal közlöm, hogy csalódnom kellett. :(
Egy osztálytársamtól kaptam kölcsön, aki anno Harry Potter világába is bevezetett, ráadásul az első Agatha Christie krimi elolvasását is neki köszönhettem.
A lényeg, hogy imádtam, nem tudtam letenni és mindenhol olvastam. A vonaton, az óraközi szünetekben, amikor lyukas óránk volt, sőt, akkor is, amikor a tanár kiabált valaki mással az órán, hiszen a pad alatt elővettem és olvastam.
Ebből következik tehát, hogy óriási elvárással vágtam neki Robert Langdon következő kalandjának, de sajnálattal közlöm, hogy csalódnom kellett. :(
 |
| A magyar kiadás borítója |
Az egy dolog, hogy kimondottan lassan haladtam vele, hiszen hétköznap dolgoztam, így sem időm, sem energiám nem volt elővenni a könyvet. Ám hétvégén bőven lett volna lehetőségem olvasni, valamiért viszont mégsem tettem. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy ez a regény tulajdonképpen nem is tetszik.
A téma pedig nagyon tetszik, a fülszöveg is izgalmas és csupa jóval kecsegtet, mégis úgy érzem, hogy Dan Brown talán soha, de soha nem fogja már megismételni A Da Vinci - kód sikerét.
A kötet ígéretes és csupa olyan témával foglalkozik, ami biztosan érdekli az embereket és már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. Honnan származunk? Honnan ered az élet? valamint, Mi lesz velünk? Hová tarunk?
Ebből a történetből rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, csak valamiért mégsem sikerült. Fáj a szívem, hogy ezt kell írnom, de akkor is így érzem.
Kezdjük ott, hogy Robert Langdon jól ismert zsenialitása egyszerűen háttérbe szorult. Ő volt a főszereplő, a karaktere köré épült az egész cselekmény, mégis mindvégig a háttérben operált és csak néha tűnt fel, hogy valójában végig jelent volt.
Aztán akadtak még az előző kötetekre hajazó ismétlések is.
Vallási szekták, egy megtört múltú férfi, akit Isten nevében felbéreltek a gyilkolásra, Mester helyett most egy Régens nevű titokzatos valaki, aki mindig, mindenről tudott és mindig, mindenki előtt járt egy lépéssel... Soroljam még?
A téma pedig nagyon tetszik, a fülszöveg is izgalmas és csupa jóval kecsegtet, mégis úgy érzem, hogy Dan Brown talán soha, de soha nem fogja már megismételni A Da Vinci - kód sikerét.
A kötet ígéretes és csupa olyan témával foglalkozik, ami biztosan érdekli az embereket és már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. Honnan származunk? Honnan ered az élet? valamint, Mi lesz velünk? Hová tarunk?
Ebből a történetből rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, csak valamiért mégsem sikerült. Fáj a szívem, hogy ezt kell írnom, de akkor is így érzem.
Kezdjük ott, hogy Robert Langdon jól ismert zsenialitása egyszerűen háttérbe szorult. Ő volt a főszereplő, a karaktere köré épült az egész cselekmény, mégis mindvégig a háttérben operált és csak néha tűnt fel, hogy valójában végig jelent volt.
Aztán akadtak még az előző kötetekre hajazó ismétlések is.
Vallási szekták, egy megtört múltú férfi, akit Isten nevében felbéreltek a gyilkolásra, Mester helyett most egy Régens nevű titokzatos valaki, aki mindig, mindenről tudott és mindig, mindenki előtt járt egy lépéssel... Soroljam még?
 |
| Az író felolvas az Eredetből |
Ezeket már olvastuk az előző Dan Brown kötetekben, csak éppen másképp hívták a szereplőket.
Ambra Vidal és Langdon professzor között teljesen kizárt volt a romantikus szál, hiszen a nő már valaki másnak a jegyese és ezzel szerintem nem árulok el nagy spoilert. Így hát pont emiatt semmi, de semmi kémia nem volt kettejük között, ami szintén idegesített, mert ebből bizony sokkal izgalmasabbat is ki lehetett volna hozni.
Kicsit el is lett húzva, sokáig tartott mire rátértünk a fő cselekmény szálra, túlzónak éreztem a bevezetést.
 |
| Robert Langdon (A kép forrása) |
Körülbelül a közepénél tartottam, amikor teljesen levágtam, hogy ,,ki" is a gonosz és mit, miért tett.
Ez szintén rontott az élményen, de aki kicsit is szemfüles az rögtön rájöhetett, hogy egyszerűen nincs olyan ember ezen a világon, aki ennyire képben legyen a dolgokkal, mint ez a bizonyos Régens.
Mindenhol ott van, mindent tud, mindenkit ismer, mindenkit manipulál, mindenre tudja a választ. Lehetetlen. Ilyen nincs. Egy ember képtelen ennyi mindent csinálni, hacsak... Nem is mondok többet. :)
Ha pedig mindez még nem lenne elég, kiderült végül Edmond Kirsch nagy felfedezésének a titka, ami számomra nem volt sem meglepő, sem sokkoló.
Pedig ezzel a titokkal még mindig nagyot lehetett volna robbantani, ami talán megmenthette volna a kötetet, de nem ez történt.
Inkább volt kiszámítható, igazi klisé, amit tulajdonképpen végig tudtunk, sejtettünk. Elvégre valóban ez lesz majd egyszer, ha így haladunk biztosan ilyen lesz a világ, viszont ez ellen úgy sem tesz senki, semmit, ami önmagában végtelenül szomorú persze, de az emberiség mindig is hajlamos volt saját magát tönkretenni.
Ez esetben viszont, van egy több mint félezer oldalas könyvünk, ami tulajdonképpen hiába lett megírva, hiszen semmi újjal, semmi sokkolóval, semmi izgalmassal nem szolgál.
A elveszett jelkép olvasása óta gyanítottam, de most már tudom, hogy Dan Brownnak az a legnagyobb baja, hogy nem elég bevállalós. Vannak jó ötletei, de végül mindegyiket elveti és nem meri teljes mértékben bevállalni a nép haragját. Pedig ha már megbotránkoztat, akkor csinálja teljes szívvel.
A Da Vinci - kódban, valamint az Angyalok és démonokban még simán kocára tette az Egyház magára haragítását, de ez most már egyre kevésbé jellemző, ez a tény pedig a könyvei minőségének rovására megy. :(
Egyszer mindenképpen megérte elolvasni, egy átlagos kalandregénynek még kimondottan jó volt, de kriminek és egy igazi, belevaló Robert Langdon kötetek igencsak vérszegény volt.
Azért egy filmet szívesen megnéznék belőle...
Pár szó a borítóról: A borító tetszik, főleg, hogy a lila szín és árnyalatai dominálnak.
A képen a Sagrada Família temploma és környéke látható, valamint annak a kriptájába vezető, életveszélyes csigalépcső.
Mindkettőnek igencsak jelentős és fontos szerepe van.
Ha pedig mindez még nem lenne elég, kiderült végül Edmond Kirsch nagy felfedezésének a titka, ami számomra nem volt sem meglepő, sem sokkoló.
Pedig ezzel a titokkal még mindig nagyot lehetett volna robbantani, ami talán megmenthette volna a kötetet, de nem ez történt.
 |
| Tom Hanks, mint Robert Langdon |
Ez esetben viszont, van egy több mint félezer oldalas könyvünk, ami tulajdonképpen hiába lett megírva, hiszen semmi újjal, semmi sokkolóval, semmi izgalmassal nem szolgál.
A elveszett jelkép olvasása óta gyanítottam, de most már tudom, hogy Dan Brownnak az a legnagyobb baja, hogy nem elég bevállalós. Vannak jó ötletei, de végül mindegyiket elveti és nem meri teljes mértékben bevállalni a nép haragját. Pedig ha már megbotránkoztat, akkor csinálja teljes szívvel.
 |
| A Sagrada Família |
Egyszer mindenképpen megérte elolvasni, egy átlagos kalandregénynek még kimondottan jó volt, de kriminek és egy igazi, belevaló Robert Langdon kötetek igencsak vérszegény volt.
Azért egy filmet szívesen megnéznék belőle...
Pár szó a borítóról: A borító tetszik, főleg, hogy a lila szín és árnyalatai dominálnak.
A képen a Sagrada Família temploma és környéke látható, valamint annak a kriptájába vezető, életveszélyes csigalépcső.
Mindkettőnek igencsak jelentős és fontos szerepe van.
 |
| A Guggenheim múzeum |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése