Könyvkritika: Alex Michaelides - A ​tanítványok

Alex Michaelides

A tanítványok  (The Maidens)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Edward ​Fosca gyilkos. Mariana teljesen biztos ebben. De Fosca elérhetetlen. A jóképű és karizmatikus férfi görög irodalmat tanít a Cambridge-i Egyetemen, és egyaránt imádják a kollégái és a tanítványai is. De leginkább a női hallgatók Leánykórusnak nevezett titkos szövetsége van odáig érte.

Mariana Andros egy zseniális, de zavart csoportterapeuta, aki a Leánykórus megszállottja lesz, miután az egyik tagot, Mariana unokahúgának, Zoénak a barátnőjét, holtan találják Cambridge-ben.

Mariana egyszer maga is cambridge-i diák volt, és hamar gyanakodni kezd, hogy az egyetem tornyainak és boltíveinek idillikus szépsége mögött, a tradíciók alatt valami baljós lappang. Biztos benne, hogy az alibije ellenére Edward Fosca felelős a lány haláláért. De mi oka lenne egy megbecsült tanárnak bántani az egyik tanítványát? És miért tér mindig vissza Perszephoné, a szűz istennő rituáléjához és az alvilágba vezető útjához?

Amikor újabb holttestre bukkannak, Mariana rögeszméje Fosca bűnösségével kapcsolatban elszabadul, és veszélybe sodorja a hitelességét és legfontosabb kapcsolatait is. De Mariana mindenképpen meg akarja állítani a gyilkost, és ezért bármit hajlandó feláldozni – akár a saját életét is.

   Úristen, ez a könyv! 

   Komolyan mondom, hogy gyomoridegem lett tőle, annyira fezaklatott. Te jó ég! Nem is tudom, hogy örüljek vagy sírjak? Kedvencnek avassam vagy felejtsem inkább el? Nem, az lehetetlen. Elfelejteni sosem fogom és talán ez az igazi varázsa, ha lehet ilyet írni.

   Első olvasmányom volt a szerzőtől és csak annyit tudtam róla, hogy dark academia sztori thriller elemekkel. És kb. ennyi. Jó volt a fülszövege, felkeltette az érdeklődésemet, hozzáteszem, az író másik magyarul megjelent könyve már úton van hozzám, mert nagyon megtetszett a stílusa, ráadásul a két sztori valahol összefügg. Nem semmi.

   Az a baj, hogy itt karmolom magam, mert annyi mindent tudnék mondani róla, de az egyszerűen spoileres lenne.

   A hangulata első osztályú. A helyszín Cambridge, az egyetem és a környéke, ősszel, amikor is főhősünk, Mariana, olyan szinten beleássa magát egy, az egyetemet is érintő sorozatgyilkosságokba, hogy az már-már beteges.

   Mariana közben gyászol, elvesztette a férjét, ráadásul csoportterapeuta, aki jóformán maga is erősen analízisre szorul.

   Aztán ott vannak a címbeli Tanítványok és persze a végletekig gyanús professzor…

   Titkos társaságok, görög mitológia, költészet, vér, kegyetlenség, gyilkosság, halál, őrület.

   Ezek mind-mind jellemzőek erre a könyvre, csakúgy, mint a gyász és a gyászfeldolgozás, az újrakezdés, valamint Perszephoné története.

   A tanítványok abban is kiemelkedő volt, hogy számomra elsőként olvashattam arról, hogy Koré milyen gonosz, kegyetlen és bosszúálló istennő is volt. Ez mostanában nem divat, Perszephoné áldozat, már-már szent és sérthetetlen, ám az író ezt most a visszájára fordította és mert negatívat írni róla. Merész, tetszett.

   Amit viszont nem tudok megbocsátani és amiért nem tudok jó szívből öt csillagot adni, az a vége. A befejezés nekem túl gyors volt, ráadásul annyira sokkoló, hogy pont ettől lett gyomoridegem…

Háttal nem kezdünk mondatot, tudom, de hát ezért fizettem én? Ezért olvastam olyan hűségesen? Tényleg ezt érdemeltem? Nem hiszem. :(

   Jó, tuti öt csillagot adok rá úgy is, de nem hiszem el a befejezést. Egyszerűen nem!

   Egy ilyen könyv után, ami ennyi érzelmet kiváltott belőlem, pozitív és negatív irányba is, hiszek az olvasásban és abban, hogy igazi gyöngyszemek vannak elrejtve a már-már kicsit zavaróan sok kínálatban. Na ezzel nem leszek népszerű.

   Nem tudom mit írhatnék még?

   Kész, végem van, OLVASSÁTOK! :)

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata és csak annyit írhatok róla, hogy ennél kevésbé illőbb borítót nem is tudnék elképzelni a kötethez. 

A kép forrása: Pinterest