Könyvkritika: Luanne G. Smith - A ragyogó

Luanne G. Smith

A ragyogó (The ​Glamourist)

A szőlő boszorkánya trilógia - 2. kötet

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

Boszorkány ​a franciák körözési toplistájának élén.

A századforduló Párizsában gyermekként magára hagyott Yvette Lenoir kétségbeesetten vágyik arra, hogy kiderítse mágikus származását, és felfedezze elfojtott képességeit. Ám ahhoz, hogy túléljen az utcán, a bátor és leleményes Yvette-nek olyan dolgokat kellett megtennie, ami miatt vérdíjat tűztek a fejére, és szökevénnyé vált. Görcsösen ragaszkodik egy emléktárgyhoz – egy varázsigés könyvhöz –, amelyről úgy tudja, az anyja hagyta rá, akit sohasem ismert. Hogy múltja titkait feltárja, Yvette egy nőbe veti bizalmát, azt remélve, segít neki megfejteni a könyv bűbájos lapjaira vetett misztikus rejtélyeket.

Elena Boureanu a híres borairól ismert Château Renard fehér boszorkánya. Bár belemerült a saját vérvonalának felgöngyölítésébe, amely mérgező árnyékot vet a jövőjére, Elena képtelen hátat fordítani szökésben levő barátjának. Egy furfangos tolvaj, egy bűbájos különlegességeket árusító bolt tulajdonosa és egy elvarázsolt fekete macska kíséretében Elena és Yvette elhatározzák, hogy megfejtik Yvette titokzatos emléktárgyának titkait. De vajon milyen könyörtelen mágiát engednek szabadon ezáltal?

Tudd meg, mit tesznek kockára azért, hogy azzá a boszorkánnyá váljanak, amit a sors kijelölt a számukra!

   Olvasás közben láttam magam előtt az 1800-as évek nyüzsgő Párizsát, a fények és a szerelem városát, ami ugyebár sosem alszik. A kabaré klubokat, valamint a füstös, élettel és bűnös titkokkal teli külvárosi részeket. 

   Érezni véltem az olcsó pacsuli, az utcán hömpölygő szennyvíz vagy éppen a cigaretta illatát.

   Luanne G. Smith regénye pompás történetnek bizonyult, teljesen elvarázsolt, a hangulata annyira magával ragadott, hogy sokszor nehezemre esett letenni és szüneteltetni az olvasást.

   A mágia valóban mindent áthatott, átitatott, talán még a lapokat is. A felépített világ pedig még jobban kitárult előttünk, hála a törpéknek, tündéreknek és dzsinneknek.

   Különleges, sugárzó, végtelenül egyedi hangvételű regény, lírai írásmóddal, fantasy és mágikus realizmus elemekkel, érdekes karakterekkel.

   Keveredtek benne az Átkozott boszorkák, A papírmágus-trilógia, a Mindenszentek-trilógia jellemzői, valamint Shea Ernshaw, illetve Lucy Strange munkássága és még kicsit a Vámpírnaplók hangulata is. Akik ezeket a történeteket szerették, azok ebben a kötetben sem fognak csalódni.

   Néha hozott egy kis Bűbájos boszorkák féle wicca beütést.

   Egy alternatív, egy történelmi fikciós világban járunk, ahol a boszorkányság és a varázslat elfogadott, átjárja a mindennapokat, a női és férfi boszik pedig munkaként űzik a különböző mesterségeket/fortélyokat.

   Az írónőnél, a valós, megtörtént és végtelenül igazságtalan boszorkányüldözések után egy olyan világ alakult ki, ahol még a szerzetesek, a papság is elismerően nyilatkozott a mágiáról, a boszorkányoknak pedig saját igazságszolgáltatása van, saját bürokratikus rendszere, könyvtára és a többi.

   Abban a hitben voltam, hogy ez a könyv végig Yvette-ről fog szólni, nem hittem, hogy Elena és Jean-Paul ilyen központi szerepet fognak majd benne játszani, de kellemes meglepetésként ért a folyamatos jelenlétük.

   Yvette Sidra ,,segítségével" tér vissza Párizsba, ahol körözi a rendőrség, de egy bűnbandának is fáj rá a foga, hiszen van nála valami, ami kell nekik.

   A szeleburdi, csélcsap lány nem is veszi komolyan a veszélyt, ő csak a múltját akarja megismerni, valamint felszabadítani az erejét és jobban kitanulni a mágiát, ebben pedig végül Elena lesz a segítségére.

   Yvette valódi örökségének felgöngyölítése, valamint az édesanyjától örökölt érdekes szimbólumokkal tarkított könyvön van a hangsúly és azon, hogy Elena vajon képes lesz-e elfogadni új, veszélyesebb természetét?!

   A romantikának egyébként most sem jutott központi szerep, igazán elhanyagolható volt, lassan bontakozott ki és számomra néha nem is igazán tűnt reálisnak.

   A bűbájok, a rigmusok, a természethez kapcsolódó varázslás nagyon tetszett.

   Megértem a 18 éves korhatárt, mert azért voltak benne kegyetlenségek, nem lett elkendőzve a brutalitás.

   Henri a férfi főszereplőhöz képest kicsit elhalványult és úgy igazából minden férfi, inkább a nőkön volt a hangsúly.

   Picit feminista vonalat képviselt, de ez nem zavart, ettől is lett olyan kiemelkedő.

   Jó szívvel ajánlom olvasásra azoknak, akik szeretik a páratlan, a jól megszokott zsánereken kívülálló sztorikat, azokat, amiknek a fő errőssége a rendhagyó hangulatteremtés.

    Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen szép, szerintem az idei évem egyik - hanem a fő - kedvence lesz.

   Minden rajta van, ami jelentős ebben a kötetben. 

   A különböző színpompás madártollak és főleg a pávatollak, legyező, parfümös üvegcse, angyalkás dísz, lakat és persze a piros, mint domináns szín, ráadásul a címhez hasonlóan minden ragyogó, glamúros. ;)

   Roppant kifejező, igazi mestermű.