Könyvkritika: Alex Michaelides - A harag
Alex Michaelides
A harag (The Fury)
Magyar kiadás éve: 2025
Fülszöveg:
Ez egy gyilkosság története.
Vagy talán nem egészen az, mert alapjában véve a szerelemről szól, nem?
Lana Farrar visszavonultan élő egykori filmsztár, a világ egyik leghíresebb asszonya. Minden évben meghívja legközelebbi barátait, hogy az angol időjárás elől menekülve a húsvéti ünnepeket az idilli görög magánszigetén töltsék.
Azért idézem ezt most fel, mert lehet, hogy hallottak már a történetről. Talán olvastak róla annak idején; emlékszem, igazi szenzációt keltett a bulvársajtóban. Minden szükséges összetevő megvolt hozzá: egy híresség; egy magánsziget, amelyet a szélvihar elvágott a szárazföldtől … és egy gyilkosság.
Egyik napról a másikra ott ragadtunk. Régi barátságaink álarca mögött gyűlölet és bosszúvágy munkálkodott. Ami ezután következett igazi macska-egér játék és ármánykodás volt, tele nem várt fordulattal és egy felejthetetlen tetőponttal. Az éjszaka erőszakkal és halállal végződött, mikor egyikünket holtan találtuk.
De ki vagyok én?
A nevem Elliot Chase, és egy olyan történetet fogok elmesélni, amilyenhez foghatót még sohasem hallottak.
Vagy talán nem egészen az, mert alapjában véve a szerelemről szól, nem?
Lana Farrar visszavonultan élő egykori filmsztár, a világ egyik leghíresebb asszonya. Minden évben meghívja legközelebbi barátait, hogy az angol időjárás elől menekülve a húsvéti ünnepeket az idilli görög magánszigetén töltsék.
Azért idézem ezt most fel, mert lehet, hogy hallottak már a történetről. Talán olvastak róla annak idején; emlékszem, igazi szenzációt keltett a bulvársajtóban. Minden szükséges összetevő megvolt hozzá: egy híresség; egy magánsziget, amelyet a szélvihar elvágott a szárazföldtől … és egy gyilkosság.
Egyik napról a másikra ott ragadtunk. Régi barátságaink álarca mögött gyűlölet és bosszúvágy munkálkodott. Ami ezután következett igazi macska-egér játék és ármánykodás volt, tele nem várt fordulattal és egy felejthetetlen tetőponttal. Az éjszaka erőszakkal és halállal végződött, mikor egyikünket holtan találtuk.
De ki vagyok én?
A nevem Elliot Chase, és egy olyan történetet fogok elmesélni, amilyenhez foghatót még sohasem hallottak.
A szerző előző két könyvéről írt értékeléseimet, kritikáimat az alábbi linkeken olvashatjátok: Könyvkritika: Alex Michaelides - A tanítványok és Elmebaj! - Nem baj!
Alex Michaelides az egyik kedvenc thriller szerzőm, nagyon szeretem az írásait és számomra ő is olyan alkotó, akinek már előre, látatlanba bizalmat szavazok.
Szóval egy percig sem volt kérdés, hogy el fogom olvasni A haragot és vártam a megjelenését, reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan sokáig halogatva a kiadónál, mint Karen M. McManustól a Nincs mit mondani, ami már legalább fél éve tolódik. :(
Nem tetszett annyira, mint A tanítványok, mert eddig nálam az viszi a prímet, de egy élvezetes, gyorsan olvasható, sokkoló és izgalmas thrillerhez volt szerencsém, igen lényeges pszichothriller és noir irodalom beütésekkel.
A harag egy megbízhatatlan könyv. Erre jó lesz felkészülni!
A narrátorban nem lehet megbízni és úgy lényegében senkiben és semmiben sem. Mindenki hazudik, mindenki ármánykodik, mindenki vetít és hárít, sokszor kicsit nehéz követni, hogy akkor ki-kivel van vagy éppen ki-ki ellen van.
Rövid, velős fejezetekből áll, így roppant haladós. Ha valóban nekiülünk, akkor akár egyetlen nap alatt a végére lehet érni.
Nem akarok és nem is fogok róla spoileresen beszélni, viszont így nehéz olyat írnom, ami érdekes lehet, mert akkor fontos és lényeges dolgokat árulnék el.
Mindent összevetve, mégis az a legbiztosabb, hogy az összes karakter megosztó, antihősök ők, akikkel igen nehéz azonosulni, együttérezni, de pont ezért olyan kiemelkedő ez a regény.
Az elbeszélő, Elliot, ide-oda ugrál az időben, kiszól hozzánk olvasókhoz, mindenről elmondja a véleményét, kikéri a mi véleményünket is, néha fél, hogy elítéljük őt vagy a többieket és a többi.
A sztori így lesz valamilyen szinten meta, ráadásul a vége, a befejezés...Ó, te jó ég! Az valami végtelenül felkavaró és bizarr.
Engem teljesen megdöbbentett. Nem is igazán tértem még magamhoz, sőt volt, amit nem teljesen értettem meg. Hagyott bennem bőven kételyeket és megannyi kérdést vetett fel. Ez mondjuk lehet az én butaságom és szegénységi bizonyítványom is...
Alex Michaelides profi abban, hogy olyan függővégeket alkosson, amitől az ember a fejét fogja. Szinte már vártam, hogy bedob valamit az utolsó oldalon, akár még az utolsó mondatban is és persze igazam lett. Valóban ez történt.
A kötet egyébként erősen spoileres a Néma tanúra, szóval aki azt még nem olvasta, de tervezi, akkor inkább előbb arra kerítsen sort.
Van benne utalás A tanítványokra is, de az nem olyan lényeges.
Szeretem, hogy a szerző eddig minden könyvét összefűzte és kihangsúlyozta, hogy mind-mind, úgymond egy univerzumban játszódnak.
Engem most is megvett és elvarázsolt az írása, kikapcsolt és elgondolkodtatott, meglepett és kellően megrázott.
Természetesen ajánlom. Úgy gondolom, hogy igazán megosztó kötet lesz. Sokan fogják utálni és sokan imádni.
Pár szó a borítóról: A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta az a bizonyos sziget, ahol jól belecsöppenünk az események sűrűjébe, a középpontban pedig a tipikusan görög Mati, a vigyázó szem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése