Könyvkritika: Melinda Taub - Veronai szerelmesek
Melinda
Taub
Veronai szerelmesek (Still Star-Crossed)
Magyar kiadás éve: 2019
Fülszöveg:
Bár Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.
Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.
Több, mint egy évet vártam erre a könyvre, ráadásul ez volt a Könyvfesztivál - általam - leginkább várt kötete, de az az igazság, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett. :( Sajnos.
A történet alapja William Shakespeare klasszikus szerelmi története a Rómeó és Júlia.
Ez a sztori tulajdonképpen egy sajátos folytatás, valamint fanfictionnek is tekinthető, hiszen nem az eredeti író folytatta, nem az ő tollából származik.
Ezzel persze nincs is semmi baj, sőt kitűnő ötletnek tartom és maga az alapkoncepció az ami igazán megragadott, hiszen mindig is szerettem az eredeti tragédiát.
Érdekelt, hogy vajon mi történt az életben maradt szereplőkkel és végül valóban béke lett-e a két viszálykodó ház tagjai között?! Tényleg megnyugvást hozott Rómeó és Júlia megrendítő és sajnálatos halála?
A könyv kezdetén jobban megismerhetjük Rozalin és Benvolio kettősét, akik az eredeti drámában csak igen kevéske szerepet kaptak, ám itt ők lettek a főszereplők.
Jobban előtérbe kerül Escalus herceg, valamint Lady Capulet és Rozalin húga is.
Emellett valaki olyan, aki már az előző ,,részben" is fontos szerepet töltött be, de itt még jobban hangsúlyossá válik a szerepe. Őt nem nevezném meg, mert az hatalmas spoiler lenne a történet alakulására nézve.
Az írónő nagyon szépen fűzte tovább ezt az egészet, igyekezett hű maradni Shakespeare mester művéhez, de vitt bele teljesen önálló ötleteket és megannyi meglepő fordulatot, gondolatot.
Az írásmód és a szereplők nyelvezete egyszerre modern és korhű, régies.
A könyv öt részre van felosztva, úgymond öt felvonásra és közben nincsenek fejezetek, csak kisebb-nagyobb, egymástól különálló egységek.
Egészen gyorsan lehetett vele haladni, az esetek többségében olvastatta magát. Mégis, nekem három nagy gondom volt ezzel az egésszel.
Az első mindenképpen az, hogy Benvolio karakterén kívül nem találtam egyetlen szimpatikus szereplőt sem. Rozalin sokszor idegesített, hiszen kimondottan gyorsan változott, hogy éppen kiről-mit gondol és kihez húz a szíve.
A többiek meg mind olyan önzőnek és akaratosnak bizonyultak, hogy nem tudtam megkedvelni őket.
A második ok a fárasztó szerelmi háromszög.
Nem is értem, hogy miért kellett bele, főleg, hogy egy percig sem hittem el az egészet. Számomra nem volt hiteles és nem is gondoltam, hogy Benvolion kívül bárkinek is lehet igazán esélye Rozalinnál.
Az az érzésem, hogy kezdek már végérvényesen kinőni ezekből az ifjúsági, young adult könyvekből.
Sokszor azon kaptam magam, hogy fáraszt Rozalin, ,,Jaj, kit is válasszak?" nyavalygása. Kétlem, hogy ez a valóságban is így működne, tényleg így zajlana.
A harmadik és legfőbb ok pedig, hogy cseppet sem éreztem kiemelkedőnek vagy különlegesnek a történetet. Szerintem ha nem a Rómeó és Júlia folytatása lenne, akkor csak egy átlagos és kissé unalmas, romantikus regény lenne, amit már legalább ezerszer olvastam.
Igazán sajnálom, hogy lényegében negatívan nyilatkozok róla, de nekem óriási csalódás volt. :(
A főgonosz páros kiléte is kitalálható volt, nem okozott különösebb meglepetést, amikor színt vallottak. Másokra nem is igazán lehetett tippelni.
Megértettem, hogy mit és miért tettek, de attól még szimplán csak túlzó individualizmus és az őrület vezérelte őket, hiába állították és bizonygatták az ellenkezőjét.
Azért mindenképpen ajánlom az eredeti mű rajongóinak, hiszen önmagában hatalmas élmény, hogy viszontláthatjuk ezeket a híres és közkedvelt karaktereket.
Önálló regényként is megállja a helyét, de ismerve az eredetit azért mindenképpen nagyobbat üt.
