Kedvenc fantasy témájú verseim (1. rész)
Sziasztok! :)
Most egy olyan bejegyzéssel jövök, amiben nem a regények vagy a novellák lesznek a középpontban, hanem a versek.
Nem vagyok kimondottan nagy vers-rajongó, de a középiskolai irodalom órákon sikerült megismerkednem pár olyan klasszikussal, amiket rövid idő leforgása alatt nagyon megszerettem és azóta már többször is elolvastam.
Ezek - nem meglepő módon - inkább fantasy témájú versek, hiszen az olvasmányaim több, mint a felét is az ilyen témájú könyvek teszik ki.
Ezekből hozok most egy kis ízelítőt.
Íme:
Lord Alfred Tennyson - Shalott kisasszonya
Tennyson az Egyesült Királyság koszorús költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője.
Forrás: Wikipédia
Több verset is fogok megnevezni tőle, mert ő az egyik kedvencem.
Leginkább azért kedvelem a munkásságát, mert sok alkotásában fontos szerepet játszott az Arthur mondakör, valamint az angolszász folklór és mitológia, amikért egyszerűen rajongok.
Ez a vers az Agatha Christie féle A kristálytükör meghasadt című regényből is ismerős lehet, hiszen ott kulcsfontosságú szerepet játszott a gyilkos kilétének meghatározásában (is).
Főszerepben, Shalott elátkozott várának elátkozott hölgye, akit többféle átok sújtott és akinek az lett a végzete, hogy egy napon meglátta a Camelot felé közeledő Sir Lancelotot...
Csodálatos és tanulságos történet a tiltott szerelemről, valamint a kilátástalanságról, szóval mindenképpen ajánlom.
Kedvenc idézet:
,,S mit szőtt, a szőttes elszakadt,
a bűvös tükör meghasadt,
"Lesújt az átok!" - így riadt
Shalott kisasszonya."
Johann Wolfgang von Goethe - A Tündérkirály
Goethe német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője.
Forrás: Wikipédia
A valóság és a képzelet határán játszódik ez a vers, amiben egy édesapa lohol az éjben, a beteg, haldokló fiával, aki utolsó perceiben már olyan rosszul van, hogy a Tündérkirályról és a gyermekeiről hallucinál.
Sokáig kérdéses, hogy a Tündérkirály valóban felbukkan-e a versben vagy csupán csak illúzió, de ha elolvassátok a költeményt, akkor egyértelműen kiderül számotokra is, hogy mi a szomorú igazság.
A hangulata annyira borzongató és annyira sejtelmes, valamint megrázó, drámai hogy már csak azért is megéri időt fordítani rá.
Kedvenc idézet:
,,"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
John Keats - La Belle Dame sans Merci (A kegyetlen szép hölgy)
Keats Lord Byron és Percy Bysshe Shelley mellett az angol romantikus költők második generációjának egyike, a „Szépség Költője”.
Forrás: Wikipédia
Gondolom már rájöttetek, hogy a versekben is igen közel áll hozzám a tündérek világa, így hát nem meglepő, hogy megint egy ilyen témájú alkotással jövök.
Igazi mesebeli világot tár elénk, amiben viszont a kegyetlenség és a halál az úr, hiszen létezik egy csodaszép, de gonosz tündérleány, aki rabul ejti, majd megöli az érte epekedő férfiakat.
Számomra igazán megrázó, de okító tanulságú ballada, amiben fontos és hamar kiderül, hogy látszat bizony sokszor csal.
Kedvenc idézet:
,,Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"
Heinrich Heine - Loreley
Christian Johann Heinrich Heine zsidó származású, német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek.
Forrás: Wikipédia
Sokáig azt hittem, hogy a Loreley valójában egy sellő, esetleg egy szirén, ezért is szerettem meg annyira ezt a művet.
Igazából még a mai napig sem világos számomra egyértelműen, hogy kicsoda vagy micsoda valójában Loreley, de pont emiatt olyan nagy kedvencem.
Leginkább azért szeretem, mert a valóság és a mítosz legjobb elemei keverednek benne.
Kedvenc idézet:
,,Végűl ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley."
Hamarosan érkezem a folytatással... :)
Most egy olyan bejegyzéssel jövök, amiben nem a regények vagy a novellák lesznek a középpontban, hanem a versek.
Nem vagyok kimondottan nagy vers-rajongó, de a középiskolai irodalom órákon sikerült megismerkednem pár olyan klasszikussal, amiket rövid idő leforgása alatt nagyon megszerettem és azóta már többször is elolvastam.
Ezekből hozok most egy kis ízelítőt.
Íme:
Lord Alfred Tennyson - Shalott kisasszonya
Tennyson az Egyesült Királyság koszorús költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője.
Forrás: Wikipédia
Több verset is fogok megnevezni tőle, mert ő az egyik kedvencem.
Leginkább azért kedvelem a munkásságát, mert sok alkotásában fontos szerepet játszott az Arthur mondakör, valamint az angolszász folklór és mitológia, amikért egyszerűen rajongok.
Ez a vers az Agatha Christie féle A kristálytükör meghasadt című regényből is ismerős lehet, hiszen ott kulcsfontosságú szerepet játszott a gyilkos kilétének meghatározásában (is).
Főszerepben, Shalott elátkozott várának elátkozott hölgye, akit többféle átok sújtott és akinek az lett a végzete, hogy egy napon meglátta a Camelot felé közeledő Sir Lancelotot...
Csodálatos és tanulságos történet a tiltott szerelemről, valamint a kilátástalanságról, szóval mindenképpen ajánlom.
,,S mit szőtt, a szőttes elszakadt,
a bűvös tükör meghasadt,
"Lesújt az átok!" - így riadt
Shalott kisasszonya."
Johann Wolfgang von Goethe - A Tündérkirály
Goethe német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus. A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője.
Forrás: Wikipédia
A valóság és a képzelet határán játszódik ez a vers, amiben egy édesapa lohol az éjben, a beteg, haldokló fiával, aki utolsó perceiben már olyan rosszul van, hogy a Tündérkirályról és a gyermekeiről hallucinál.
Sokáig kérdéses, hogy a Tündérkirály valóban felbukkan-e a versben vagy csupán csak illúzió, de ha elolvassátok a költeményt, akkor egyértelműen kiderül számotokra is, hogy mi a szomorú igazság.
A hangulata annyira borzongató és annyira sejtelmes, valamint megrázó, drámai hogy már csak azért is megéri időt fordítani rá.
,,"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
John Keats - La Belle Dame sans Merci (A kegyetlen szép hölgy)
Keats Lord Byron és Percy Bysshe Shelley mellett az angol romantikus költők második generációjának egyike, a „Szépség Költője”.
Forrás: Wikipédia
Gondolom már rájöttetek, hogy a versekben is igen közel áll hozzám a tündérek világa, így hát nem meglepő, hogy megint egy ilyen témájú alkotással jövök.
Igazi mesebeli világot tár elénk, amiben viszont a kegyetlenség és a halál az úr, hiszen létezik egy csodaszép, de gonosz tündérleány, aki rabul ejti, majd megöli az érte epekedő férfiakat.
Számomra igazán megrázó, de okító tanulságú ballada, amiben fontos és hamar kiderül, hogy látszat bizony sokszor csal.
Kedvenc idézet:
,,Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"
Heinrich Heine - Loreley
Christian Johann Heinrich Heine zsidó származású, német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek.
Forrás: Wikipédia
Sokáig azt hittem, hogy a Loreley valójában egy sellő, esetleg egy szirén, ezért is szerettem meg annyira ezt a művet.
Igazából még a mai napig sem világos számomra egyértelműen, hogy kicsoda vagy micsoda valójában Loreley, de pont emiatt olyan nagy kedvencem.
Leginkább azért szeretem, mert a valóság és a mítosz legjobb elemei keverednek benne.
,,Végűl ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley."
Hamarosan érkezem a folytatással... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése