Könyvkritika: Catherine Steadman - Családi játszma
Catherine Steadman
Családi játszma (The Family Game)
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
Közeleg az ünnepi időszak, és Harriet Reed, a feltörekvő regényíró élete fordulóponthoz érkezik: friss eljegyzését ünnepli Edward Holbeckkel, aki egy rendkívül befolyásos család örököse. Bár Edward hosszú ideje próbál elszakadni a családja befolyásától, eljegyzésük hírére a Holbeckek lassan, apránként visszaszivárognak az életükbe – meghívásokkal, gesztusokkal, amelyeknek nehéz ellenállni.
Harrietet látszólag szívesen befogadják ebbe a fényűző, ám zavarba ejtő közegbe, ahol a szokások néha hátborzongató árnyalatot öltenek – különösen a rejtélyes Krampusnacht. Amikor azonban Edward apja, Robert egy kazettát ad át Harrietnek azzal, hogy ez az új könyve, a fiatal nő kíváncsian nyomja meg a Lejátszás gombot. Ám ami felcsendül, nem egy regény, hanem egy vallomás. Egy szörnyű bűntény beismerése. Egy gyilkosság története. És ezzel kezdetét veszi a játszma.
A SZABÁLYOK
1. Hallgass figyelmesen!
2. Nyomozz!
3. Ne bízz senkiben!
4. Fuss az életedért!
A Végzetes meghívás után ezt a könyvet olvastam el, ami szintén egy Lírás, instant vásárlás során került hozzám, és ami eredetileg nem volt betervezve.
Viszont tudnak meglepően jók lenni az ilyen választások, erre pedig a Családi játszma a lehető legjobb példa.
Nagyon szerettem ezt a könyvet és igazából azért olvastam el, mert a fülszövege erősen emlékeztetett az Aki bújt (Ready or Not) című filmre.
Valóban vannak hasonlóságok a film és a regény között, az alapjai nagyban épülnek erre az alkotásra, de azért valahol a negyedénél, máshová fut ki a cselekmény, csak azért, hogy a végén még megdöbbentőbben térjen vissza az alapokhoz. Bizonyos dolgokban!
Ha szerettétek a Ready or Not-ot, akkor ajánlom, hogy ezt a könyvet is olvassátok el. :)
Nekem kifejezetten tetszett, mert a hasonlóságok ellenére sem tudtam sokszor, hogy mire számítsak, így az egész kellemes meglepetésként ért.
Erősen elgondolkodtató thriller volt, amin jól szórakoztam.
Könnyen olvasható, haladós, rövid, csattanós fejezetekkel operáló regény volt, ami egy perc nyugtot sem hagyott, ráadásul van magyar vonatkozása is!
Izgultam és drukkoltam Harrietnek, de közben arra is rá kellett jönnöm, hogy ő sem ártatlan...sőt. Ha kellett, keményen odacsapott és megvédte magát önmagát, akárcsak Samara Weaving Grace-ként.
A Holbeck és a Le Domas család sok-sok mindenben hasonlítottak.
Befolyásosak, gazdagok, elvetemültek és azt hiszik, hogy nekik mindent szabad és ők mindent is képesek megúszni. Az irányításmániájukat, talán csak a vérszomjuk múlja felül.
Nos, a kötet végére egyértelműen kiderül, hogy ki is valójában a győztes az ő kis játszmáikban!
Bevallom, olvasás közben végig a színészeket láttam a karakterek helyében, teljesen őket képzeltem el, de ez most számomra pont így volt jó.
Nem is húzom tovább a szót: ajánlom, olvassátok, mert szerintem egy szuper thriller.
Tudom, már ezerszer leírtam, de akkor most is elismétlem, hogy jobban figyeljünk oda az I.P.C. kiadóra és a könyveikre, hiszen ilyen remekbe szabott történeteket hoznak el nekünk. *_*
Aki bújt, aki nem...én most már megyek! :D
Pár szó a borítóról: A borító a magyar kiadás sajátja, rajta a Hydes-villa, a családi birtok, amennyi megannyi titkot, halált és hazugságot rejt.
A házat pontosan ilyennek írja le a szerző, főleg igaz ez az épület előtt elterülő sövénylabirintusra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése