Könyvkritika: Holly Black - A kegyetlen herceg

Holly Black

A kegyetlen herceg (The Cruel Prince)

A levegő népre trilógia– Első rész

Magyar kiadás éve: 2018

Fülszöveg:
Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!

   Nem ez volt az első olvasmányom Holly Blacktől, mert pár éve már sort kerítettem az Átokvetők trilógia első részére, ami igazából nem volt rossz, de annyira nem is nyűgözött le, hogy sort kerítsek a további köteteire.
   Egyébként ott van mindhárom rész a polcomon és ha majd egyszer nem lesz mit olvasnom, akkor biztosan elő fogom venni a folytatásokat, de addig inkább elolvastam A kegyetlen herceget.
   Már említettem többször is, hogy imádom a tündéres történeteket, ráadásul pont az olyanokat, mint amilyen ez is, amiben gonosz, kegyelmet nem ismerő, manipulatív lényeknek írják le őket, nem pedig csillámporos, kedves, szárnyas kis apróságoknak.

A magyar kiadás borítója

   Így hát gondolom nem lepődtök meg túlságosan, amikor leírom, hogy a kötet elnyerte a tetszésemet, izgatottan várom a folytatást, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tartom hibátlan, tökéletes műnek.
   Adott egy Jude nevű halandó lány, akinek a szüleit kegyetlenül meggyilkolja az egyik tündérúr, őt és a nővéreit pedig elrabolja, magával viszi Tündérföldére.
   A lány szülei gyilkosának pártfogása alatt nő fel és valamilyen szinten - meglepő módon - meg is szereti nevelőapját.
   Jude, az ikertestvére Taryn és Vivienne, aki félig maga is tündér, kénytelenek beilleszkedni a halhatatlanok ármányokkal és titkokkal teli világába.
   Telnek-múlnak az évek, ám Jude és testvére - Vivienne ugyebár félvér - nem igazán nyugodhatnak, hiszen ők mégiscsak halandók, a szépséges és halálos tündérek szemében egyszerű férgek, ezt pedig napról-napra érzékeltetik velük.
   A karizmatikus, ám erőszakos Cardan herceg és csatlósai, megkeserítik Jude és Taryn mindennapjait, sokszor az életükre törnek, ők pedig a maguk módján akarnak bizonyítani és boldogulni ebben a varázslatokkal teli, ám hitvány világban.
   Jude-nak eltökélt szándéka, hogy lovagként bekerül az udvarba, de ez természetesen nem így lesz.     Végül egy roppant ingovány, a koronáért és a hatalomért folytatott harcban találja magát, ahol egyszerűen muszáj eldöntenie, hogy kinek az oldalára áll?!
   Arról meg már ne is beszéljünk, hogy ő és Cardan herceg egyszerre gyűlölik és szeretik egymást...
   Ez az alapszituáció, ami tényleg tetszett, bár a kötet vége felé olyan sok politikai csalás, átverés és manipuláció volt, hogy úgy éreztem: ez nekem már egy kicsit sok.
   Ezért nem tudok teljes szívből visszagondolni erre az egészre, de még így is fényévekkel jobban tetszett, mint anno A Fehér Macska.

Balról-jobbra: Kaye, Roiben, Cardan, Jude, Ben és Severin

   A világfelépítés viszont teljesen lenyűgözött.
   Kicsit hasonlított a Julie Kagawa féle Vastündérek sorozathoz, amit mindenképpen dicséretnek szánok.
   Egyszerűen lenyűgöző volt, amikor az írónő a csodálatos és varázslatos tájakról, különleges lényekről és szépséges ruhákról írt. Komolyan mondom, hogy kedvet kaptam kimenni a legközelebbi erdőbe bogyókat gyűjteni vagy éppen sétálni egy jó nagyot. :)
   Bámulatosak voltak a fejezetek elején lévő rajzok, valamint a versek is passzoltak a történethez.
   A kötetben egyébként helyett kapott még a A Visit to the Impossible Lands című novella, ami kifejezetten illet az egész cselekményhez, plusz megtudhattunk belőle pár érdekes és izgalmas információt is.

Vivienne

   A regényben valóban feltűnik pár olyan karakter, akikről Holly Black már évekkel ezelőtt írt egy külön, standalone regényt, ami a The ​Darkest Part of the Forest címet viseli.
   A szereplők közül nagyon megszerettem Vivienne-t, mert féltündér létére kedves volt és gondoskodó.
   A főszereplő, Jude, számomra egy igazán megosztó személyiség, mert valamilyen szinten megértettem a tetteit, de nem mindig tudtam egyetérteni vele, főleg amikor hasonlóan gondolkodott, mint az ellenségei, ráadásul nemcsak magát keverte bajba, hanem másokat is odavetett a hatalomért.
   Mindenképpen követhetetlen szereplő, maga Cardan, akit egyszerűen képtelen voltam megkedvelni, mégsem tudom gyűlölni, mert roppant összetett, érdekes karakter.
   A kötet végén kicsit megsajnáltam, de semmiképpen sem szerettem meg.

Jude és Cardan

   Sokszor nem bíztam benne, attól féltem, hogy végül elárulja a belé vetett bizalmat. Azt viszont tényleg elismerem, hogy nem a jól megszokott sablon szereplő, nem az a kimondott szépfiú, nem is hősszerelmes, mégis az ő cselekedetei határoztak meg sok-sok mindent.
   Utáltam, elítéltem és megvetettem viszont a legtöbb szereplőt. Bizony ilyen is ritkán van. Fura, de jó értelemben.

A kép forrása

   Taryn, Jude ikernővére, egy önző dög, Locke simán csak egy számító képmutató, Valerian teljes mértékben megérdemelte amit kapott, Nicasia szerintem maga sem tudja eldönteni, hogy kinek az oldalán áll, Madoc pedig? Róla nem is tudom, hogy mit gondoljak? Maradjunk annyiban, hogy néha előbujt belőle az érzelmes oldala, máskor meg csak simán kegyetlen volt. :(
   Akik romantikára vágynak, azoknak csalódniuk kell, mert pár csókon kívül semmi más nem történik. Ez a sztori inkább az udvari intrikákra helyezi a hangsúlyt.
   Vannak benne meglepő fordulatok, a vége pedig kicsit kiszámítható, de azért jócskán tartogat meglepetéseket is. Nincs benne olyan hatalmas, kínzó függővég, de azért jó lenne már mihamarabb olvasni a folytatást.
   Teljes mértékben megértem, hogy miért lett felkapott, szóval most én is beállok azoknak a sorába, akik jó szívvel ajánlják.

A kép forrása

   Pár szó a borítóról:  A borítót anno szavazásra bocsátotta a Könyvmolyképző kiadó és én is erre voksoltam.
   Tetszik a fehér háttér, mert letisztult. A faágak, az aranykorona jelentőségteljesek, a zöld páncélú bogár meg csak simán jól mutat. :)
   Tipp: A könyv hasonlított a Julie Kagawa féle Vastündérek sorozatra, valamint a Victoria Aveyard által írt Vörös királynő kötetekre is. Szóval ha ezek közül szeretted az egyiket vagy akár mindkettőt, akkor nyugodtan olvasd el A kegyetlen herceget is, mert biztosan tetszeni fog.

A második rész borítója