Filmajánló: Fekete Párduc 2

 Sziasztok! :)

   Az első részről írt értékelésemet itt tudjátok elolvasni: Filmajánló: Fekete Párduc.

   Óriási Marvel rajongó vagyok, szóval nem volt kérdés, hogy a legújabb darabot, a Fekete Párduc 2 című filmet is meg fogom nézni.

   Ez a nap végül szombaton érkezett el, hiszen délután beültünk a moziba.

   Egy igen megható és akciódús alkotásról beszélünk, ahol a fő cselekményeken túl mind a rendezőnek, mind pedig a színészek és persze az egyéb közreműködőknek az volt a legfontosabb, hogy méltó módon emléket állítsanak és meggyászolják a 2020-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt Chadwick Bosemant. :(

   Szinte az összes régebbi karakter visszatért és először szeretett királyuk/Fekete Párducuk konkrétan meg nem nevezett halálát siratták, aztán pedig nemzetközi konfliktusokba, politikai ellentmondásokba keveredtek, miközben feltűnt a színen Namor és a víz alatti Talokan népe.

   A Fekete Párduc 2 most is nagyon modern volt, futurisztikus és rendkívül látványos, hiszen egy olyan kitalált, afrikai országban játszódott ahol, minden, de tényleg minden jóval megelőzi a korát.

   Az orvostudomány, a közlekedés, a technológia és a vezetők, valamint a polgárok hozzáállása is mindenképpen példaértékű és roppant fejlett.

   Egyébként a készítők nemcsak a látványvilágra fektettek nagy hangsúlyt, hanem fontos társadalmi és politikai kérdésekre, ami kimondottan újszerű, de már nem szokatlan az eddigi Marvel filmekhez képest.

   Erős kritikákat fogalmaz meg a világ mai helyzetéről, a háborúról, a fegyverviselésről és még sok-sok minden másról.

   Lényegesen foglalkozik a gyásszal, a veszteség feldolgozásával, miközben azért igyekszik picit humoros is lenni. 

   A humort most Danai Gurira Okoye Tábornoka, Winston Duke M'Baku törzsi vezetője, valamint Martin Freeman Everett K. Rossa és a számomra roppant megosztó Julia Louis-Dreyfus által életre keltett Valentina Allegra de Fontaine képviselték.

   Újoncoként bemutatkozott Riri Williams vagyis Vasszív Dominique Thorne játékában, aki így már hivatalosan is átvette Vasember örökségét és megalapozott magának a saját Disney+-os sorozatához.

   Tenoch Huerta Namorja az egyik legjobb gonosztevővé lépett elő a Marvel alkotások történetében, hiszen egyszerre volt emberi, esendő, sokszor kedves, mégis kiszámíthatatlan, egyaránt kegyes és kegyetlen. Néha azon kaptam magam: bizony a ,,gonoszt" is sikerült megsajnálnom, hiszen a múltja és a birodalma felárásával érthetőek bizonyos cselekedetei és a bosszú, ami hajtja.

   Lupita Nyong’o Nakiája végre új ívet és szép jellemfejlődést kapott. Az előző részben őt kedveltem a legkevésbé, de itt könnyen tudtam vele azonosulni. 

   A prímet mindenképpen Shuri, az új Fekete Párduc vitte, valamint Ramonda királynő.

   Letitia Wright és Angela Bassett kiváló teljesítményt nyújtottak és szerintem pont azért, mert nem megjátszották a fájdalmukat vagy a dühüket, hanem teljes szívből megélték azt és átadták nekünk, a közönségnek. Le a kalappal előttük.

   Mindenképpen egyedi film, ráadásul több okból is különleges, hiszen ez volt az utolsó felvonás az MCU Negyedik Fázisában a jövő februárban érkező A Hangya és a Darázs: Kvantumánia előtt, aminek egyébként láthattuk az előzetesét is.

   Egy biztos: Újfent jó szívvel ajánlom, nemcsak a Marvel filmek és képregények rajongóinak, hanem azoknak is, akik valami megható, tanulságos, érdekes, izgalmas és egyedi akciófilmre vágynak.

   Új távlatokat is nyitott, de inkább egy óriási hangvételű búcsú volt, méltó lezárás, hatalmas tisztelgés.

   A stáblista végét pedig mindenképpen várjátok meg, mert van egy darab igen jelentős és megható extra jelenet, ami még emberibbé és szimpatikusabbá teszik Nakia és Shuri kettősét.