Könyvkritika: Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows

Lady Jane (My Lady Jane)

Lady Jane trilógia – 1. rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

   Miután megnéztem a TV-ben Harry herceg és Meghan Markle esküvőjét, teljesen a hatása alá kerültem az ilyen színpompás, romantikus, angol származású, nemesi szerelemnek, szóval rögtön kutakodni kezdtem a Molyon, hogy találok-e valami ehhez hasonlót és a választásom végül a Lady Jane című kötetre esett.
   Egy igazi, belevaló, történelmi romantikus, amit ráadásul nem is sokszor olvasok, pedig egyébként nagyon tetszik és pont azért jó, mert van valóságalapja.
   A Lady Jane olvasása közben egyébként két dolog futott át az agyamon, méghozzá újra meg újra.
   Az első: Bárcsak tényleg így történt volna. A második: Miért nem így történt?
   Mert sajnos mindannyian tudjuk, hogy Lady Jane Grey, Lord Gifford Dudley, valamint VI. Edward király élete nem pontosan így végződött...sőt. (Bocsi a sok ,,így" ismétléséért.)
   Ez a szomorú és totálisan igaz tény, viszont egyáltalán nem gátolt meg abban, hogy lelkesedéssel és áhítattal olvassam ezt a kitűnő regényt. Mert bizony nagyon tetszett, imádtam minden sorát és ezért roppant hálás vagyok a három írónőnek.

A magyar kiadás borítója

   Egyébként, külön-külön még egyiküktől sem olvastam, soha azelőtt, de kellemesen csalódtam bennük, mert minden sor, minden szó, telis-tele volt élettel, humorral, iróniával, romantikával, egy csipet fantáziával és persze reménnyel.
   Ez a három, kiváló és roppant tehetséges írónő, bizony simán elhitette velem, hogy amit olvastam, az volt a valóság és a töri órákon eltöltött hosszú, kissé unalmas és már-már eseménytelen percek, valamint az ott tanult dolgok égbekiáltó hazugságok voltak.
   A legfontosabb kérdés márpedig mégiscsak az, hogy valóban történhetett-e így?
   Volt rá, bármikor is, egy kicsike esély, hogy ezek a valós, valaha élt, történelmi személyek megkapják a boldog befejezésüket? Szerintem egyébként nem, de ilyenkor az örök pesszimista szól belőlem, aki egyszerűen tudja, hogy Jane-t és Gifford-ot végül lefejezték, Edward pedig túl korán hunyt el. :(
   Olyan lehangoló, főleg, hogy pár helyen azt olvastam: Jane és férje, az elrendezett frigy ellenére, tényleg szerették egymást. Azért ez igazán reménykeltő és szimpatikus. Bárcsak valóban kaphattak volna még egy második esélyt az élettől...
   A könyv - minden szomorú igazság és történelmi tény ellenére is -egyszerűen csodálatos, magával ragadó és rendkívül mulattató, tele szarkasztikus poénokkal, önmagát sem komolyan vevő hősökkel, szinte már tapinthatóan élő és lélegző, igazi belevaló karakterekkel, valamint egy teljesen új és tetszetős mágiával.
   Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha ezelőtt nem olvastam még könyvet az alakváltó varázslattal középpontban, mégis újdonságként hatott.
   Olyan magától értetődő volt és teljesen illett a közegbe.
   Nem tudom, de Anglia és a mágia, valamiért passzolnak egymáshoz. Mindig is így volt és ez szerintem már így is marad. Azt az országot, azt a szigetet és az ott élő embereket, meg persze a kultúrájukat, valahogy teljesen átjárja a misztikum és az ősi varázs. Ez pedig ebben a kötetben is megmutatkozott.

A második rész borítója

   Szerettem mind a három főszereplőt. Jane eszét, Gifford humorát és Edward bátorságát.
   Szimpatikusak voltak a mellékszereplők is. Gracie, a nagyi, Bess és persze Pet.
   Gyűlöltem és megvetettem John Dudley-t, Mary ,,királynőt" és Jane anyját.
   Jópofának tartottam azt is, hogy az írók folyamatosan tartották, velünk, az olvasókkal a kapcsolatot. Kiszóltak hozzánk a könyv lapjai közül. Annyira vicces volt.
   Öröm volt olvasni a sok Shakespeare idézetet, külön dicséret Gifford vagyis G. poéta ösztöneihez. Ez igazán jól lett eladva és tálalva.
   Jó szívvel ajánlom ezt a történetet, főleg azoknak, akik azt gondolják, hogy már mindent tudnak a Tudor-ház nemeseinek életéről. Higgyék csak el, hogy nagyon meg fognak lepődni...:)

Lady Jane és G., a ló

   Továbbá ajánlom azoknak a figyelmébe, akik egy könnyed, szórakoztató és romantikus olvasmányra vágynak, de nem vetik meg a humort és a varázslatot sem.
   Ahhoz képest, hogy 448 oldal volt, kitűnően lehetett vele haladni, mert egyszerűen olvastatta magát. A cselekmény pörgős és habár a 16. században játszódott, nem volt tele korhű kifejezésekkel és beszéddel, mégis teljesen hű maradt a régmúlt időkhöz.
   Továbbá nyugalomra intem azokat, akik úgy gondolják, hogy nem kezdenek bele egy újabb sorozatba, hiszen habár a kötet a Lady Jane trilógia első része, önállóan is jól megállja a helyét,

Jane és Gifford   (A kép forrása)

hiszen a második kötetben már egy új Jane - a jól ismert és sokak által magasztalt és szeretett irodalmi hősnő, Jane Eyre - kifordított és újraírt kalandjait követhetjük nyomon, méghozzá egy kis Üvöltő szelek beütéssel.
   Annyira szeretném ha magyarul is megjelenne majd ez a kötet, hiszen roppant izgalmasan hangzik, ráadásul a Jane Eyre a gótikus irodalom egyik klasszikusa, így tehát biztosan valami hátborzongatóan fantasztikusat lehetne kihozni egy ilyen újramesélésből.
   Mert szerintem a Lady Jane és a majdani további két kötet, tulajdonképpen valamiféle modern kori, történelmi és ismert irodalmi retellingek, azoknak pedig mindenképpen első osztályúak.
   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti, picit módosított változata. Nagyon tetszik. Egyszerű, letisztult, de lényegre törő és pont ettől olyan jó.
   A képen lévő hölgy, korhű ruhában, maga Lady Jane lenne és tudjátok mit? Simán el is hiszem neki, hogy ő az.

Lady Jane Grey   (A kép forrása)