Filmajánló: Sötét folyosók

Sziasztok! :)

   Ez most egy igazán különleges bejegyzés lesz, ugyanis volt szerencsém a filmet egy premier előtti vetítésen látni, ilyen pedig még nem akadt a blog történetében.
   Ez nekem is új, nézzétek el, ha egy kicsit izgatott vagyok. :)
   A Lois Duncan által írt könyvről korábban már volt szó a blogon, még tavaly, amit ezen a linken el is tudtok olvasni.
   Egyébként kicsit féltem ettől a filmtől, mert külföldön nem kapott olyan kiemelkedően jó kritikákat, ráadásul sokan ellenérzésüket fejezték ki, hogy az Alkonyat könyvek írója, Stephenie Meyer volt a producer.

   Nekem igazából tetszett, a végére egészen jól kiforrta magát, de úgy vélem, hogy ebben az is erősen közrejátszott: előtte ugyebár olvastam a könyvet, így egészen jól tudtam következtetéseket levonni a szereplőket ért rémes helyzetekről.
   A film megnézése után egyébként beszélgettem másokkal és sokan azt kifogásolták, hogy ez egyáltalán nem volt horror.
   Ezzel bizony teljes mértékben egyet kell értenem, habár megint csak nem lepődtem meg túlságosan, hiszen mi, akik olvastuk a könyvet tudjuk, hogy a történet inkább egy paranormális elemekkel teletűzdelt misztikus, drámai sztori, mintsem valami brutális és öldöklős horror.
   Ennek persze kifejezetten örültem, hiszen gyűlölöm az olyasfajta filmeket, ám akik valami ilyesmire számítottak, azoknak csalódniuk kellett.

Jules és Kit

   Akadtak hibái, hiszen a könyvhöz képest jó sok mindent megváltoztattak, mégis izgalmas volt, jó értelemben elvont, nem éppen hétköznapi, kellemesen borzongató és azért picit talán ijesztő is.
   A színészekkel elégedett voltam, mert AnnaSophia Robb teljesen jól hozta a zavarodott és hitehagyott Kit figuráját.
   Kiemelném még az alkotás húzónevének számító Uma Thurman-t, aki az igazgatónőt, a képmutató és mindenre elszánt Madame Duret figuráját játszotta. Szerintem teljesen hitelesen alakított, kellőképpen lehetett utálni és drukkolni, hogy végül ő járjon pórul az odavetett és rútul feláldozott diáklányok helyett.

Madame Duret

   A könyvben kifejezetten utáltam a gyengeségéért, de a filmben kellemes meglepetésként szolgált a Noah Silver által megformált Jules Duret, akit igazán szívdöglesztőnek találtam, ám hogy őszinte legyek, hasonló habitus volt, mint könyvbéli megfelelője.
   Számomra egyébként mindig is Jules jelleme volt a leginkább megosztó és a legjobban megkérdőjelezhető, így pálfordulás ide vagy oda, teljesen egyetértettem azzal, ami végül történt vele.     Szomorú volt, de megérdemelte amit kapott, hiszen már előbb segítenie kellett volna a lányokon és nem szemet hunyni az anyja gonoszsága felett.
   Sajnáltam, hogy - Kiten kívül - a többi lánynak megváltoztatták a nevét, sok helyen még a személyiségét is.  Ezt nem igazán értettem, de abban a helyzetben, abban a környezetben végül is el tudtam fogadni.
   Kit anyukája és nevelőapja is sokkal szerethetőbbnek lettek beállítva, ráadásul nem igazán derült fény egyértelműen arra, hogy mit is művelt valójában Madame Duret. A könyvben ezekről a dolgokról sokkal több minden kiderült.

Kit és a többi lány

   Mindenképpen pozitívumként említeném, hogy a film nem zárult olyan hirtelen, mint a könyv, így sokkal több mindent megtudhattunk az egyes karakterek sorsáról, jövőjéről vagy éppen haláláról.
   Pont ezek miatt ajánlom, hogy az érdeklődök, előbb mindenképpen a könyvre kerítsenek sort, majd csak utána adjanak esélyt a filmnek.
   Ismétlem, hogy ne számítsatok véres gyilkolászásokra, mert ez a film egyáltalán nem ilyen.
   A horror műfajú besorolása erősen megkérdőjelezhető, félrevezető.
   Inkább egy borzongató, elgondolkodtató misztikus fantasy, némi thriller beütéssel, ami végül átcsap egy sokkoló drámába.
   Ettől függetlenül bátran ajánlom, mert a két alkotás nagyszerűen táplálkozik egymásból, a képi világ lenyűgöző, a zenék gyönyörűek, az igazi művészet pártolása pedig példaértékű.

Kit Gordy