Csodát és világmegváltó gondolatokat viszont ne nagyon várjunk tőle. Újabb klasszikus biztosan nem lesz belőle...
Pár szó a borítóról: A borítót a kiadó egyik ismert írója és munkatársa készítette.
Nekem tetszik és illik a Könyvmolyképzőnél megjelent Rómeó és Júliához, hiszen annak a borítóján is egy rózsa szerepel.
Veronai szerelmesek (Still Star-Crossed)
Magyar kiadás éve: 2019
Fülszöveg:
Bár Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.
Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.
Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.
Több, mint egy évet vártam erre a könyvre, ráadásul ez volt a Könyvfesztivál - általam - leginkább várt kötete, de az az igazság, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett. :( Sajnos.
A történet alapja William Shakespeare klasszikus szerelmi története a Rómeó és Júlia.
Ez a sztori tulajdonképpen egy sajátos folytatás, valamint fanfictionnek is tekinthető, hiszen nem az eredeti író folytatta, nem az ő tollából származik.
 |
| A magyar kiadás borítója |
Érdekelt, hogy vajon mi történt az életben maradt szereplőkkel és végül valóban béke lett-e a két viszálykodó ház tagjai között?! Tényleg megnyugvást hozott Rómeó és Júlia megrendítő és sajnálatos halála?
A könyv kezdetén jobban megismerhetjük Rozalin és Benvolio kettősét, akik az eredeti drámában csak igen kevéske szerepet kaptak, ám itt ők lettek a főszereplők.
Jobban előtérbe kerül Escalus herceg, valamint Lady Capulet és Rozalin húga is.
Emellett valaki olyan, aki már az előző ,,részben" is fontos szerepet töltött be, de itt még jobban hangsúlyossá válik a szerepe. Őt nem nevezném meg, mert az hatalmas spoiler lenne a történet alakulására nézve.
Az írónő nagyon szépen fűzte tovább ezt az egészet, igyekezett hű maradni Shakespeare mester művéhez, de vitt bele teljesen önálló ötleteket és megannyi meglepő fordulatot, gondolatot.
Az írásmód és a szereplők nyelvezete egyszerre modern és korhű, régies.
A könyv öt részre van felosztva, úgymond öt felvonásra és közben nincsenek fejezetek, csak kisebb-nagyobb, egymástól különálló egységek.
Egészen gyorsan lehetett vele haladni, az esetek többségében olvastatta magát. Mégis, nekem három nagy gondom volt ezzel az egésszel.
Az első mindenképpen az, hogy Benvolio karakterén kívül nem találtam egyetlen szimpatikus szereplőt sem. Rozalin sokszor idegesített, hiszen kimondottan gyorsan változott, hogy éppen kiről-mit gondol és kihez húz a szíve.
A második ok a fárasztó szerelmi háromszög.
Nem is értem, hogy miért kellett bele, főleg, hogy egy percig sem hittem el az egészet. Számomra nem volt hiteles és nem is gondoltam, hogy Benvolion kívül bárkinek is lehet igazán esélye Rozalinnál.
Az az érzésem, hogy kezdek már végérvényesen kinőni ezekből az ifjúsági, young adult könyvekből.
Sokszor azon kaptam magam, hogy fáraszt Rozalin, ,,Jaj, kit is válasszak?" nyavalygása. Kétlem, hogy ez a valóságban is így működne, tényleg így zajlana.
Igazán sajnálom, hogy lényegében negatívan nyilatkozok róla, de nekem óriási csalódás volt. :(
A főgonosz páros kiléte is kitalálható volt, nem okozott különösebb meglepetést, amikor színt vallottak. Másokra nem is igazán lehetett tippelni.
Megértettem, hogy mit és miért tettek, de attól még szimplán csak túlzó individualizmus és az őrület vezérelte őket, hiába állították és bizonygatták az ellenkezőjét.
Önálló regényként is megállja a helyét, de ismerve az eredetit azért mindenképpen nagyobbat üt.
Csodát és világmegváltó gondolatokat viszont ne nagyon várjunk tőle. Újabb klasszikus biztosan nem lesz belőle...
Pár szó a borítóról: A borítót a kiadó egyik ismert írója és munkatársa készítette.
Nekem tetszik és illik a Könyvmolyképzőnél megjelent Rómeó és Júliához, hiszen annak a borítóján is egy rózsa szerepel.
 |
| Verona |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése