Könyvkritika: Agatha Christie - Egy marék rozs

Agatha Christie

Egy marék rozs (A Pocket Full of Rye)

Miss Marple – 7. kötet

Magyar kiadás éve: 1977, 1987, 2002, 2000, 2005, 2019

Fülszöveg:

Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes.

   Pár évvel ezelőtt, amikor AC rajongó lettem ez volt az egyik kedvenc kötetem az egész életműből és persze a Miss Marple történetekből is.

   Az igaz, hogy a kotnyeles vénkisasszony csak a kötet negyedétől jelenik meg, de akkor is mindent beleng a személye és a kitűnő meglátásai, szóval nagyon észre sem lehet venni a hiányát.

   A történet egy létező és Angliában is ismert gyermekversen/mondókán alapszik, aminek szintén az Egy marék rozs a címe. 

A magyar kiadás egyik borítója

   Ez ugye nem az első eset Agatha Christie írásaiban, hiszen a Tíz kicsi néger és a Gyilkosság ​a diákszállóban című krimijei is hasonló, rímes alapokon nyugodtak.

   A történet a híres milliomos és ismert zsarnok Rex Fortescue mérgezési ügyével kezdődik, aminek egyhamar folytatása is lesz, hiszen rajta kívül még ketten meghalnak igencsak rövid időn belül.

   Amikor Miss Marple személyesen is érintett lesz az egyik megrendítő gyilkosságban megjelenik a helyszínen és felajánlja a segítségét a nyomozóknak.

   A gyanúsítottak listája végtelen, hiszen a Fortescue családból és a megosztott família környezetéből sok mindenkinek nyílt indítéka és alkalma, hogy megölje a családfőt és a többi áldozatot.

   Sok AC sztorit olvastam eddig, de ez volt az egyik olyan kötet ami a leginkább megrázott, hiszen a könyv végén Miss Marple és az olvasók számára egyértelműen kiderül és világossá válik a gyilkos kiléte, de valamiért mégsem nyer egyértelmű bizonyosságot, hogy valóban ő tette.

   Ráadásul a befejezés számomra sokkolónak, szívet tépőnek bizonyult, hiszen Miss Marple tulajdonképpen sok mindent megelőzhetett volna és hamarabb lebuktathatta volna a gyilkost, ha bizonyos dolgokat időben kézhez kap. 

   Azt nem árulom el, hogy milyen okból, de ez akkor is kegyetlenség volt az írónő részéről, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor tisztában vagyunk vele, hogy mennyi tragédiát megelőzhettünk volna, de hála a balsorsnak és a véletlennek - tehát rajtunk kívül álló okok miatt -  ez végül mégsem sikerült. Annyira szomorú, mégis annyira valós, reális. :(

   Természetesen megint megjártam a szimpatikus szereplőkkel, hiszen az egyikük volt a tettes, még a szegény, naiv kis szobalány maga is áldozat lett végül. Igaz, hogy sokat locsogott-fecsegett, de azért akkor sem érdemelte ki azt a kegyetlenséget és meggyalázást amit kapott.

   Külön kiemelném a filmet is, amiben a marconán jóképű  Matthew Macfadyen játssza Neele főfelügyelőt. Annyira édes. *_*

   Pár szó a borítóról:  Nekem megint az egyik régebbi, antikvár kiadás van meg, amin imádom ezt a narancssárgás-sárgás színátmenetet.

   Egy feltartott marékban a kötet legfontosabb szereplőit láthatjuk viszont, mintha ők maguk lennének az a bizonyos marék rozs.