Még mindig olvassátok ezeket is! - 2. rész

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben újfent két olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.

   Íme:

3. Hannah Nicole Maehrer - A ​Gonosz Asszisztense

   Micsoda ötlet, de komolyan? Annyira egyedi és mégis nekem kicsit A szépség és a szörnyeteg érzésem is voltak tőle. 

   Nagyon tetszett, alig várom a folytatást, mert közben kiderült, hogy lesz neki, pedig eleinte azt hittem, hogy ez egy standalone kötet.

   A vége annyira sokkoló, mégis annyira helyénvaló, Evie nagy magára találása, hú, imádom.

   Erről a könyvről eddig csak jókat írtak és most én is beállok a sorba és dicsérem, mert rosszat mondani nem tudok róla, talán csak azt, hogy néha túl hosszúnak éreztem, de ez miattam van, az én hibám úgymond, mert mostanában nincs türelmem a hosszú könyvekhez. :(

   A két főszereplő kapcsolata vitte a hátán a sztorit. Ilyen slow burninget utoljára Mariana Zapata – Szívvel a falnak című könyvében olvastam, de egy kicsit sem bántam, mert nincs is jobb ezeknél a lopott pillantásoknál, a kósza érintéséknél és a majdnem csókoknál. (L)

   A világfelépítés is elnyerte a tetszésemet, érdekes volt, a kötet elején lévő terv/térkép pedig annyira megnevettetett, hogy egyből tudtam, ezzel a regénnyel nem lőttem mellé, pedig instant vásárlás volt.

   Kedvenc karaktereim, természetesen A Gonosz (A Jó), Evie, Kingsley – imádtam azt a békát – és igazából mindenki, kivéve…na az hatalmas spoiler lenne.

   Mit írjak még?

   Olvassátok, mert ezt olvasni kell és kész!

4. T. Kingfisher - Varázslókalauz ​önvédelmi sütéshez

   Az volt itt a legnagyobb gond, hogy én biztos voltam benne: ez a kötet olyan lesz, mind a Legendás latték…

   Viszont nem volt olyan, nem sok mindenben hasonlított hozzá, ezért nekem picit csalódást okozott. A történet a közepe fele leült és attól kezdve nagyon lassan haladtam vele, sokszor szenvedtem az olvasással.

   Az eleje szuperul indult, izgalmas volt, kalandos és humoros. Olyan beszólások voltak benne, hogy dőltem a nevetéstől. Ez tulajdonképpen a végéig kitartott, ám aztán komolyra fordultak az események, szívemnek kedves szereplők estek el. :(

   A mézi figura, Bob, Molly és Mona voltak a kedvenceim, őket nagyon szerettem.

   Szépen lezárt, kerek-egész történet amiből az író szerintem mindent kihozott, de nekem valami apróság mégis hiányzott belőle.