Könyvkritika: Sarah Pearse - A szanatórium és Sarah Pearse - A pihenőhely
Sziasztok! :)
Két, mostanában olvasott kötet rövid, ám annál lényegre törőbb értékelésével jövök.
Ezek: Sarah Pearse: A szanatórium és Sarah Pearse: A pihenőhely
Sarah Pearse
A szanatórium (The Sanatorium)
Elin Warner - 1. kötet
Magyar kiadás éve: 2021
Fülszöveg:
Nem akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Zenit baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.
Van az a kép Reese Witherspoonról, ahol ezt a könyvet olvassa és olyan képet vág körülbelül, hogy: Ezt nem hiszem el!
Nos, én is hasonlóan nézhettem ki, miközben olvastam, márpedig olvastam mindig, éjjel és nappal, amikor csak volt rá egy kis időm.
IMÁDTAM. *_*
Új kedvenc szerzőt és új kedvenc könyvet avattam, pedig az alacsony Molyos százalék miatt szkpetikusan kezdtem hozzá.
Nagyon megosztó könyv, mert sokan szeretik, sokan pedig nem, egyébként a magam részéről nem is értem ezt az alacsony Molyos százalékot…de hát ízlések és pofonok, tudom jól.
Engem megvett kilóra, pont jó időszakomban talált meg, amikor leginkább a krimik kötnek le.
Ijesztő volt, sokszor gyomorforgató és nagyon megrázó, de akkor is tetszett. Volt tippem a tettes kilétére, de végül nem találtam el, mert az utolsó oldalakon jöttek olyan csavarok, hogy csak lestem.
Az egyik áldozat szemszögéből is olvashattunk, na az teljesen kiverte nálam a biztosítékot.
A szereplők lélektanilag nagyon összetett karakterek, szerintem a közöttük működő dinamika tette igazán erőssé ezt a regényt.
Az eleje kicsit lassan indult, de meg kellett ismernünk a helyszínt és a karaktereket. Engem nem zavart, inkább fokozta a feszültséget. Utána pedig minden fejezetben történt valami izgalmas.
Az is tetszett még, hogy több, rövidebb fejezet volt, ami azt az érzést keltette, hogy haladós, olvasmányos ez az egész.
Elin, mint nyomozó, elismerem, hogy vele vannak komoly gondok, mert amatőrnek sokszor sokkal jobban beillett volna. Többször a fejemet fogtam, hogy miket tett, nem kért erősítést és még sorolhatnám…Ebben még van hová fejlődnie a szerzőnőnek.
Az alapötlet, a szanatóriumból átalakított luxushotel és persze annak sötét múltja, valamint a behavazott, a világtól elzárt hely annyira hideglelős. Brrr.
Az Asylum trilógia, némi skandináv krimi beütés, valamint, leginkább Lucy Foley és Paula Hawkins stílusa keveredett benne.
Megvettem őket a Libriben, hiába kölcsönöztem ki a könyvtárból…
Egyszerűen KELL, mert IMÁDOM. *_*
Alig várom, hogy nekilássak a folytatásnak, hiszen micsoda függővéggel ért véget!
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás egyik változata, azt hiszem a második, amin a magasló, hófödte svájci hegyeket és az erdőt láthajuk, a középpontban pedig az a bizonyos szanatóriumból lett luxusszálloda.
Sarah Pearse
A szanatórium (The Retreat)
Elin Warner - 2. kötet
Magyar kiadás éve: 2022
Fülszöveg:
Elin Warner nyomozó második kiruccanása, amely során felderíti, mi áll a káprázatosan szép szigeten található pihenőhelyen történt halálesetek mögött.
Legtöbben pihenni jöttek.
De van, akit a bosszú hajt.
Wellness pihenőhely nyílt egy szigeten, nem messze Anglia partjaitól. Ez a szállás azzal kecsegtet, hogy az ember felfrissülhet, kipihenheti magát – de magának a szigetnek, amelyet a helybeliek Halálszikla néven ismernek, sötét a múltja. Sok évvel ezelőtt egy sorozatgyilkos garázdálkodott rajta, és az a szóbeszéd járja, hogy a sziget ma is elátkozott.
Elin Warner nyomozót akkor hívják a pihenőhelyre, amikor a jógapavilon alatti sziklán fiatal nő holttestére bukkannak. Első pillantásra úgy tűnik, tragikus baleset történt. De az áldozat nem a pihenőhelyen szállt meg – egyáltalán nem is kellett volna a szigeten tartózkodnia.
Másnap az egyik vendég búvárkodás közben a vízbe fullad. Elin ekkor már gyanakszik, hogy a halálesetek nem a véletlen művei. De miért vette célba valaki a pihenőhely vendégeit, és még ki lehet veszélyben?
Elinnek meg kell találnia a gyilkost, nehogy a sziget történelme megismétlődjön.
Mi volt ez a befejezés? :O
Ó, te jó ég! Azonnal ide a folytatást!
Most azoknak a táborát fogom erősíteni, akik az első részt jobban szerették, mint a másodikat, habár nem tudom, hogy mennyi ilyen ember van?
Az első brutálisabb és ijesztőbb volt, szóval igazából nem nekem való, mégis izgalmasabbnak és összeszedettebbnek éreztem, mint ezt.
Itt is Elin Warner nyomozott, aki az első részhez képest rengeteget fejlődött, de még most sem az a tipikus, tökéletes nyomozó, vannak hibái, emberi, sérült és még mindig kísérti a múltja, viszont lett egy társa, aki mindenben mellette állt, támogatta és ez sokat segített rajta. Szóval ebben fejlődött az írónő.
Néhol kicsit lassúnak éreztem, máskor meg olyan követhetetlennek és gyorsnak, főleg a végét, hogy vissza kellett olvasnom bizonyos részeket.
Persze izgi volt, esemánydús, itt is mindig történt valami meghökkentő, a vége meg valami borzalom, de tényleg. Ha most kezembe venném a folytatást, már az is késő lenne…:(
A fejezetek újfent rövidek, haladósak, amit értékeltem, akárcsak a hideglelős atmoszférateremtést és bár kissé klisés volt, hogy szinte megint ugyanarra a sémára lett felhúzva, nekem mégis tetszett.
Itt sem hiányozhatott a rovott múltú, „átkozott", de újjáépített hely, jelen esetben A pihenőhely, amit aztán persze megint valami brutális időjárási viszony zárt el a külvilágtól és ahol hullottak az emberek, mint a legyek.
Nekem mindenki gyanús volt, állandóan másra terelődött a gyanú, ráadásul itt sem maradhatott el a sorozatgyilkos szál sem.
Tipikus második kötet, olyan átvezetőnek érzem a végső lezáráshoz, ami remélem, hogy hamarosan meg fog majd jelenni külföldön és idehaza is.
A vége már előre vetített bizonyos dolgokat, ami nem spoileres az az, hogy Elin elutazik, tehát megint menni fog valahová és gondolom minden kezdődik előlről, miközben más dolgok meg folytatódnak. Naná.
Új kedvenc sorozatot avattam, de jó lenne ha a harmadik rész egyben a befejezés is lenne, mert szerintem nem kell ezt már tovább húzni.
Pár szó a borítóról: A borító most az eredeti kiadás első változata, rajta a Kaszás-sziklával, valamint A pihenőhely egyik elszigetelt nyaralójával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése