Könyvkritika: C. J. Cooke - A boszorkányság könyve

C. J. Cooke
A boszorkányság könyve  (The Book of Witching)
Magyar kiadás éve: 2025
 
Fülszöveg:
 Glasgow, 2024.
Clem a lánya kórházi ágya mellett várakozik. A tizenkilenc éves Erint összeégve találták meg Orkney egyik idilli tengerpartján, a Fynhallow-öbölben, ahol a barátaival kirándult. Amikor a lány felébred, nem ismeri fel az anyját, és kitart amellett, hogy őt Nyxnek hívják.
Orkney, 1594.
A boszorkánysággal vádolt Alison Balfour a tárgyalását várja. A büntetése: máglyahalál.
Két, életveszélyben lévő nő, akiket 400 év választ el egymástól, ám összeköti őket A Boszorkányság Könyve.
Clem és volt férje, Quinn a baleset helyszínére utazik, hogy megpróbálják kideríteni, mi történt a lányukkal. Vajon Erin furcsa viselkedése egy megtébolyodott elme tünete, vagy netán egy ősi átok hatása? Sikerül-e megfejteniük egy több száz éves rejtélyt? A Fynhallow-öböl hajlandó lesz-e felfedni a titkait, mielőtt még valaki meghalna?

   A szerző eddig magyarul megjelent könyveiről az alábbi linkeken olvashatjátok a véleményeimet, értékeléseimet: Könyvkritika: C. J. Cooke - A ​világítótorony boszorkányai és Colleen Hoover - Layla, Könyvkritika: C. J. Cooke - Szellemerdő és Még mindig olvassátok ezeket is! - 6. rész.
   A szokásos őszi megjelenéssel ellentétben, idén már tavasszal kaptunk a kiadótól egy új C. J. Cooke regényt, amit egyáltalán nem bánok, mert az egyik kedvenc íróm és imádom a könyveit. :)
   Akik olvastak már Cooke-tól, azok tudják, hogy mérhetetlen precizitás és előzetes kutatások sora előzi meg minden egyes történetének megírását és ez A boszorkányság könyvével sem volt másképpen, ráadásul most is befigyelt a skót folklór és persze az, hogy a sztori újfent megtörtént eseményeken alapszik.
   Kicsit visszatért az alapokhoz és megint boszorkányokról írt, pontosabban az 1594-es Orkney-szigetén végbemenő igazságtalan és tragikus boszorkányüldözésekről.
   A regény ismét két szálon fut, egy a múltban és egy a jelenben, ahol erős nőket ismerhetünk meg, és akiknek összefonódik a sorsa.
   Nálam eddig a Szellemerdő vitte a prímet és azt semmi sem tudta überelni, de a mostani írás majdnem meghaladta a csodálatom mértékét, mert az elmúlt pár hónapban egyébként is erősen érdekelni kezdtek a történelmi regények és a boszorkánysággal, boszorkányüldözésekkel kapcsolatos könyvek.
   Szóval ez betalált nálam, habár kicsit lassan haladtam vele, de ez annak volt betudható, hogy sokszor nem volt időm olvasni. Így viszont ki tudtam élvezni minden sorát és mondatát, a szereplők pedig sokáig velem maradhattak.
   Egy olyan dark fantasyről beszélünk, ami horror elemekkel teletűzdelt, egyben történelmi fantasy is. 
   Roppant olvasmányos, telis-tele titkokkal, rejtélyekkel, átkokkal és borzalmakkal. Családi dráma is, amit áthat a mágia és a szeretet ereje.
   Kell hozzá bizonyos erős idegzet, mert rengeteg brutalitás és kegyetlenség is van benne.
   A karakterek közül, a két főszereplő, Alison és Clem kerültek hozzám a legközelebb és őket szerettem a legjobban, de érdekesnek bizonyult Edward és Erin kettőse, sőt, még néha Quinn is, aki szerintem a legpéldásabb fejlődésen esett át.
   A boszorkányság könyve, szóval ténylegesen, maga a KÖNYV ötlete és legendája, nagyon tetszett. A Sabrina hátborzongató kalandjaiban is felbukkanó kötetre emlékeztetett, amibe ott is bele kellett írniuk a nevüket és ezt itt is hasonlóan történt.
   A folklór megfelelő mértékben keveredett a misztikummal, a halálok, eltűnések és gyilkosságok pedig kellőképpen megrendítettek.
   Őszintén mondom, hogy meglepett a végkifejlet és nem sikerült rájönnöm arra, hogy Nyx/Erin és a múlt miként kapcsolódnak Clem és a lányának jelenéhez. Voltak tippjeim, de nem sok jött be közülük.
   Remélem, hogy a tavaszi kiadás azt jelenti, hogy ősszel is fogunk majd kapni egy újabb C. J. Cooke írást magyarul, mert az annyira jó lenne. Meg tudnám szokni ezt a két könyv egy éven belül leosztást, sőt...:)
   Szerintem ha még csak most ismerkednétek a szerzővel, akkor is kiváló választás lehet ez a regény, keményvonalas Cooke rajongóknak pedig kötelező darab.
   Mindent összevetve: én jól szórakoztam és borzongtam rajta, szóval ajánlom, mint mindig.
   Pár szó a borítóról:  A borító a Metropolis Media sajátja, ami kicsit hasonlít az eredeti kiadáshoz, de mégis illik a náluk eddig nyomtatásban megjelent többi kinézethez.
   Nekem az eddigi legszebb és legsokatmondóbb borító, amin leginkább a piros, sárga és barna színek dominálnak és amik rejtett utalásokkal telik.

Megjegyzések