Könyvkritika: Dann McDorman - Egy ​gyilkosság megírásának krónikája

Dann McDorman

Egy ​gyilkosság megírásának krónikája  (West Heart Kill)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

Aki ezt a műfajt tisztességesen műveli, annak követnie kell a szabályokat, hogy az igazságot mindenki számára elérhetővé tegye – akármilyen ügyesen álcázza is hazugság.

Július negyediki hétvége a tiszteletreméltó West Heart vadászklubban. Az első esti koktélozásra még csak néhány vendég jelenik meg: a klub elnöke, a pénztáros a terhes feleségével, a kotnyeles iskolásfiú, a gyászoló apa, a szófukar gondnok, a leendő klubtag, a magánnyomozó…

És lesz majd egy holttest.

Meg egy megoldásra váró csavaros rejtély.

Minden más a szereplőkön múlik.

És, mint meglátod, rád is szerep vár ebben a nyomozásban…

Az Egy gyilkosság megírásának krónikája elképesztően eredeti és fantáziadús detektívregény, amely tiszteletadás a műfaj klasszikusai előtt, valamint ördögien ravasz kirakós, amelyhez hasonlót még sosem olvashattál.

   Ez a könyv szerintem megint nagyon megosztó lesz.

   A kiadó magyar fordítása, a cím nem árul zsákbamacskát, pontosan azt jelenti, azt takarja amiről az egész kötet szól. Egy – na jó, több – gyilkosság megírásának krónikáját.

   Emlékszem, hogy anno olvastam azt is, hogy ez egy meta-regény, ami teljesen igaz.

   A mesélő, esetünkben maga az író, folyton kiszól hozzánk, véleményt alkot a saját művéről, de rólunk olvasokról is, teszi mindezt úgy, hogy az egyszerre volt nekem vicces és picit idegesítő.

   Maga az alapötlet nagyon jó, talán a megvalósítás sántít, hiszen a köny maga egy két lábon járó spoiler. Spoiler kb. minden más krimire, amit valaha írtak és az valamiért sikeres vagy kiemelkedő lett.

   Mert bizony vannak ilyen kitekintések is, ja meg tesztlapok, no és persze valamiféle színdarab, már ami a befejezést illeti.

   Apropó befejezés! Nem kapunk egyértelmű választ minden kérdésünkre, de ez egy ilyen kötetnél nem meglepő.

   A helyszín már eleve nagyon menő, de kissé klisés, úgy értem, hogy a világtól elzárt vadászházak sora és egy vihar ami hőseinket elvágja a külvilágtól. Ez mostanában nagyon divatos, bár ezt is inkább fricskának éreztem. :)

   Aztán persze az a sok-sok szereplő, akiket eleinte nehezen lehetett követni, de a végén minden a helyére került. Kettő szimpatikus karaktert tudok mondani és egyik sem a nyomozó! Emma, a kacérkodó fiatal hölgy és Ralph, a kisfiú, aki mindig résen van.

   A végén akkora csavar van, hogy hátast dobtam. Mi van??? Hihetetlen.

   Kezdem azt gondolni, hogy ezt a könyvet vagy nagyon komolyan kell venni, de akkor velem van a baj, szóval inkább lehet, hogy nem is kell túl komolyan venni?

   Hmmm. Döntse el mindenki maga. Megbánnni biztosan nem fogjátok. ;)

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja és szerintem valami eszméletlenül néz ki.

   A vadászlak belseje, csupa sötétség, benne az agancsfejek és a kinyíló ajtó, ahol valaki pontosan a célkeresztbe kerül és lesz a soron következő trófea.