Könyvkritika: Agatha Christie - Nemezis

Agatha Christie

Nemezis (Nemesis)

Miss Marple – 12. kötet

Magyar kiadás éve: 1979, 1999, 2006, 2011

Fülszöveg:

Alig másfél év telt el azóta, hogy Marple kisasszony megoldott egy bizonyos rejtélyt az Antillákon, s ezzel sikerült néhány ifjú hölgy életét megmentenie. Nyomozótársa, a goromba, de aranyszívű Mr. Rafiel időközben meghalt, ám ügyvédei útján, levélben utólag még megkéri az öregkisasszonyt: göngyölítsen fel (neki teendő személyes szívességként) egy újabb bűnügyet. Azt azonban, hogy miről volna szó, nem részletezi. Apránként derül ki, hogy itt nem ifjú hölgyeket kell megmenteni – az ifjú hölgyek (mint utóbb kiviláglik, szám szerint ketten) már meghaltak, sőt, már a gyilkost is elítélték. De hiába hogy a bűnös raboskodik, amint Marple kisasszony újra felveszi a fonalat, tovább szaporodik a halottak száma, mi több, őt magát is halálos veszedelem fenyegeti, s bizony ha Mr. Rafiel nem nyújtana neki hatékony segédkezet a túlvilágról…

   Agatha Christie egyáltalán nem volt híres arról, hogy a krimijeit folytatásos regényként írja meg, persze sok-sok híres karaktere újra és újra felbukkant egy-egy kötetben.

   Ám a Nemezis - nem közvetlen - folytatása a pár évvel előtte megírt: Rejtély az Antillákon című történetnek.

A magyar kiadás egyik borítója

   Ez az egyik kedvenc AC regényem, mert akárcsak az Egy marék rozs, tele van rengeteg keserédes történéssel, rendkívül drámai és bevallom, hogy miközben olvastam sírtam is rajta, pedig már nem először volt a kezemben.

   A sztori alapja, hogy Miss Marple régi barátja és amatőr nyomozótársa Mr. Rafiel, hirtelen életét veszti, ám a síron túlról üzen az öreg hölgynek és a segítségét kéri egy réges-régi, a családját is érintő gyilkossági ügyben.

   Az eset már évtizedekkel ezelőtt történt, a gyilkost elítélték, az áldozatot szinte már mindenki elfelejtette, akik pedig még emlékeznek, igyekeznek nem gondolni a szörnyű eseményekre.

   Így történik hát, hogy Miss Marple - Mr. Rafiel utasításait követve - felkerekedik, egy az Angol vidéket bejáró turistabuszra és nyomozni kezd Verity Hunt és a további áldozatok ügyében.

   Természetesen nem árulok el nagy titkot, amikor leírom, hogy végül minden kiderül, de addig még több áldozat lesz, ráadásul a kotnyeles vénkisasszony is nem egyszer életveszélyes helyzetekbe sodorja magát.
   Leginkább az fogott meg ebben a kötetben, hogy az írónő igyekezett felhívni a figyelmet a szeretet és a szerelem túlzó, megszállottságba és beteges ragaszkodásba átcsapó érzéseire és veszélyire.

   A mai világban már egyre több sajnos az ilyen okok miatt elkövetett bűntény, szóval mindenképpen érdekes és elborzasztó volt ezekről a dolgokról olvasni.
   Mindenképpen fontos még megemlítenem, hogy akik eddig csak a legutóbbi filmet látták, azok sürgősen olvassák el a könyvet, hiszen a kettő rengeteg mindenben eltér egymástól.
   Félre ne értsétek, nagyon szeretem, de ismeretlen szereplőket adtak hozzá és fontos karaktereket írtak ki, változtattak meg. Csak a leginkább elnagyolt alapok egyeznek, még minden más különbözik.
   Számomra nem volt zavaró, mert a könyvet és a filmet is tudom külön kezelni, de akiknek eddig nem volt szerencséje csak a filmhez, azoknak óriási, már-már csalódást keltő lehet majd a könyv, pedig mindennek az volt az alapja és persze az az eredeti.
   Az viszont idegesítő volt, hogy a főszerepet játszó három nővérből apácákat csináltak és ezáltal a könyv egyik fő elemét és lényegét redukálták le. Ezt nem is értem...

   Ebben a kötetben egyébként Agatha Christie megint megmutatja és bebizonyítja, hogy milyen izgalmas, élethű párhuzamokat képes vonni a mitológia - jelen esetben a görög - és szeretett karakterei között.
   Pár szó a borítóról:  Nekem A Ponyva Királyai kiadás van meg, amin jól láthatjuk azt a bizonyos buszt, amivel Miss Marple elindul beteljesíteni nemezisi végzetét.
   Egyszerű, letisztult, szimplán csak találó.