Könyvkritika: Agatha Christie - Macska a galambok között

Agatha Christie

Macska a galambok között (Cat Among the Pigeons)

Hercule Poirot – 32. kötet

Magyar kiadás éve: 1989, 2002, 2005, 2011

Fülszöveg:
Egy kis közel-keleti ország felvilágosult uralkodója a lázadók elől repülőgépen menekül; családi kincseit azonban biztos helyre rejti, hogy kijuttathassa az országból, ha ő netán szerencsétlenül járna. Egy előkelő angliai leánynevelő intézetben sorra-rendre teszik el láb alól a tanárnőket. És hogy a két szál hogyan fonódik össze? És hogy kicsoda-micsoda a “macska”, aki beszabadul a galambok – azaz a leányintézet leánykái – közé? Ezekre a kérdésekre és még sok egyébre is fény derül, természetesen a zseniális Hercule Poirot jóvoltából – és természetesen csak a legeslegutolsó fejezetben, hogy addig ki-ki a maga megfejtésén törhesse a fejét, mert mint minden önmagára kicsit is adó detektívregényben, Agatha Christie-nek ebben a kis remekében is a rejtély valamennyi kulcsát kézhez kapja a Nyájas Olvasó – az már az ő dolga, hogy meg is forgassa a zárban!

   Igazából én magam sem hiszem el, hogy eddig még nem is volt Agatha Christie könyvértékelés a blogon?! Borzalom!
   Amikor erre rádöbbentem, azonnal tudtam azt is, hogy ezen bizony sürgősen változtatnom kell.
   Így történt hát, hogy összekötöttem a kellemeset a hasznossal és amikor - hosszas utánajárást követően - végre sikerült egy saját példányt beszereznem az egyik kedvenc AC regényemből, úgy döntöttem, hogy újra elolvasom és most már írni is fogok róla.

A magyar kiadás - egyik - borítója

   A könyv egyébként igen jó állapotban lévő antikvár példány, még a régi, 1989-es első kiadások egyike, amit a Molyon sikerült megvennem. :)
   Őszintén bevallom, hogy először egyébként a filmet láttam és azt egyszerűen imádtam.
   Annyira jól hozta a klasszikus AC regények hangulatát. Ködös, kissé kietlen, angol vidéki táj, egy jó hírű leányiskola, ahol brutális gyilkosságokat követnek el, na meg persze Poirot, a perge bajszával és a kis szürke agysejtjeivel. Egyszerűen telitalálat.
   Aztán sort kerítettem a regényre, amit akkor a könyvtárból kölcsönöztem ki.
   Most pedig, második olvasásra, ugyanolyan lenyűgöző volt és esküszöm, hogy nem igazán emlékeztem a tettes kilétére.
   A Minerva Leánynevelő Intézet falai között egy kegyetlen gyilkos garázdálkodik.
   Ahogy a történet több szereplője is mondja: Mindenre elszánt macska került az ártatlan galambok közé.
   Természetesen adott még egy közel - keleti ország bukott uralkodójának menekülése és rút halála, valamint eltűnik pár igencsak értékes drágakő.
   Aztán elkezdődik a tanítás, a nyári félév és az eddig igencsak jó hírű iskola falai között sorra gyilkolják meg a tanárnőket. Aztán ott van még persze a hercegnő is, aki nyíltan hangoztatja, hogy érzi: el fogják rabolni...
   Két cserfes és jó érzésű leány teniszütőt cserél, éjszakai találkák zajlanak az új építésű tornacsarnokban, a hírszerzői múlttal rendelkező szülő, pedig felismerni véli a tantestület egyik tagját akit aztán ráadásul egy kegyetlen és számító kémként azonosít...
   Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor akad még itt kertészként beépülő titkos ügynök és természetesen maga Hercule Poirot is.
   Talán azt gondoljátok, hogy ezzel most mindent elárultam a könyvről és jól elszaladt velem a ló, mert szokásomtól eltérően minden tele van Spoilerrel, akkor igazából tévedtek, hiszen a fentebb felsorolt dolgok, mind-mind kiderülnek már a könyv kezdetén, az igazi, izgalmas bonyodalmak pedig csak ezek után veszik kezdetét.

Poirot és a Minerva diáklányai

   A kötet kis rövidke, hozza a már jól megszokott AC krimik terjedelmét, mégis tartalmas, meglepetésekkel és fordulatokkal teli. Olvastatja magát és nagyon könnyen lehet vele haladni.
   Erőssége, hogy habár Poirot szinte csak a végén jelenik meg,  addig is képes fenntartani az olvasó érdeklődését, nem mellesleg pedig, úgy marad csavaros, hogy szinte az orrunk előtt vannak elrejtve az igazsághoz vezető nyomok.
   Aztán persze foghatjuk a fejünket hogy erre bizony egyáltalán nem is gondoltunk.
   Mint mindig, úgy most is, sok szereplő gyanúsan viselkedik, hogy aztán kiderüljön: az égvilágon semmi közük sincs a bűncselekményekhez.

Poirot és a tantestület néhány tagja

   Akire meg nem számítanánk, nem gyanakodnánk, az meg velejéig romlott és megátalkodott.
   Poirot leginkább jön, lát és győz, de tőle már megszokhattuk, hogy mindenkit jobban ismer még saját magánál is. Ebben a kötetben egyébként hiányoltam az olyan kifejezéseket, mint az Eh bien! és társai, amiket a kis belga állandóan mondani szokott.
   Agatha Christie mindig is mestere volt az árnyalt, összetett karaktereknek és a csavaros észjárású szereplők bemutatásának.
   Komolyan mondom, hogy az a nő egy zseni volt.  Óriási kedvencem és kicsit hátborzongató, hogy ennyi évtized után még mindig sikerül újat mutatnia az emberi természetről. Mindenkinek olvasnia kellene a műveit.

Poirot és Miss Bulstrode

   A film egyébként rengeteg dologban különbözik a könyvtől, hiszen Poirot ott már a kezdetektől fogva szerepel, az egyik gyilkosságot sem olyan módon követik el, mint a regényben, pár karakter nagyobb szerephez jut, mégis üdítő kikapcsolódás az AC rajongóknak és szinte már kötelező megnézni azoknak, akik olvasták a könyvet.
   Pár szó a borítóról:  Mint említettem, nekem egy régebbi kiadású kötet van meg, tehát a borítót is ilyen szemmel nézem.
   Láthatunk rajta egy fotelt, egy zseblámát, ami megvilágítja az egyik áldozatot, a drágaköveket, egy pár teniszütőt, valamint sok-sok női holmit.
   Beszédesek, kicsit árulkodók, de nem ez a legjobb borító.