Könyvkritika: Sulari Gentill - A ​nő a könyvtárban és Alison Goodman - Vakmerő ​hölgyek nemes lelkű társasága

 Sziasztok! :)
 
   Két olyan, mostanában olvasott kötetről hozok értékelést, illetve kritikát, amiket az I.P.C. kiadó jóvoltából olvastam.
   Íme:

Sulari Gentill
A ​nő a könyvtárban  (The Woman in the Library)
Magyar kiadás éve: 2024
 
Fülszöveg:
Az ausztrál Hannah Tigone bestseller krimiszerző új története a Bostoni Közkönyvtárban kezdődik. Négy idegen, Winifred, Cain, Marigold és Whit egy asztalnál ültek, amikor vérfagyasztó sikoly törte meg a csendet. Egy nőt meggyilkoltak. Mindannyian gyanúsítottak, és mint kiderült, mindegyik szereplőnek megvan a maga titka és motivációja – az egyikük pedig gyilkos.
Míg az új thrilleren dolgozik, Hannah minden fejezetet megoszt lelkes rajongójával, a feltörekvő regényíróval, Leóval. Úgy tűnik, Leo sokat tud az erőszakról, az indítékokról és arról, pontosan hogyan is kell megölni valakit. Talán ő nem az, akinek látszik…?
A nő a könyvtárban váratlan fordulatokkal teli irodalmi kalandot ígér, amely a barátság bonyolult természetét vizsgálja – és megmutatja, hogy a szavak a legádázabb fegyverek lehetnek.

   A minap, a munkahelyemen az új könyvek között válogattam és hoztam át az olvasóterembe, amikor ezen a köteten megakadt a szemem, szóval gyorsan lecsaptam rá és kikölcsönöztem.
   A fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul nagyon megszerettem az I.P.C. kiadó könyveit. Szerintem sok olyan kötetet hoznak el nekünk, amikre érdemes odafigyelni, és amik egyébként nem jelennének meg a magyar piacon.
   Egy szuper olvasmányos krimit kaptam, enyhe thriller beütéssel. Habár 416 oldal volt, mégis gyorsan haladtam vele. Nagyon olvastatta magát.
   A történet egy könyvtárban kezdődött, ez meg is adta számomra az érdekes és szívemnek oly kedves alaphangulatot. Gyilkosság a könyvtárban? :O Miért ne?
   A regény két szálon futott és egy ilyen meta-sztori lett belőle, mert olvashattunk egy krimit a lapokon, amit egy szerző írt nekünk és azt is láthattuk, – levelek formájában – hogy mi történt vele, úgymond a valóságban.
   Ez érdekessé és még izgalmasabbá tette ezt az egészet. Kreatív volt és izgalmas.
   A tettes kilétére ismét sikerült rájönnöm, de a miértjére viszont nem.
   Megkedveltem Winifred és Cain kettősét, valamint az írónkat, Hannah-t.
   Nem minden kérdésre kaptunk választ, bizony maradtak megválaszolatlan rejtélyek…ezt egy picit bánom.
   A jövőben szívesen olvasnék még Sulari Gentill tollából.
   Ha egy könnyed, roppant szórakoztató és leleményes cozy mystery-re vágytok, akkor ez a ti könyvetek is lesz. :)
   Pár szó a borítóról:  A borító szerintem a magyar kiadás sajátja és illik a regényhez, mert egy titokzatos nőt ábrázol, aki elmerengve, szinte már-már elveszve nézelődik a könyvtárban, de valami baljós alak áll mögötte...Beszédes és sokat sejtető. 

