Könyvkritika: Robin Stevens - Egy ​kis arzént a teába?

Robin Stevens

Egy ​kis arzént a teába?  (Arsenic for Tea)

Úrilányok nem gyilkolnak sorozat - 2. kötet

Magyar kiadás éve: 2023

Fülszöveg:

A Deepdean Leányiskola KÉT NYOMOZÓJA, Daisy Wells és Hazel Wong a szünidőt Fallingfordban tölti, ahol Daisy elbűvölő édesanyja ünnepi zsúrt szervez lánya születésnapjára. A meghívott vendégek között van a kissé bogaras Saskia néni és a lenyűgöző stílusú Félix bácsi is.

Ünneplés közben azonban valaki MEGHAL, és minden jel arra utal, hogy MEGMÉRGEZTÉK!

Kint ítéletidő tombol, szakad az eső, mindent elönt a víz, így a házat senki nem tudja elhagyni – és a rendőrség sem tudja megközelíteni a bűntett színhelyét. Az ódon kastélyban egyre feszültebb a légkör. Senki sem az, akinek látszik, és MINDENKI REJTEGET EGY-KÉT TITKOT.

Daisy és Hazel nyomozásba kezdenek, de nagyon óvatosnak kell lenniük, hiszen a gyilkos egészen biztosan a házban van!

   Amikor az első kötet felénél jártam, már akkor tudtam, hogy meg fogom rendelni mindkét, eddig megjelent részt, így pár napon belül a könyvtári példányt le is cseréltem ízibe.

   Az Egy ​kis arzént a teába? sokkal jobban tetszett, mint a Hova ​tűnt Miss Bell? pedig már azt is nagyon szerettem.

   Nem győzöm hansúlyozni, hogy mind stílusában, mind kivitelezésében, mind témájában Agatha Christie munkásságára hajaz és még egy kicsit Carolyn Keene - Nancy Drew sorozatára is.

   Leginkább mégis az alábbi AC krimikhez tudom hasonlítani: Gyöngyöző cián és Három vak egér. 

   A Gyöngyöző ciánhoz azért, mert itt is egy italba csempészik bele a mérget, ráadásul egy vidéki kúriában történik a haláleset, ahol aztán mindenki gyanús, mindenkinek volt valami oka arra, hogy megölje Mr. Curtist.

   A Három vak egérhez pedig azért hasonlít, mert a szereplőket itt is valamilyen időjárási viszontagság zárja el a külvilágtól, így aztán arra kényszerülnek, hogy egy hullával együtt legyenek bezárva, valamint természetesen, a gyilkossal.

   Roppant pörgős olvasmány, több részből és több, kisebb fejezetekből áll. 

   Jól lehet vele haladni, ráadásul egyszerre izgalmas, picit félelmetes és humoros.

   Megint Hazel az elbeszélőnk, tőle tudunk meg mindent erről a szörnyű bűntettről, Daisy pedig most már kicsit szimpatikusabb, kezdtem őt is megkedvelni, holott, sokszor vakvágányra vezette a nyomozást a személyes és családi kötődése miatt.

   Kiemelkedő kedvencem volt Pirítós, a cuki labrador. ;)

   Felix bácsi továbbra is a fő-fő-fő kedvenc mellékszereplőm, jól megírt, érdekes és megosztó karakter, ezért is örültem, hogy itt nagyobb teret kapott.

   A kötetben most is találunk térképeket, a Wells család kúriájáról, valamint egy listát az összes szereplőről, ami újfent a segítségemre volt az olvasás és a nyomozás terén.

   A regény végén szószedet van bizonyos fogalmakról, ez is roppant hasznos és kicsit vicces is.

   Bevallom, hogy én megint nem jöttem rá a tettes kiltére, az írónőnek sikerült végig vakvágányon tartania, sőt még sokáig, az okkal sem voltam teljesen tisztában.

   Ifjúsági kriminek kiváló, szuper agytorna, így nem kérdéses, hogy mindenképpen szeretném elolvasni majd a további köteteket, szóval remélem, hogy a Manó Könyvek csapata nem fogja cserben hagyni az olvasóit és folytatják majd a részek kiadását.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, a könyv ráadásul élfestett, minden oldalon zöldben pompázik. Negatívuma, hogy a lapok össze voltak ragadva és úgy kellett őket óvatosan szétfejteni.

   Hazel és Daisy kettősét figyelhetjük meg, valamint a különböző nyomokat és a sztorira utaló jelképeket.

   Roppant tetszetős, illik a kötethez.

    Tipp: Akik olvasták és szerették Agatha Christie: Gyöngyöző cián és a Három vak egér című műveit, úgy azoknak bátran ajánlom a figyelmébe ezt a regényt is, mert biztos vagyok benne, hogy elnyeri majd a tetszésüket, akárcsak a Nancy Drew könyvek rajongóinak.