Könyvkritika: Agatha Christie - Paddington 16.50

Agatha Christie

Paddington 16.50 (4.50 from Paddington )

Miss Marple – 8. kötet

Magyar kiadás éve: 1972, 1988, 1994, 2000, 2003, 2007

Fülszöveg:

Az idős, törékeny Miss Marple maga már nem játszhat detektívesdit – amikor azonban tudomására jut, hogy barátnője, vonaton utaztában, egy gyilkosságnak lett szemtanúja, nem nyughat nyomozóösztöne. S az a „csekélység”, hogy a mondott időben a vasútvonalon semmiféle bűnesetről nem érkezett jelentés, nem gátolja a találékony öregkisasszonyt abban, hogy kiderítse: mégiscsak történt gyilkosság, s hogy a feltételezett áldozat feltételezett holtteste vajon hová tűnhetett.

   Ha emlékeztek még, akkor tavaly ősszel hoztam nektek sorban három Agatha Christie regényt, amiket azért olvastam el újra, mert azok a kedvenceim. 

   Ezek a: Macska a galambok között, Halloween és halál, valamint a Miért nem szóltak Evansnak?

   Most úgy gondoltam, hogy elolvasok három olyan történetet, amiben Miss Marple, mindenki kedvenc, minden lében kanál kisasszonya a főszereplő.

A magyar kiadás egyik borítója

   Az első a Paddington 16.50, amit még annak idején az első AC regényeim között olvastam és ami azóta is az egyik nagy kedvencem tőle. 

   Filmen is többször láttam már, mert tetszik a hátborzongató hangultata és a színészeket is kimondottan jónak találom.

   Képzeljétek el, hogy anno amikor először olvastam, akkor a nagymamámtól kértem kölcsön a kötetet, aki szintén örökölte valami ismerősétől, így az utolsó 20 oldal hiányzott a regényből. 

   Pont a lényeg, a gyilkos leleplezése és hogy ki-mit-miért tett? Borzalom volt és égen-földön kerestem belőle egy másik, ép példányt. Végül sikerült elolvasnom és beszereztem egy saját példányt is. :)

   A történet lényege: Miss Marple barátnője vonatra száll a Paddington állomáson, hogy meglátogassa barátnőjét, amikor is útközben, egy párhuzamos sínen elhaladó vonaton gyilkosság szemtanúja lesz.

   Az idős hölgy nagyon megriad és persze Miss Marple segítségét kéri, akivel a rendőrséget is felkeresik, de holttest hiányában egyszerűen nem hisznek nekik.

   Jane nénit persze nem kell félteni és kis segítséggel, egyhamar az áldozat nyomára bukkan. Már csak az a kérdés, hogy ki volt a tettes és miért végzett a névtelen, ismeretlen fiatal nővel.

   Vajon milyen titkok rejtőznek az ősi és ódon Rutherford Hall kúria falain belül? Milyen dolgokat rejteget a népes Crackenthorpe família?

Miss Marple és Elspeth McGillicuddy

   Gondolom mondanom sem kell, én bizony nem jöttem rá, hogy ki volt a tettes, ráadásul rossz szokásom olyan szereplőkkel szimpatizálni és olyan karaktereket megszeretni akikről végül kiderül, hogy határozottan vaj van a fülük mögött. :(

   A kötetben van két fontos szerelmi szál is, amiből igazából mindkettő valódi, galibákat okozó szerelmi háromszög. Ezeket cseppet sem találtam fölöslegesnek, jól illettek a írónő által olyannyira szeretett krimi övezetébe.

Miss Marple és Lucy

   Lucy Eyelesbarrow kotnyeles és talpraesett személyében egy igazán izgalmas és szimpatikus AC szereplőt ismerhettünk meg, akinek végig drukkoltunk, hogy leleplezze végre az igazságot.

   Miss Marple persze mindig a legváratlanabb és legjobb helyzetekben bukkant fel, hogy kiváló emberismerőként megint csak bebizonyítsa: a lélek sötét verem, ahol mindig történik valami meglepő, sokkoló dolog.

   A híres-neves Crackenthorpe család tagjai már önmagukban is mind különböző, érdekes személyiségek, akikről szuper volt olvasni. Agatha Christie mindig remekelt az emberi jellem különféle ábrázolásában és ez persze most sem volt másképpen.

Pár szó a borítóról:  Nekem egy régebbi, antikváriumból származó kiadás van meg, ami hozza az Európa könyvkiadó AC borítóinak stílusát.

   A gyanús és kissé harsány alakok mellett az egyik főszereplő, Dr. Quimper receptjét is láthatjuk, ami számomra kicsit túl sok dolgot árul el a könyv tartalmából.