Szentimentális szerda: Alex Flinn - A szörnyszívű
Alex Flinn
Szörnyeteg vagyok
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?
Sosem rejtettem véka alá, hogy mennyire szeretem a tündérmese feldolgozásokat. Az ilyesfajta regény megírása, valamilyen szinten – szerintem –
fanfictionnek számít, hiszen már egy meglévő, ismert történetet dolgoz fel.
Viszont azt sem állítottam soha, hogy nem szeretem a fanfictionöket. Sőt. Ha jól meg vannak írva, akkor méltó folytatásai, előzményei és bármi másai lehet egy történetnek.
Gyermekkorom legmeghatározóbb és egyik legkedvesebb története a Disney féle: A szépség és a szörnyeteg volt. Igazából még most is az. Számomra minden megvan benne.
Romantika, humor, titok, mágia és gyönyörű dalok. Amikor még kicsi voltam, akkor még féltem is a Szörnyetegtől, Csészikétől meg majd elájultam olyan cukinak tartottam. Belle és az ifjú herceggé változott Szörny, első, igazi csókjának pillanatában pedig anyukámért kiáltottam és kuncogva megkérdetem tőle, hogy: ,, Ezek mit csinálnak?”
Az Alex Flinn féle modern feldolgozás magyar megjelenésekor kérdés sem volt a számomra, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet.
A szörnyszívű egy középiskolás srácról, Kyle Kingsbury-ről szól, aki felettébb jóképű, népszerű, gazdag és sikeres. Az iskolában minden lány a kegyeit keresi, rengeteg barátja van és szinte semmit sem kell tennie azért, hogy jó jegyet kapjon valamelyik dolgozatára.
Kyle ezt persze ki is használja. Roppant elégedett magával. Beképzelt és a céljai elérésének
érdekében bárkin átgázol. Önző, rosszindulatú, már – már gonosz.
Aztán egyszer csak, az iskolában összefut Kendrával, az új lánnyal, akinek megszólja a külsejét és csúnyán felülteti, amikor is megígéri neki, hogy őt viszi el a bálba, de ezt végül természetesen nem tartja be.
Kendra, haragjában és megalázottságában, nyíltan, mindenki színe előtt figyelmezteti a fiút, hogy súlyos következményei lesznek a viselkedésének. Ezt persze senki sem veszi komolyan.
Kendra megátkozza őt: Legyen olyan csúnya kívül is, mint amilyen belül. Változzon egy olyan szörnyeteggé, ami a benne lakozó förtelmet tükrözi.
A fehér rózsa, ebben a történetben, szintén az idő múlását szimbolizálja a Szörnyeteg számára, hiszen Kyle egyetlen jó cselekedete az volt, amikor a bál estélyén – igaz, hogy mérgében – de odaajándékozott egy hófehér rózsát egy Linda nevű, átlagos kinézetű lánynak.
Két társa van csupán a végtelen magányban. Magda, a házvezetőnő és Will, a vak tanár. Miközben telnek a hónapok, a fiú lassan rádöbben, hogy a külső nem minden.
Ekkor kezdődik meg Lindy és Adrian (Kyle) furcsa, ellentétes kapcsolata, ami kezdetben tele van vitákkal, duzzogásokkal és sértő szavakkal, ám ami később bensőséges, mély és erős baráti kötődéssé alakul.
Gondolom sejtitek, hogy mi is lesz a sztori vége, de azért mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok el, mert nagyon jó történet.
A szereplők szimpatikusak és roppant jól ki vannak dolgozva. Lehet, hogy ez egy feldolgozás, de a szerző akkor sem koppintotta le Lindába Belle személyét vagy Kyle-ba a hercegét. Pár dologban hasonlítanak, de igazából önálló, eltérő karakterek, akik jól megállják a helyüket, távol, az eredeti történettől is.
A mellékszereplők is roppant szerethetőek.
Will humora megismételhetetlen és lehengerlően vicces, még az élethez való hozzáállása példaértékű lehet bárki számára. Magda gondoskodó és aranyos.
Kendra, a boszorkány is kedvelhető, főleg miután megértjük és megismerjük a múltját. Számomra ő a világirodalom egyik legkedvesebb ,,gonosz” boszorkánya. Ebből is látszik, hogy milyen egyedit sikerült alkotnia az írónőnek. Úgy sajnálom, hogy a Kendra Krónikák nem jöttek ki magyarul. :(
Mindent összevetve, ez egy nagyszerű mese, amiben minden megvan, ami egy jó könyvhöz kell.
Ez volt például életem első olyan regénye, amit egy férfi szemszögén keresztül olvastam – többek között ezért sem felejtem el soha – és nagyon tetszett. Cseppet sem vont le az értékeiből, sőt, érdekesnek bizonyult. Egy igazi élmény.
Ezért is tudom ajánlani minden korosztály számára, nemtől függetlenül, hiszen ha másért nem is, a bennünk örökké élő gyermeknek tartozunk egy ilyen mesebeli történettel.
A film egész könyvhűre sikeredett, habár az is igaz, hogy vannak benne elég nagy eltérések.
Kyle-nak például Kingson (királyfi) a vezetékneve, nem pedig Kingsbury.
Linda is sokkal szebb, mint a könyvben, az átok pedig nem szőrös, agyaras lénnyé változtatja a fiút, hanem sokkal emberibbnek hagyja meg, habár az is igaz, hogy nekem ez kimondottan tetszett, mert a bőrén lévő élő és mozgó tetoválások csodaszépek és roppant látványosak.
Magda karakterét is túlságosan leegyszerűsítették és még a neve sem ugyanaz, mint a regényben.
Ezektől eltekintve, a színészek jól játszanak és nekem nagyon tetszett.
Külön kiemelném még a Kendrát alakító Mary Kate Olsent, aki ez egyszer az ikertestvére nélkül tűnik fel a vásznon és ez nagyon jót tesz a színészi játékának. Roppant hitelesen hozza az először gonosz, később kedvelhető, fiatal boszit.
Pár szó a borítóról: Egyszerű, nagyszerű és mégis csodaszép.
Fekete háttér, rajta az a bizonyos hófehér rózsa, vörös tövisekkel beleolvadva a könyv címébe. Imádom!
A
szörnyszívű (Beastly)
Magyar
kiadás éve: 2010
Szörnyeteg vagyok
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?
Sosem rejtettem véka alá, hogy mennyire szeretem a tündérmese feldolgozásokat. Az ilyesfajta regény megírása, valamilyen szinten – szerintem –
fanfictionnek számít, hiszen már egy meglévő, ismert történetet dolgoz fel.
Viszont azt sem állítottam soha, hogy nem szeretem a fanfictionöket. Sőt. Ha jól meg vannak írva, akkor méltó folytatásai, előzményei és bármi másai lehet egy történetnek.
Gyermekkorom legmeghatározóbb és egyik legkedvesebb története a Disney féle: A szépség és a szörnyeteg volt. Igazából még most is az. Számomra minden megvan benne.
 |
| A magyar kiadás borítója |
Az Alex Flinn féle modern feldolgozás magyar megjelenésekor kérdés sem volt a számomra, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet.
A szörnyszívű egy középiskolás srácról, Kyle Kingsbury-ről szól, aki felettébb jóképű, népszerű, gazdag és sikeres. Az iskolában minden lány a kegyeit keresi, rengeteg barátja van és szinte semmit sem kell tennie azért, hogy jó jegyet kapjon valamelyik dolgozatára.
Kyle ezt persze ki is használja. Roppant elégedett magával. Beképzelt és a céljai elérésének
érdekében bárkin átgázol. Önző, rosszindulatú, már – már gonosz.
Aztán egyszer csak, az iskolában összefut Kendrával, az új lánnyal, akinek megszólja a külsejét és csúnyán felülteti, amikor is megígéri neki, hogy őt viszi el a bálba, de ezt végül természetesen nem tartja be.
Kendra, haragjában és megalázottságában, nyíltan, mindenki színe előtt figyelmezteti a fiút, hogy súlyos következményei lesznek a viselkedésének. Ezt persze senki sem veszi komolyan.
Kendra megátkozza őt: Legyen olyan csúnya kívül is, mint amilyen belül. Változzon egy olyan szörnyeteggé, ami a benne lakozó förtelmet tükrözi.
A fehér rózsa, ebben a történetben, szintén az idő múlását szimbolizálja a Szörnyeteg számára, hiszen Kyle egyetlen jó cselekedete az volt, amikor a bál estélyén – igaz, hogy mérgében – de odaajándékozott egy hófehér rózsát egy Linda nevű, átlagos kinézetű lánynak.
 |
| Kyle és Lindy |
Ekkor kezdődik meg Lindy és Adrian (Kyle) furcsa, ellentétes kapcsolata, ami kezdetben tele van vitákkal, duzzogásokkal és sértő szavakkal, ám ami később bensőséges, mély és erős baráti kötődéssé alakul.
Gondolom sejtitek, hogy mi is lesz a sztori vége, de azért mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok el, mert nagyon jó történet.
A szereplők szimpatikusak és roppant jól ki vannak dolgozva. Lehet, hogy ez egy feldolgozás, de a szerző akkor sem koppintotta le Lindába Belle személyét vagy Kyle-ba a hercegét. Pár dologban hasonlítanak, de igazából önálló, eltérő karakterek, akik jól megállják a helyüket, távol, az eredeti történettől is.
A mellékszereplők is roppant szerethetőek.
 |
| Kendra átkot szór |
Kendra, a boszorkány is kedvelhető, főleg miután megértjük és megismerjük a múltját. Számomra ő a világirodalom egyik legkedvesebb ,,gonosz” boszorkánya. Ebből is látszik, hogy milyen egyedit sikerült alkotnia az írónőnek. Úgy sajnálom, hogy a Kendra Krónikák nem jöttek ki magyarul. :(
Mindent összevetve, ez egy nagyszerű mese, amiben minden megvan, ami egy jó könyvhöz kell.
Ez volt például életem első olyan regénye, amit egy férfi szemszögén keresztül olvastam – többek között ezért sem felejtem el soha – és nagyon tetszett. Cseppet sem vont le az értékeiből, sőt, érdekesnek bizonyult. Egy igazi élmény.
A film egész könyvhűre sikeredett, habár az is igaz, hogy vannak benne elég nagy eltérések.
Kyle-nak például Kingson (királyfi) a vezetékneve, nem pedig Kingsbury.
Linda is sokkal szebb, mint a könyvben, az átok pedig nem szőrös, agyaras lénnyé változtatja a fiút, hanem sokkal emberibbnek hagyja meg, habár az is igaz, hogy nekem ez kimondottan tetszett, mert a bőrén lévő élő és mozgó tetoválások csodaszépek és roppant látványosak.
Ezektől eltekintve, a színészek jól játszanak és nekem nagyon tetszett.
Külön kiemelném még a Kendrát alakító Mary Kate Olsent, aki ez egyszer az ikertestvére nélkül tűnik fel a vásznon és ez nagyon jót tesz a színészi játékának. Roppant hitelesen hozza az először gonosz, később kedvelhető, fiatal boszit.
Pár szó a borítóról: Egyszerű, nagyszerű és mégis csodaszép.
Fekete háttér, rajta az a bizonyos hófehér rózsa, vörös tövisekkel beleolvadva a könyv címébe. Imádom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése