Könyvkritika: Nicolas Barreau - Párizs mindig jó ötlet


Nicolas Barreau
Párizs mindig jó ötlet (Paris ist immer eine gute Idee)
Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Újabb varázslatos történet A nő mosolya szerzőjétől
Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…

   Pár hete, a legújabb Bosszúállók film megnézése előtt benéztem a Libribe és megakadt a szemem a sokféle Nicolas Barreau köteten.
   Elolvastam az öt könyv fülszövegét és valamelyik regénybe még ott, a helyszínen, bele is olvastam.
   Tetszettek, érdekesnek találtam őket, szóval egyértelműen kedvet kaptam hozzájuk. Aztán láttam a Book24 Anyák napi, 24%-os akcióját és kikerülhetetlen jelnek vettem, hogy még máshol nem, de ott az összes kötet volt még raktáron. Így történt hát, hogy megrendeltem a könyveket.
   Most felmerül pár kérdés: Megbántam-e? Jól döntöttem? Jelentem boldogan: Nem bántam meg! és Igen! Jól döntöttem! :)
   Első Nicolas Barreau regényem a Párizs mindig jó ötlet címet viseli és tulajdonképpen ez a legfrissebb magyar megjelenés is.
A magyar kiadás borítója
   Idő közben az is kiderült, hogy a Nicolas Barreau csak egy álnév, a kötet végén lévő önéletrajz egy jól kitalált, de hamis imázs része, hiszen eredetileg egy német irónőról van szó, aki a Daniela Thiele nevet viseli, ráadásul, más álneveken is alkot.
   Emiatt kicsit csalódott voltam, mert kellemes meglepetésnek találtam, hogy egy férfi ennyire szép romantikus könyvet írt, de az igazság végül semmiféle élményt nem vont le a regényből.
   A történet középpontjában három különböző karakter élete áll.
   Először is ott van Rosalie, aki egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa, éli az életét Párizsban, van egy szerelme, akivel nem kimondottan boldog, de azért együtt vannak.
   Aztán jelen van még Max Marchais úr, aki egy idősödő gyerekkönyv író. Egyedül, magányosan tölti mindennapjait, amikor is felkeresik, hogy alkosson valami újat.
   Max végül a kiadója unszolására papírra veti A kék tigris című mesét, amit  Rosalie illusztrál.
   A történet harmadik szereplője Robert, az amerikai, kissé céltalan, fásult életet élő ügyvéd-irodalmár, aki egy új munka reményében érkezik Párizsba, de végül sokkal többet talál...
   Robert felfedezi A kék tigris meséjét, amit eredetileg az édesanyja mesélt neki még gyermekkorában, így hát nem is érti Max és Rosalie kettősének sikerét, hiszen igazságtalan plágiumról van szó...vagy mégsem?
   Ez az alapsztori, ami ugyebár tele van rengeteg félreértéssel, jóleső humorral, csodaszép romantikával, valamint Párizzsal. Minden mennyiségben.
   Miközben olvastam, teljesen elkapott az a légies, szívemnek oly kedves hangulat. A történet habkönnyű, életigenlő és meghitt. A lapokról egyszerűen süt a szeretet, a boldogság, az elfogadás és a remény érzése.
   Rosalie, Max és Robert roppant szerethetőeknek bizonyultak. Különböztek egymástól, de pont ettől volt olyan gyönyörködtető ez az egész.
   Szép, íves karakterfejlődésen estek át, néha sokat fejlődtek, néha esendően emberi módon cselekedtek, mégis jó volt róluk olvasni és végigkövetni az életük egyik legmeghatározóbb eseményét.
   Kimondottan tetszett a csodálatos helyszín, az édes kiskutya, a bolt ötlete, a művészet és irodalom iránti elkötelezett szenvedély, valamint az is, hogy teljes egészében olvashattuk A kék tigris című mesét.
   Itt-ott, néha valóban kiszámítható volt az események alakulása, de azért voltak bőven meglepetések.
   Mindig szerettem a francia filmeket, de most már az is elmondhatom, hogy rajongok a francia könyvekért.
   A regény megerősített abban, hogy egyszer muszáj lesz ellátogatnom Párizsba, hiszen ott minden annyira más lehet, mint itt, Magyarországon. Az emberek elégedettek az életükkel, tele vannak pozitív gondolkodással, semmit sem sietnek el, mindent kiélveznek és mindenben/mindenkiben meglátják a jót. Legalábbis a könyvet olvasva ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem.
   Jó szívvel ajánlom ezt a sztorit azoknak, akik teljes kikapcsolódásra vágynak, valamint azoknak, akik szeretik a légies, végtelenül szórakoztató és egy teljesen más életfilozófiát hirdető történeteket.
   Természetesen, a többi Nicolas Barreau kötetet is el fogom olvasni, idővel mindegyikre sort kerítek majd, főleg, hogy az eddig magyarul megjelent összes alkotás a polcomon csücsül. :)
   Pár szó a borítóról: A borító az egyik külföldön használatos eredeti és nagyon tetszik, hiszen kitűnően érzékelteti a könyv hangulatát.
   Rajta van az Eiffel-torony, a Pont des Arts híd (azt hiszem) és persze Rosalie maga.

Megjegyzések