Könyvkritika: Meg Shaffer - Kívánságok játéka

Meg Shaffer 

Kívánságok játéka (The ​Wishing Game)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

VIGYÁZZ, ​MIT KÍVÁNSZ, MERT MÉG A VÉGÉN VALÓRA VÁLIK!

Lucy Hartnál senki sem tudja jobban, milyen érzés úgy felnőni, hogy a szülei nem szeretik. Elhanyagolt és magányos gyermekkorában a könyvekben talált menedékre. A kedvence Jack Masterson Az Órák szigete-sorozata volt.

Most, huszonhat éves pedagógiai asszisztensként megoszthatja az olvasás szeretetét az okos kisdiákokkal, különösen a hétéves Christopher Lambbel, aki szülei tragikus halála után árván maradt. Lucy bármit megadna, hogy örökbe fogadhassa a kisfiút, ám a családdá válás lehetetlen álomnak tűnik. Amikor Lucy már majdnem feladná, Jack Masterson bejelenti, hogy végre írt egy új könyvet. Ami még ennél is jobb, hogy az egyetlen példányt egy általa, a saját otthonában, a valódi Órák szigetén rendezett versenyen lehet csak megkaparintani. Lucy egyike annak a négy szerencsésnek, akik versenybe szállhatnak a hőn áhított kötetért. Ha nyerni tudna, megoldódna az összes problémája. De Lucynak előbb meg kell küzdenie a könyörtelen könyvgyűjtőkkel, ravasz ellenfelekkel és a zavarba ejtően jóképű és mindig morcos Hugo Reese-szel, Az Órák szigetének illusztrátorával. Eközben Jack „a Mesterelme” Masterson olyan fordulatot tervez, ami örökre megváltoztathatja mindannyiuk életét…

ENGEDD, HOGY MAGÁVAL RAGADJON!

   Abból a szempontból kicsit csalódás volt számomra, hogy ugyebár rajta van a fantasy és a mágikus realizmus címke is, még sincs benne semmi ilyesmiről szó. 

   Nagyon megtévesztő most ez a két Molyos címke. Furcsa is, hogy a Zafír pöttyös kötetek közé került be, mert szerintem inkább jobban illene az Arany pöttyösök közé.

   Ettől eltekintve, viszont egy csodálatos, szívmelengető regényt olvashattam, ami elsősorban könyvmolyoknak szól könyvmolyokról és persze minden lapjából süt az olvasás és a könyvek iránti végtelen szeretet. *_*

   Engem egyébként a borító fogott meg, mást nem is tudtam róla, de nem baj, mert elnyerte a teszésemet.

   Egy kicsit hasonlított a Charlie és a csokigyár regényhez, illetve filmhez, ami nem is csoda, hiszen még a szerző is elismeri a Köszönetnyílvánításban, hogy innen vette az ötletet.

   Ez a regény egy megható mese a család és a barátok fontosságáról, az újrakezdésről és arról, hogy merjünk álmodozni, kívánni és remélni.

   Közben pedig, egy történet a történetben is, hiszen megismerhetjük az Órák szigete könyvek szereplőit és világát.

   Egyébként nem lenne rossz ötlet, ha a serző elkezdené szépen-lassan megírni ezeket a könyveket is, mert egész jól kidolgozta azoknak a hátterét.

   Reménykeltő, keserédes sztori, ami átmelegíti a szívet. *_*

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta megannyi színes gerincű kötet és persze az Órák szigete.

   Beszédes és sokat sejtető, no meg végtelenül gyönyörű.