Könyvkritika: Benjamin Stevenson - Ezen ​a vonaton mindenki gyanús

Benjamin Stevenson

Ezen ​a vonaton mindenki gyanús  (Everyone On This Train Is A Suspect)

Ernest Cunningham sorozat - 2. kötet

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog.

A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is.

De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot?

Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.

   Az első részről írt értékelésemet és kritikámat az alábbi linken találjátok: Könyvkritika: Benjamin Stevenson - A ​családomban mindenki gyilkos.

   A tavalyi évben az első kötet volt az egyik Könyvfesztiválos beszerzésem és ez idén sem volt másképpen, hiszen a második felvonás szintén a Könyvfesztiválra jelent meg.

   Ritka az, amikor a folytatás jobban sikerül, mint anno a kezdés, de nekem ez most sokkal jobban tetszett, mint A ​családomban mindenki gyilkos, pedig ugyebár már azt is nagyon szerettem.

   Ernest Cunningham visszatér és egy irodalmi krimifesztiválon tartózkodik vendégként, mint enyhén sikeres, elsőkönyves szerző. 

   A fesztivált ráadásul egy az Orient expresszhez hasonló vonaton tartják, ami Ausztrálián halad át.

   Ez a helyszín, a többi karakter pedig szintén krimi és thriller író, vagy éppen rajongó, esetleg kiadó, netán menedzser.

   Ez már önmagában is egy furcsa és kicsit sem mindennapi alapot ad a regénynek, de aztán persze jön a Benjamin Stevensonra oly jellemző csípős meta-humor, a kitekintések és kiszólások hada, na és persze a sok-sok gyanús körülmény, hazugságok, csalás, lopás, bosszú, gyilkosság és még sorolhatnánk.

   Imádtam ezt a könyvet. *_*

   Olvastatta magát és emlékszem, hogy az első résznél megfogalmazott kritikám, a túlírtság itt most egy kicsit sem volt jellemző, így szerencsére csak pörögtek az események, én meg kapkodtam a fejemet és igyekeztem lépést tartani ezzel a nagyszerű és csavaros krimivel.

   Újfent együtt nyomozhattunk Ernesttel, miközben az őt megszemélyesítő író, szinte felrúgott minden olyan krimi szabályt, amit a nagy elődöktől már megszokhattunk.

   Ez viszont egyáltalán nem volt baj, sőt, inkább üditően hatott.

   Örülök neki, hogy már most lehet tudni: novemberben érkezik a folytatás, amely a hangzatos Idén karácsonykor mindenki gyilkos címet kapta.

   Még mindig inkább cozy mysterynek tartom, abból is a jobbik fajtának, szóval jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek, ráadásul, szinte önálló kötetként is olvasható, nem kell hozzá feltétlenül olvasni az első részt sem.

   Túl spoileres lenne beszélnem róla, de igen fontos és mai kritikákat fogalmaz meg, például olyan dolgokról, mint az MI általt írt regények vagy éppen a szellemírók alkalmazása.

   Pár szó a borítóról:  A borító újfent a kiadó sajátja és szuperul illik a történethez, ráadásul jól passzol az előzményhez is.

   A vonatot láthatjuk, ami a sivatagon át száguld, rajta megannyi kísérteties és gyanús sziluett.