 
Alison Goodman
Vakmerő ​hölgyek nemes lelkű társasága (The Benevolent Society of Ill-Mannered Ladies)
Vakmerő hölgyek sorozat - Első kötet
Magyar kiadás éve: 2024
 
Fülszöveg: 
1812. ​Lady Augusta és Lady Julia, a Colebrook-ikrek tiszteletre méltó hölgyek hírében állnak a londoni elit köreiben. Abban a reményben, hogy sikerül elterelnie a jegyesét gyászoló Julia figyelmét, Augusta elvállal egy megbízást: egy barátnő számára kell néhány titkos levelet és egy értékes ékszert visszaszerezniük egy zsarolótól.
Ám ami kalandnak indul, komoly feladattá válik, s a hölgyek nemsokára már olyan nőket segítenek ki szorult helyzetükből, akik már semmiben sem reménykedhetnek. Így mentenek meg egy feleséget a gyilkos hajlamú férjétől, elrabolt kislányokat egy hitvány bordélyházból, és egyáltalán nem is őrült nőket egy hátborzongató tébolydából. Lojális komornyikjuk és az újdonsült, útonálló társuk segítségével vállalkoznak a veszélyesebbnél veszélyesebb feladatokra, miközben ők maguk is célponttá válnak, s talán még a rangjuk sem védi meg őket a legrosszabbtól.

   Hivatalosan is új Kedvencet avattam. :)
   Én egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Már az első oldal elvarázsolt és utána nem is engedett.
   Minden megvolt benne, amit mostanában egy könyvben keresek. Kaland, szerelem, ármány, nyomozás, finom humor és a történelmi hűség.
   Hihetetlen a számomra, hogy ez a regény miért nem ismertebb és szeretettebb idehaza?  
   Lehet, hogy kevesen ismerik a kiadót és a könyveiket, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy muszáj odafigyelni az I.P.C. kiadó munkásságára, mert komoly űrt töltenek be a magyar a könyvpiacon.
   A két ikertestvér, Lady Augusta és Lady Julia úgy gondolják, hogy már sosem fognak férjhez menni, örökre vénkisasszonyok maradnak. 
   Viszonylag elégedettek az életükkel, de azért ők is érzik, hogy hiányzik valami plusz, ami új színt vinne a mindennapjaikba.
   Így történik hát, hogy akarva-akaratlanul, de megalapítják a Vakmerő hölgyek nemes lelkű társaságát, amiben célul tűzik ki maguknak, hogy segítenek a bajba jutott nőkön és gyermekeken.
   A sztori három részből áll, három különböző kaland köré épül, de ezek összefüggnek, mert mindegyikben van egy közös, fő szál, ami végigkíséri a teljes cselekményt.
   Olvasmányos, gyorsan haladós, izgalmasan vérpezsdítő kis sztori volt ez, a régensség korabeli Anglia minden bájával és bújával együtt. 
   A szerző nem rejtette véka alá a kort jellemző borzalmakat sem. Azt, hogy némely férfiak mennyire alábecsülték a nőket és hogy, például milyen szörnyű és undorító körülmények uralkodtak akkoriban egy elmegyógyintézetben.
   Fontos szerep jutott az egyenjogúságnak, valamint a női betegségeknek is.
   Szóval mindent összevetve, igen erős feminin hangvétele volt ennek az egésznek, hála a jó égnek! :)
   Tetszett a nővérek közötti összetartás. Szinte már szavak nélkül kommunikáltak egymással, annyira megértették és ismerték a másikat.
   Aztán persze jöttek a szerelmi szálak, amik pontosan úgy voltak jók, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva.
   Volt itt minden. Gyilkosság, hazugság, prostitúció, zsarolás, rokoni intrika és persze rengeteg kaland.
   Azonnal megkedveltem a szereplőket. Kiemelkedő volt mégis, Augusta, Julia, Lord Evan és Mr. Kent négyese.
   Ha most azonnal olvashatnám a folytatást, már az is késő lenne.
   Remélem, hogy idehaza is meg fognak majd jelenni a soron következő kötetek.
   Olvassátok, mert megéri. *_*
   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja, de szerintem szuperül néz ki és jól illik a sztorihoz.
   A nővérek kettőse veszi közre a lakhelyüket.

Megjegyzések