Könyvkritika: Karen M. McManus - Lehull a lepel

Karen M. McManus

Lehull a lepel (One of Us Is Lying)

Lehull a lepel sorozat - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

   Az biztos, hogy egy igazán csavaros és cseppet sem mindennapi történetről van szó.
   Nem nyerte el a tetszésemet száz százalékosan, mert nekem még így is hiányzott belőle valami. Nem  igazán tudom megfogalmazni, hogy mi, de leginkább az, hogy még így is keveselltem az igazság utáni nyomozást a meglincselt áldozatok részéről.
   Mert bizony mindegyiküket bemártották, gyilkosnak kiáltották ki és megbélyegezték őket, de ők a könyv több, mint a felében, csak magukat sajnálták és próbálták fenntartani a látszatot, ahelyett, hogy összefogtak volna...

A magyar kiadás borítója

   Előre csak ennyit, most inkább lássuk, hogy miről is szólt valójában ez a sztori:
   Adott öt diák, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól.
   Simon, aki eléggé kitaszított az iskolában és aki azzal próbálja meg kompenzálni a kívülállóságát, hogy pletykablogot üzemeltet, ott van Bronwyn, az örök eminens, aki előtt óriási jövő áll, aztán Nate, a fekete bárány, aki örülhet, ha nem fog börtönbe kerülni, valamint Cooper a tökéletes sztársportoló és Addy a szépséges lány, aki már évek óta párkapcsolatban van a suli legmenőbb fiújával.
   Mind az ötüket elzárásra ítélik egy gyanús félreértés miatt, ám a dolgok csak akkor kezdenek igazán váratlan és halálos fordulatot venni, amikor Simonra allergiás roham tör rá, majd később meghal.
   A rendőrök hamar rájönnek, hogy gyilkosság történt, főleg, amikor valaki közzé is teszi Simon blogján, eldicsekedve szörnyű tettével. Bronwyn, Nate, Cooper és Addy pedig egyhamar gyanúsítottakká válnak...
   Miközben teljesen felfordul az életük, azzal is szembe kell nézniük, hogy újabb és újabb súlyos titkok derülnek ki róluk, a barátaik elfordulnak tőlük, a családtagjaik bizalma meginog irántuk, ráadásul lehet, hogy börtönbe fognak kerülni.
   A kérdés már csak az, hogy ők négyen tényleg ártatlanok vagy csak simán jó színészek?
   Mindenképpen meg kell említenem, hogy egy igazán jól kidolgozott, részletes könyvről van szó, ahol az írónő sok energiát fektetett a különböző karakterek bemutatásába. Látszik, hogy valóban odafigyelt arra, hogy mit ír le.

Bronwyn (A kép forrása)

   Teljesen tájékozottnak tűnik a mai középiskolai viszonyokkal.
   Igazán jól informált, ami nem mindig mondható el a szerzőkről. Sokszor van olyan, hogy olvasás közben rájövök: az író nem csinált valami átfogó kutatómunkát és néha azt sem tudja, hogy miről ír, de itt ez persze nem áll fenn.
   Azt hiszem ez az egyik nagy erénye ennek a történetnek. A megfelelő mértékű háttér és tájékozottság, mert ettől még inkább reálisabb és hitelesebb.
   A szereplők közül Bronwyn állt hozzám a legközelebb, mert benne saját magamat láttam.
   Gimiben én is ilyen, kicsit stréber, kicsit okoskodó csajszi voltam, aki előtérbe helyezte a tanulást és a fényes jövő egyengetését. Sokszor meg is kaptam érte a magamét.
   Mégis kedveltem, őt, mert attól még a helyén volt a szíve, nem mellesleg pedig, szuper párost alkottak Nate-tel.

Nate (A kép forrása)

   Nate tipikus az a karakter, akiről rosszat feltételeznénk és akitől semmi jóra nem számítunk, de aztán kiderül, hogy ő is érző lény, akinek vannak rejtett tartalékai.
   Addy-t nem kedveltem túlzottan, de az is igaz, hogy ő esett át a legnagyobb fejlődésen és a végére nagyon megszerettem.
   Cooper meg kicsit olyan semleges volt, de azért ő is okozott kellemes meglepetéseket.
   A mellékszereplők közül Bronwyn húgát és Addy nővérét tudtam megszeretni, mert ők végig kitartottak a lányok mellett, egy pillanat erejéig sem inogtak meg az irányukba.
   Cooper apját elítéltem és nem tartom igazi szülőnek, Jake marhára idegesített, Nate mamája pedig nagyon megosztó karakter lett.
   A gyilkos valódi kilétére a könyv háromnegyedénél jöttem rá, amikor végre a srácok is elkezdtek igazán nyomozni ebben a zavaros ügyben. Attól még persze nagyon megdöbbentett és totál leesett az állam.

Bronwyn, Addy, Simon, Cooper és Nate

   A könyv jól mutatja, hogy valójában senkit sem ismerünk igazán. Bárkiben - bármikor csalódhatunk és mindig érhet kellemetlen meglepetés. Persze ez nem azt jelenti, hogy senkiben se bízzunk és gyanakodjunk, csak sosem árt az óvatosság.
   A sztori egyébként kitűnően feldolgozza az iskolai bántalmazásokat, szerintem pontosan ilyen dolgok történnek most a középiskolákban, ami persze végtelenül elkeserítő. :(
   Mindenképpen mai, modern hangnemű regény, egy jó kis társadalomkritikába oltott krimi, amiben vannak romantikus részek, meg jó kis jellemfejlődések.
   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti egyik változata, mert ha jól megfigyelitek, akkor néhány karakter ruhájának a színe megváltozott az eredetihez képest, sőt még a hajuk is.
   Szóval ez inkább nem is az eredeti, hanem ahhoz valami egészen hasonló.
   Nekem egyébként tetszik, mert kifejező és illik a történethez.

A kép forrása