Szentimentális szerda: Sarah Blakley - Cartwright - A lány és a farkas

Sarah Blakley – Cartwright

A lány és a farkas (Red Riding Hood)

Magyar kiadás éve: 2011, 2012

Fülszöveg:

A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor valakit megöltek. Negyedszer is megszólal… A gyilkos a Farkas. Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem jó kislány. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével. Az apja a helyi iszákos, az anyja irányítani akarja, és a többi lány – ők gyorsan boszorkánynak kiáltják ki. Ki menti meg Valerie-t? Meg tudja menteni saját magát? A klasszikus gyermekmese lebilincselő újragondolásában nehéz lehet megtalálni a happy endet.

   A modern mesefeldolgozások korát éljük, ez tagadhatatlan.

   A előző Szentimentális szerda keretein belül, egy A szépség és a szörnyeteg átdolgozást hoztam, most pedig íme, itt egy Piroska és a farkas féle történet.

   Lássuk be, hogy ha felnőtt fejjel átgondoljuk a dolgokat, akkor rá kell jönnünk, hogy gyermekkorunk tündérmeséi nem éppen gyermekeknek való, megnyugtató kis szösszenetek. 

   A legtöbb tele van erőszakkal, gyilkosságokkal és kétes alakokkal. A Piroska és a farkas pedig pont az egyik legbrutálisabb mese. 

A magyar kiadás borítója

   A kislányt az erdőben zaklatja egy vadállat, aki később élve felfalja – előbb a nagymamát – majd őt is, csakhogy utána a vadász kivágja az ordas hasát, hogy abból kiszabadítsa annak legutóbbi áldozatait. Brrr. Rémes. Én erre bizony már nem tudnék jóízűen elaludni. Hát ti?

   Szóval nem is csodálom, hogy mint mindent, úgy ezt a történetet is elérte a XXI. század és bár meghagyva az elnagyolt alapokat, de átírták egy olyan sztorivá, amilyen valójában mindig is volt. Kegyetlen, brutális és félelmetes.

   Jó, persze tettek bele szerelmi szálat, mert hát abból sosem elég, – nekem legalábbis biztosan nem – de azért sok minden megváltozott. 

   Példának okáért: Piroska felnőtt és Valerie lett a neve, ráadásul keményebb csaj bármelyikünknél. Az igazi mese pedig még csak itt kezdődik:

   Egy kis hegybéli faluban, valamikor a középkor delén, minden teliholdkor, egy vérfarkas szedi az áldozatait. Az emberből öntudatlan vadállattá avanzsált szörnyeteg gyilkol, rabol és vérszomját semmi és senki sem képes kielégíteni.

   A falucska lakói, ezért hát úgy döntenek, hogy megpróbálják megelőzni a bajt és hónapról – hónapra áldozatot mutatnak be neki, hogy így minimalizálják a károkat...

   Régen eltemetett családi titkok kerülnek felszínre, szívek törnek össze, barátságok lesznek a semmi martalékai, miközben a piros köpönyeges lánynak szembe kell néznie a szörnyű igazsággal.

   Az igazsággal, ami örökre megváltoztatja a körülötte élők és persze leginkább a saját életét…

   A könyv igazából az azonos című film forgatókönyve alapján íródott, így hát tökéletesen filmhű.

   Vannak benne persze apró változtatások, de azok olyan elhanyagolhatóak, hogy nem is érdemes több szót pazarolni rájuk.

   Ami a filmben csak egy másodperc erejéig mutatott táj vagy egy szereplő reakciója, az itt egy sokkal bővebben kifejtett leírás vagy párbeszéd.

   A hangulata borongós, ködös, félelmetes. Beveszi magát az ember bőre alá és nem enged egykönnyen. 

   Nagyon izgalmas és habár vannak benne ijesztő vagy kissé gusztustalan jelenetek, - széttépett testek, pfúj! – többségében inkább azért könnyen olvasható, haladós kis sztori, ami garantáltan megváltoztatja a véleményedet az eredeti meséről.

   Valerie, igazi erős, belevaló, bátor, karakán lány, aki küzd az igazáért és a szerelméért is. Habár a romantika ebben a történetben csak sokadlagos, azért így is vannak forró jelenetek, leginkább Peter-rel.

   A sztori kitűnő krimi, kalandregény és felnőtteknek szóló mese is egyben. Egyszer mindenképpen megéri elolvasni, mert a vége hatalmasat üt.

   A farkas valódi kiléte igazi megdöbbentő fordulat, a végéből pedig egyszerre árad a végtelen szomorúság és a szakadatlan remény.

   Mivel, mint ahogyan azt fentebb is említettem már, előbb volt a film és csak azután lett belőle a könyv, így nagyon sok újat nem tudok elmondani a történetről. Teljesen megegyezik a könyvvel és fordítva.

   Amit még kiemelnék, azok a színészek. A rendezőnőnek, aki anno az első Alkonyat filmet is jegyezte, roppant jó castingot sikerült összehoznia. 

   Amanda Seyfried játssza Valerie-t, akinek nagyon jól áll a kezdetben naiv, később megedződő badass női szerep. Max Irons lett Henry, még Shiloh Fernandez pedig Peter.

   Ő pont azért kapta meg ezt a szerepet, mert amikor versenyben volt Edward Cullen karakterének eljátszásáért, végül mégis alulmaradt, de mivel már bizonyított, kapott még egy esélyt ebben a filmben. 

   Akik ismerik és szerették az Alkonyatot, - mint mondjuk én is - azok tudják, hogy Valerie apja az a Billy Burke, aki Charlie Swan-ként már remekelt párszor a vámpíros sztori további részeiben.

   A Nagymamát Julie Christie alakítja, még a Vadász nem más, mint Gary Oldman. Kétségtelen, hogy ő a legnagyobb húzónév az összes színész közül.

   Pár szó a borítóról:  Birtokomban újfent, a filmes borítóval kiadott kötet van meg. 

   Ezen, Valerie rohan lélekszakadva a havas, téli erdőben, hátán csak úgy lebeg az a bizonyos vérpiros köpönyeg. 

   Csakúgy, mint a Marley meg én esetében, úgy a borító, egyben a film eredeti plakátja is.