Még mindig olvassátok ezeket is! - 5. rész

 Sziasztok! :)

   A mai bejegyzésemben három olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.

1. Patti Callahan Henry - Volt ​egyszer egy ruhásszekrény

   Egy csodálatosan megírt, megható, lírai mű, amiben keveredik egymással a valóság és a fikció.

   Ezt a könyvet nekem mindenképpen akkor kellett volna olvasnom, amikor pár éve a szakdolgozatomat írtam. Nagy hasznát vettem volna pár jó kis idézetnek, habár az is igaz, hogy C. S. Lewis életéről már mindent tudok, meglepetést-e téren nem is tartogatott.

   Ellenben a fikciós rész, Megs és a kisöccse sztorija, az egész beszélgetés az íróval, a köré kanyarintott „mese" és minden történés nagyon tetszett.

   Egyszerre volt megható, átjárta az igaz szeretet, a kaland, a szerelem és a barátság.

   Érdekes volt úgy olvasni, hogy Lewis vagy éppen Tolkien csupán „csak" mellékszereplők voltak benne.

   Nem lett a Kedvencem, de nem sok kellett hozzá. :) 

   A borító valami eszméletlen szép. Nagyon tetszik.

   A végén mind tudtuk, hogy mi lesz, mi fog történni mégis fájó volt olvasni róla, de alapjában véve egy boldog, reménykedő és keserédes befejezést kaptunk.

   Narnia még ennyi idő után is tartogat meglepetéseket. *_*

2. Jasper DeWitt - A ​beteg

   Újabb kötet, aminek a Molyos értékelése csak megerősített abban, hogy igenis vannak jó könyvek 80% alatt is. :)

   Tegnap voltam a Libriben, nézgelődtem és megakadt a tekintetem ezen a köteten, amit végül törzsvásárlói pontokból be is szereztem. Nagyon instant vásárlás volt, de nekem megérte, mert a könyv kimondottan tetszett.

   Remélem nem ásom alá magam ha bevallom, hogy én az első pár fejezet után rátettem a weird fiction címkét, a befejezés pedig meg is erősített ebben.

   Kicsit horror, kicsit thriller, tartalmaz ilyen elemeket, de nekem végig az volt az érzésem olvasás közben, hogy egy szuper jó H. P. Lovecraft sztorit olvasok.

   Ijesztő volt, megdöbbentő és tanulságos is.

   A lovecrafti stílusban megerősített az elbeszélés módja is, ez a naplószerű narráció.

SPOILER A szörnyről, a Lényről szinte alig tudtunk meg valamit, kivéve, hogy végtelenül erőszakos és imád mások félelméből táplálkozni. Ez nekem picit csalódás volt, jó lett volna valami mitológiába belehelyezni vagy nem tudom. Én amúgy valamiféle mumusnak képzelem. SPOILER VÉGE

   A vége nálam is kiverte a biztosítékot, de hát mit lehet tenni? Ez így lett megírva és valahol meg is értem, hiszen ettől – is – marad olyan emlékezetes a számomra, ja meg azért, mert egy csomó pszichológiai utalást – sajnos – értettem, hiszen mostanában én is sokat járok pszichiáterhez és pszichológushoz.

   Nem vagyok őrült, nyugi, csak némelyik kifejezés tényleg ismerős volt, ennyi.

3. Dorothy L. Sayers - Holttest ​a fürdőkádban

   A Krimikönyvtár kötetei nekem azért tetszenek, mert nem brutálisak és hozzák azt a jó békebeli, Agatha Christie hangulatot.

   Most mégis azt kell, hogy mondjam, kicsit brutálisabb sztoriba futottam itt bele és a vége, valamint a tettes teljes vallomása megrázott, nem is kicsit. Felkavart és nem eresztett.

   A főszereplő Lord Peter Wimsey vicces figura, különc gazdag, aki unatkozik, így bűnügyeket old meg és olyan dolgokba üti az orrát, amibe egyáltalán nem kellene.

   A sztori erőssége volt még a sokféle, érdekes mellékszereplő. 

   A balfék rendőr, a segítőkész rendőr, Wimsey belevaló kakadu anyja, valamint Bunter, a komornyik, aki mindig kéznél volt valamilyen tett elkövetésében és aki mindig szeszélyes lordja rendelkezésére állt. :)

   Fordulatos, érdekes, izgalmas regény, habár nagyon idegesítettek a hosszú, 20-30 oldalas fejezetek, mert néha azt sem tudtam, hogy mivel is kezdődött az adott rész? Annyi minden történt, hogy nehézkes volt követnem.

   Bármikor olvasnék még Sayerstől ez nem vitás.

   Jó látni, hogy vannak ilyen krimi gyöngyszemek, erre jó leginkább ez a Krimikönyvtár sorozat.