Könyvkritika: Erin A. Craig - Gyökerek és romlás háza

Erin A. Craig

Gyökerek és romlás háza  (House ​of Roots and Ruin)

Só és bánat háza sorozat - Második kötet

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.

A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…

Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.

De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…

Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

   Az első kötetről írt értékelésemet ezen a linken tudjátok elolvasni: Három 5 csillagos könyv, amit neked is el kell olvasnod!

   Sokáig úgy volt, hogy a Só és bánat háza című könyvnek nem lesz folytatása, de aztán a sikeren és a pozitív fogadtatáson felbuzdulva folytatta az írónő, pontosabban írt egy másik regényt, ami ebben kitalált világban játszódik.

   Önálló kötetként is olvasható, mert kevés célzás van az előző részre, azok sem olyan nagyon spoileresek, szóval igazán megéri elolvasni, habár szerintem tagadhatatlan, hogy azoknak fog nagyobb örömöt okozni, akiknél már sorra került az előzmény.

   Sok-sok évvel később járunk Annaleigh kalandjai után, a főszerepben pedig Verity, az a Thaumas lány áll, aki szellemeket lát.

   Bevallom, óriási elvárásaim voltak ezzel a kötettel szemben, mert az első rész anno nagyon magasra tette a lécet. 

   Nem mindenben sikerült megugrania azokat, ám azért jó élmény volt visszatérni ide.

   Nekem az eleje lassan indult, túlságosan is el volt húzva, nehézkesen döcögött és nem hozta azt a hangulatot, amiért annyira odavoltam a Só és bánat házáért.

   Aztán valahol a közepe táján, szépen-lassan változott az egész, kinőtte magát és az írónő javított a helyzeten.

   Ez egy dark fantasy, de egyben egy gótikus, romantikus thriller, szóval vártam, hogy elragadjon a kísérteties légkör. Amint az végre sikerült, tudtam, hogy minden rendben lesz.

   Sötét titkokkal, gyilkosságokkal, aljas kísérletekkel és hamis vágyakkal teli történet kerekedett belőle, ahol már Verityvel együtt mi sem tudtuk, hogy kinek higgyünk.

   A só népe helyett, most a szirmok népét ismerhettük meg. Egy teljesen új közegbe kerültünk, mondjuk ez így volt jól.

   Az istenek világát újfent imádtam, tetszik ez az egész, amit Erin A. Craig kitalált. Szerintem ez a rész most nem volt retelling, legalábbis nem éreztem annak és nem fedeztem fel hasonlóságot egyetlen más mesével sem.

   Régen kinőtte már magát az újramondásból, annál sokkal egyedibb és megismételhetetlenebb lett. Én legalábbis így gondolom.

   A befejezés viszont teljesen felháborított, kínomban csak fogtam a fejem! Komolyan így ért véget? Ez egyáltalán nem igazságos!

   Úgy láttam a Goodreadsen, hogy jövőre fog érkezni a harmadik könyv, ami Lenore meséje lesz, de hát nem is értem, hogyan gondolja ezt a szerző?! 

   Verity szála őrjítően függővéges és rendes lezárásért kiált!

   Persze attól még várom, hogy olvashassam majd magyarul azt is, csak hát akkor erősen ajánlom, hogy legyen benne sok-sok célzás erre a sztorira.

   Botrányosan sokat kell várni a folytatásokra, az írónő kicsit sem kapkodja el a dolgokat...

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta pedig egy igen fontos helyszín, amiről nem is írok többet, mert az óriási spoiler lenne.

   Passzol a címhez és az első rész tematikájához is.

   Imádom. Meseszép.