Könyvkritika: Luanne G. Smith - A hollóvarázs

Luanne G. Smith

A hollóvarázs (The ​Raven Spell)

Bűbájármány duológia - 1. kötet

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Egy ​boszorkány és egy nyomozó együtt ered egy sorozatgyilkos nyomába a viktoriánus Angliában.

Miután egy támadásban csaknem végzetes fejsérülést szenved, Ian Cameron magánnyomozóra eszméletlenül bukkannak rá London iszapos folyópartján. A zsebében többek között egy mestervarázsló véráztatta névjegykártyáját és egy mágikus zsebórát találnak.

Az elveszett emlékeit kutatva, Ian a ködös múltú Edwina és Mary Blackwood boszorkánynővérektől követel választ. De ahogy a titkaikra lassan fény derül, hátborzongató rejtély tör felszínre London árnyékban megbúvó, sötét utcáinak mélyén.

Ian olyan kalandra vállalkozik Edwinával, ami a folyóparttól az East End egyik zenés mulatójáig, onnan pedig egy boszorkányoknak fenntartott menedékházba vezet. A napvilágra kerülő nyomok összekapcsolnak egy kegyetlen gyilkosságsorozatot, egy eltűnt személyt és egy vérfagyasztó gyanút, ami eltépheti a testvérek közti köteléket.

Közeledik a nyomozás vége – vajon Ian és Edwina lesz a következő áldozat?

Páratlanul egyedi, varázslatos történelmi krimi.

Fedezd fel gazdag árnyalatait és fordulatait!

   Még erősen gondolkodom, hogy Kedvencnek jelölöm, mert egyszerűen IMÁDTAM. *_*

   Sokkal jobban tetszett, mint  A szőlő boszorkánya vagy A ragyogó, pedig azok is egy nagyon jó kis trilógia részei, de szerintem ez meg valami fenomenális.

   Igazi gótikus krimi, mágiával, vérrel, némi szerelemmel és sok-sok rejtéllyel megfűszerezve, mindennek helyszíne pedig a ködös, viktoriánus Anglia, ahol mindig történik valami rettenetes…

   Egyszerűen imádtam – nem győzőm hangsúlyozni – a regény felépítését, mert az írónő szokásához híven lassan csepegtette az információkat a világról, ami feltárult előttünk, a varázslat működéséről, miközben nyomoztunk egy kegyetlen sorozatgyilkos és egy eltűnt férfi után.

   Luanne G. Smith annyira szépen ír, annyira líraian, mégis gyorsan olvasható és roppant szórakoztató a mondanivalója. Őt olvasni olyan, mint egy jó bort vagy, hogy hű legyek a regényhez, ez jó teát szürcsölgetni.

   Nagyon szerettem a karaktereket, Edwina és Ian párosát, a különc Mary-t, na és persze nem mehetek el szó nélkül Hob mellett!!! Megérdemli a három felkiáltójelet, nem érdekel. :D

   Hob, egy csodás, csodás kobold, ez a kedves kis lény, akinek megjelenésével még inkább a szívembe zártam ezt a történetet. IMÁDTAM. Mondtam már?

   Áhhhh, jobb lesz ha Kedvencnek jelölöm, kit is akarok átverni?!

   Úgy tűnik, hogy mostanában a boszorkányos témák vonzanak, hiszen már a Sabrina is elvarázsolt, A hollóvarázs pedig feltette az i-re a pontot.

   Amikor a cím értelmet nyert…na az is akkora arculcsapás volt, akkora Az igen! Már értem.

   A vége meg? Bahhhh, falkaparós és annyi, de annyi rejtély van még itt.

   Ajánlom a kiadónak, hogy hamar hozza a folytatást, mert ha nem, én nem is tudom, hogy mit csinálok! Remélem lesz bennük annyi, hogy nem kaszálják el a második részt, ami egyben a befejezés is!

   A borító is annyira jól néz ki, annyira jó illik a történethez, ja és akik szeretik Edgar Allan Poe munkásságát, azoknak ez a könyv is biztosan tetszeni fog.

   Hű, mennyi írásjelet használtam…:D Kimondottan elragadtattam magam, nem is kérdés.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta megannyi elveszett és újra megtalált tárgy, olyan dolgok, amiket a folyó mosot partra és amiket Edwina és Mary is gyűjtögetnek.