Könyvkritika: Gréger Csaba - Epica

Gréger Csaba

Epica 

Álmodók sorozat - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

„Egy ​kém és egy testőr.

Két ellenséges világ.

Egy halálra ítélt szerelem.

És egy lehetetlen küldetés.”

Tia a Birodalmi Kémhálózat fiatal reménysége. Árvaként nőtt fel, az elmúlt huszonhárom év minden percét a kiképzésének és a szolgálatnak szenteli. A lány sziklaszilárdnak hitt világa azonban egyik pillanatról a másikra kifordul magából, amikor megismerkedik egy titokzatos férfival, akibe első látásra beleszeret. A sors fintora, hogy ez a férfi nem más, mint az ellenség egyik katonája, a leigázott nép bujdosó vezérének testőrparancsnoka.

Tia kénytelen meghozni egy lehetetlennek tűnő döntést, aminek hatására még a saját hűsége is megkérdőjeleződik. A szív szavára hallgatva veszélyes küldetésre indul, hogy felkutassa a férfit, aki azóta is uralja az álmait, és akihez olyan erős kötelék fűzi, ami túlmutat a józan gondolkodás – sőt talán még a valóság határain is.

De lehet-e közös jövője két háborúban álló hadsereg katonájának? Mi az erősebb, a hűségeskü a nemzetedhez, vagy a szerelem hívása? És ha már minden összeomlott körülöttünk, meddig vagyunk hajlandóak elmenni a boldogság pislákoló reményét üldözve?

Gréger Csaba könyve egy igazi modern eposz, egy fantasy kalandregénybe öntött, nagyívű szerelmi történet, mely ugyanúgy szól a felnőttekhez és az éppen felnőtté válókhoz is. Egy utazás, ami átrepíti az olvasót ismeretlen világokon, sőt végül még az idő törékeny egyensúlyát is felrúgja. Egy kihagyhatatlan könyvélmény, mert egyszerre dolgoztatja meg az elménket és a szívünket is.

Az EPICA a különböző zsánerek fúziója, melyet egyaránt a magáénak érezhet az, aki a romantikus történelmi regények kedvelője, ahogy az is, aki a nagyívű fantasy történetekért, vagy éppen a szereplők útkeresését fókuszba helyező Young Adult/New Adult könyvekért rajong.

   A regény írója Molyon keresett meg és felajánlott nekem egy recenziós példányt, amit aztán elküldött és még dedikált is. Ezt természetesen itt is nagyon szépen köszönöm neki. :)

   Őszintén bevallom, hogy eddig nem ismertem a Halhatatlanok fantasy világát, szóval egy olyan dologba csöppentem bele, ami teljesen új volt a számomra, ráadásul a flintlock fantasy címke felkeltette az érdeklődésemet, mert ilyen témájú könyvet még egyáltalán nem olvastam.

   Nem tagadom, eleinte nehezen rázódtam bele a cselekménybe, kellett némi idő, hogy úgymond tájékozódni tudjak, de aztán teljesen elmerültem ebben a világban.

   Úgy vélem, hogy a könyv legnagyobb érdeme a világfelépítés, mert az nagyon egyedi, érdekes, részletesen kidolgozva. 

   Dicséretes egy ilyen cseppet sem mindennapi dolgot elénk tárni, de nagyon tetszett.

   Angyalok, pontosabban angyalszerű lények és emberek háborúznak egymással, de bőven van itt még mágia, érdekes és különleges lények hada, valamint egy szépen kidolgozott mitológia, ami teljesen elvarázsolt.

   Eleinte nem értettem a fejezetek közé beékelt Álomtöredékeket és igen zavaróan hatottak, mert ide-oda ugráltunk a múltban és a jövőben, miközben a jelenben is bőven zajlottak az események.

   Aztán persze minden értelmet nyert és ez új színezetet adott a történéseknek.

   Örültem annak is, hogy megvolt a Hűha! élmény, amikor világossá vált a borító, meg lett magyarázva, hogy mit is láthatunk rajta. Az ilyet kimondottan szeretem.

   A karakterek közül egyértelműen Tiát emelném ki, aki egy bátor, mindenre elszánt lány és tényleg bármire képes a szerelméért. Nem egyszerű neki, hiszen egy megosztott világban kell boldogulnia, ahol senki sem nézi jó szemmel, hogy ő bizony az ellenség táborából szeretett bele valakibe. Ahogy haladunk előre, rengeteg nehéz döntést kell meghoznia, nem is irigyeltem érte.

   Eldrian, a másik főszereplő, számomra néha kicsit túlságosan is idealizált férfiként volt ábrázolva, többször ezt soknak éreztem, de bőven van potenciál a személyében, szóval jó lett volna, hogy ha még többet szerepel.

   A tiltott szerelem az egyik kedvenc toposzom, szóval ezzel nem is volt baj. Izgalmasan hatott, féltettem kettejüket, hiszen kimondatlanul is tudtuk, hogy az elkerülhetetlen vég felé haladunk, ami egyszerre volt torokszorító és elvárható.

   A befejezés rengeteg kérdést felvet, többet, mint ahány választ kaptnuk, szóval izgatottan várom a folytatást.

   Mindenképpen ki kell még emelnem a csodás szóképeket és az igényes fogalmazásmódot, valamint azt, hogy öröm kézbe venni a kötetet, mert annyira csodaszép.

   Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a sodró lendületű fantasyket, valamint az olyan romantikus regényeket, ahol kicsit sem biztos, hogy rögtön garantált a happy end.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen szép, aranyozott élű, a középpontban lévő szárnyakkal körülvett lakatnak pedig óriási jelentősége van.