Könyvkritika: Nicolas Barreau - Álmaim asszonya és A világ végén megtalálsz

Sziasztok! :)

   Kivételesen nem egy, hanem rögtön két Nicolas Barreau kötet értékelésével jövök, ennek pedig két oka is van.
   Az első mindenképpen az, hogy két olyan könyvről van szó, amik nagyon rövidek, külön-külön nem tudnék róluk olyan sokat írni, együtt viszont annál többet.
   A második ok, hogy kimondottan hasonló sztorikról van szó, hiszen mindkettőben egy fülig szerelmes, felcsigázott férfi keresi a titokzatos és ismeretlen hölgyet.

   Az eddig elolvasott Nicolas Barreau regényekről itt olvashattok bővebben:

Könyvkritika: Nicolas Barreau - Párizs mindig jó ötlet

Könyvkritika: Nicolas Barreau - A nő mosolya

Könyvkritika: Nicolas Barreau - Egy este Párizsban

Nicolas Barreau

Álmaim asszonya (Die Frau meines Lebens)

Magyar kiadás éve: 2014, 2015, 2016

Fülszöveg:

Antoine-nak, ​a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.

Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…

   Elöljáróban csak annyit, hogy még mindig imádom a Nicolas Barreau regényéket, de ez a kötet most kevésbé tetszett, mint az eddigiek. 

   Hálát adok az égnek, hogy amikor megvettem az összes, eddig magyarul megjelent könyvet, akkor nem ezzel kezdtem, mert bizony nem biztos, hogy olyan lelkesen folytattam volna az olvasásukat, mint ahogyan azt eddig tettem.

   Antoine egy könyvkereskedő, aki szokásához híven a kedvenc kávézójában tölti a szabadidejét, amikor is felfigyel egy lélegzetelállító szépségű nőre.
   A férfi úgy érzi, hogy a sors álmai asszonyával hozta őt össze és a kezdeti lelkesedés, szimpátia úgy tűnik, hogy kölcsönös, hiszen Isabelle, egy kis kártyán, megadja a nevét és a telefonszámát, valamint ,,közli", hogy szívesen találkozna a férfival.

   Üzenetében kéri, hogy hívja fel őt később, Antoine pedig mindenképpen eleget akar tenni a kérésnek, ám közben végzetes hiba csúszik a számításaiba.

   A kártyán lévő szám - kissé túlságosan is nevetséges okok miatt - megsérül, így az elkeseredett férfi kénytelen több számot is felhívni, ezzel pedig egy 24 órás, pörgős versenyfutás veszi kezdetét, melynek célja, hogy újra találkozzon álmai asszonyával...

   Igazából, rövidke, cseppet sem terjedelmes könyvről van szó, amivel kitűnően lehetett haladni, ráadásul, a rövid fejezeteknek hála, egyszerűen olvastatta magát.

   Mégis voltak vele gondjaim.

   Az egyik, maga a főszereplő, Antoine, aki nem igazán volt szimpatikus. 

   Némely megnyilvánulása után egyszerűen a frász kerülgetett. Kissé betegesnek tartottam, hogy ennyire odavolt Isabelle-ért, már a kezdetektől szívszerelmeként emlegette, holott, tulajdonképpen még egy szót sem váltottak egymással. 

   Mostanában nem igazán vagyok oda ezekért az instant, hirtelen jött szerelmekért. 

   Lehet, hogy ez engem minősít, de képtelen vagyok elhinni, hogy valaki ilyen szenvedéllyel képes szeretni, ilyen rövid elteltével.

   Az sem igazán tetszett, hogy a női főszereplőről szinte semmit sem tudtunk meg. 

   Az cseppet sem zavart, hogy keveset szerepelt, mert ez volt a sztori lényege, csupán csak idegesített, hogy alig derültek ki róla dolgok.

   Az előzőleg olvasott, Egy este Párizsban című regényben legalább más szereplők által, azok elbeszéléseiből, de megismerhettük Mélanie karakterét. Itt viszont, ez egyáltalán nem történt meg.

   A véletlen egybeesések is idegesítettek, a segítőkész, legjobb barát sem nőtt úgy a szívemhez.

   Szerettem viszont, hogy a karakterrel együtt bejárhattuk Párizst és láthattuk megannyi csodáját.

   A lezárást kicsit elkapkodottnak éreztem és szívesen olvastam volna, legalább egy jó hosszú epilógust.

   Igazából nagyon érződött ezen az egészen, hogy Nicolas Barreau első regényéről van szó. Ha A nő mosolyára vagy éppen a Párizs mindig jó ötletre gondolok, akkor ég és föld a különbség.

   Azért ajánlom, de semmiképpen sem első Barreau olvasásnak, mert úgy eléggé kiábrándító lehet.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti és persze csodálatos, hiszen a gyönyörű, párizsi táj előtt jól láthatjuk azt a bizonyos piros esernyős nőt. :) 

   Imádom, mert egyszerűen kifejező és kész.

Nicolas Barreau

A világ végén megtalálsz (Du findest mich am Ende der Welt)

Magyar kiadás éve: 2016

Fülszöveg:
A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve. 
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? 
Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

    Ez a történet szinte egyből visszaadta a hitem a Nicolas Barreau regényekben. :)
    Kimondottan jól haladtam vele és szinte egy nap leforgása alatt elolvastam.
   Könnyed volt, végtelenül szórakoztató, ráadásul hozta a nemrég oly nagyon megszeretett levélregények hangulatát.
   Ebben a történetben egy Jean-Luc nevű galériatulajdonos életét követhetjük nyomon.
   A férfi egy igazi, belevaló nőcsábász, mindig a horgára akad egy szép francia hölgy.
Don Juan életmódjának egy csapásra vége, amikor titokzatos szerelmes levelet kap, egy  magát Principessának hívó nőtől.

   Jean-Luc először nem akar belebonyolódni ebbe körmönfont levelezésbe, de egyszerűen lenyűgözi a nő fogalmazásmódja, aki váltig állítja: ők ketten régóta ismerik egymást, csupán, a férfi eddig nem vette a fáradságot, hogy igazán lássa őt, ne pedig csak nézze...
   Ahogy haladunk előre a történetben egyre több női karaktert ismerünk meg a férfi életéből és vele együtt kezdünk el nyomozni szíve hölgye után.
   Az az igazság, hogy már a történet közepe fele kezdett kirajzolódni számomra az igazság és reméltem, hogy az a nő lesz a Principessa, akire én magam is gondoltam.
   Szerencsére igazam lett és ennek nagyon örültem.
   Ők ketten jó párost alkottak a valóságban és a virtuális levelek színterén is. Szerettem kettejük levelezését, mert egyszerre voltak végtelenül romantikusak és pirulásig pimaszak.
   Tetszett, hogy a Principessa valamilyen szinten jól móresre tanította ezt a szoknyavadász férfit és megtanította arra, hogy milyen az igazi szerelem.

   Végigkövethettük, ahogy Jean-Luc hozzáállása megváltozott a nőkhöz, a testi vágyhoz és a szerelemhez is. Valamilyen szinten nevelő célzatú volt ez az egész.
   Most a főszereplőt is sikerült megkedvelnem és akadt sokféle, érdekes karakter.
   A legtöbbjük ugyebár művész volt és azok mindig érdekes figurák.
   Szerettem a legjobb barátot, a meleg irodalomprofesszort, a feledékeny recepciós nőt, a minden lében kanál szomszéd hölgyet és az önbizalomhiányos festőnőt is. Szerintetek a felsoroltak között van a Principessa? Természetesen nem árulom el! ;)
   Jó szívvel ajánlom olvasásra, hiszen vicces, élvezetes, tele régimódi romantikával és szerethető karakterekkel, na meg persze, a jó öreg véletlenekkel és egy csomó, csodálatos párizsi helyszínnel.
   Pár szó a borítóról:  A borító most is az egyik eredeti és nagyon jól néz ki.
   Észrevettem, hogy a Nicolas Barreau regények borítóin szinte mindig szerepet játszik a piros szín vagy annak egy árnyalata.
   A borítón egyébként van egy igencsak árulkodó nyom a Principessa igazi kilétére.