Könyvkritika: Katee Robert - Gonosz szerelem

Katee Robert 

Gonosz szerelem  (Wicked Beauty)

Sötét Olümposz sorozat - 3. kötet

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Az ​övé az arc, melyért ezer hajó kelt útra, ő Olümposz szívének vad szépsége… és sosem lehet a miénk.

Az Olümposzon vagy uralkodsz – vagy rajtad uralkodnak. Akhilleusz nincstelenként született, de gyerekként megfogadta, felküzdi magát a mérgező város belső köreibe. Most, hogy bárki, akinek megvan a kellő ereje és kitartása, megszerezheti az egyik fontos és áhított pozíciót, ő és társa, Patroklosz azt tervezik, hogy egymással szövetkezve, esélyeiket megduplázva törnek győzelemre.

Egyikük sem számít arra, hogy a híres szépség, Heléna is a nyeremény része lesz… vagy arra a tűzre, amely lángra lobban bennük, amint a lány rájuk pillant.

Zeusz ugyan úgy döntött, ő választja ki Heléna jövendőbelijét, de a lánynak saját tervei vannak. Dacból beszáll a saját kezéért folytatott küzdelembe. Viszont akadnak olyan vetélytársak, akik inkább látnák holtan, mint a város egyik vezetőjeként. Akhilleuszon és Patrokloszon kívül senkire sem számíthat. De vajon megbízhat-e bennük, hogy valóban az ő érdekeit tartják szem előtt, amikor minden csókjuk felér egy igazi csatával?

Heléna, Akhilleusz és Patroklosz perzselően forró, modern története, amely bűnösen szenvedélyes… és lehengerlően romantikus.

   Az első és második részről írt értékelésemet itt tudjátok elolvasni: Könyvkritika: Katee Robert - Alvilági szerelem és Könyvkritika: Katee Robert - Tiltott szerelem.

   Engedjétek meg, hogy hadd legyek annyira dög és a tavalyi bejegyzésemből, önmagamtól idézzek most:

   ,, A következő kötet Heléna, Akhilleusz és Patroklosz poliamór édeshármasára helyezné a hangsúlyt, szóval érdekelne, hogy abból mit hoz ki az írónő. Az biztosan még pikánsabb és polgárpukkasztóbb lenne. :P"

   Ezzel pedig szinte mindent elárultam erről a kötetről, aminek egyébként nem is értem, hogy miért Gonosz szerelem a címe, hiszen az eredeti Wicked Beauty vagyis Kegyetlen szépség fényévekkel találóbb lenne.

   Az írónő most kivételesen nem Démétér lányainak egyikét helyezte a középpontba, hanem a trójai háború és a trójai mondakör jellegzetes alakjait keltette életre a maga sajátos elképzelésében, sok-sok szexxel megfűszerezve a dolgokat.

   Sok szex? Lehet ilyen egy erotikus kötetben? Vádolhatjuk a szerzőt azzal, hogy túl sok szexjelenetet írt bele? Bevallom nem vagy nem teljesen.

   A három főszereplő Heléna, Akhilleusz és Patroklosz, akik valamiféle Sötét Olümposzi Éhezők Viadalában mérettetik meg magukat, hogy ők legyenek aztán a következő Árész.

   Akik olvasták az első két könyvet, azok tudják már, hogy Katee Robert világában ezek a főisteni címek örökölhetőek, megy értük az áskálódás és a gyilkosság. 

   Ráadásul ebben a világban senki sem szemérmes igazán, nyitott kapcsolatok és nyitott szexuális kalandok tömkelege népesíti be és ha a karakterek nem éppen hatalomra törnek, akkor orgiákat tartanak vagy másokat kukkolnak aktus közben.

   A könyv szigorúan 18+ karikás, nem is lehetne más.

   Szóval édeshármasunk Árész címéért küzd, de a próbák alatti szabadnapokon egymásba gabajodnak és aztán már nincs megállás...

   Akhilleusz és Patroklosz már eleve egy nyitott, meleg kapcsolatban él, de közben mégsem, mert mindketten inkább biszexuálisak, aztán jön Heléna, aki szó szerint beéklődik közéjük. :D

   Tudtam, egyszerűen tudtam, hogy ez a könyv nagyon spicy lesz, hiszen amikor ők hárman vagy éppen ketten egymásnak esnek, ott aztán kő-kövön nem marad!

   Sikamlós, tabudöngető és minden mondatában poliamór, közben pedig fontos szerep jut az akciónak, na értitek, és persze az Árész cím elnyerésének.

   Bevallom, kicsit képmutató vagyok, mert Kate Stewart - The Ravenhood trilógiájának első részénél pont azzal volt a bajom, hogy érzelmeket kevertek a szexbe és váltig állították, hogy ők igenis képesek szeretni is egymást és ez bizony Helénáékra is igaz lesz.

   Cecilia, Dom és Sean esetében ezt képtelen voltam elhinni, de itt valami mégis megérintett és voltam annyira nyitott, hogy nekik bizony elhiggyem: szerelmesek lettek egymásba.

   Pontosabban Patroklosz már eleve szerette Akhilleuszt és szerintem Patroklosz volt az a karakter, aki miatt én is hittem hármójuk dinamikájában.

   Akhilleuszt nem igazán kedveltem meg, Heléna viszont sokat fejlődött, őt megszerettem a végére.

   Akik szerették az eddigi részeket, azok ebben sem fognak csalódni, ráadásul önálló kötetként is megállja a helyét.

     A regény roppant szókimondó, izgató és itt-ott kicsit alpári, de jól kifejezi ennek a három embernek a vonzódását.

   Telis-tele van forró, vad jelenetekkel, közben pedig hőseink igyekeznek életben maradni, megvívni a 

harcaikat.

   Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és a sok rothadt, már-már fekete alma között ott van az a bizonyos aranyalma, a viszály almája, ami kiválóan mutatja az eredeti mitológiai eseményeket.

   A sötétzöldes, aranyozott árnyalat/átmenet most is annyira szuper, ráadásul valóban jól utal a Sötét Olümposz sorozatcímre.