Könyvkritika: Isabel Ibañez - A folyó tudása

Isabel Ibañez

A folyó tudása (What ​the River Knows)

A Nílus titkai duológia - Első könyv

Magyar kiadás éve: 2025

 

Fülszöveg:

Kiben ​bízhatsz, ha az életed és a szíved a tét?
A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.
Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.
Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…
Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.
Éld át a legérzelmesebb, varázslatos egyiptomi kalandokat!

   Óriási elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban, hiszen két nagy kedvencemhez hasonlították. A múmia filmekhez és a Halál a Níluson című Agatha Christie kötethez. 

   Ezek után nem is volt kérdés a számomra, hogy megrendelem és el fogom olvasni.

   Kicsit viszont csalódás volt. :( Nem szívesen írom ezt most le, de akkor is ez az igazság. Az volt vele a legnagyobb bajom, hogy végtelenül nehezen indult...

   Pontosan eltelt 150 oldal - megnéztem - és csak utána tértünk rá a lényegre, a kalandokra és a cselekményre, addig viszont csak Inezzel együtt sodródtunk az árral és próbáltuk elérni, hogy ne küldjenek minket is haza Argentínába.

   Szóval, engem eleinte untatott és vártam azt a nagy áttörést, azt a pluszt, amiért mindenki és mindenhol magasztalja ezt a regényt, de valamiért csak nem akart jönni az érzés.

   A fantasy rész is halovány volt. Megállapítottuk, hogy létezik a mágia, el van ismerve ebben a történelmi fikciós világban és ennyi.

   Nem túl lényeges dolgok derültek ki róla, Inez varázslat-érzékenysége pedig jó volt, de igazából semmi extra.

   A szerelmi szál már kicsit kiemelkedőbbnek bizonyult, átjött teljesen ez az ellenségekből-szerelmesek dolog.

   Kiváló szócsaták voltak Inez és Whit között, azokon mindig jókat derültem.

   Inez szimpatikus főhősnő, belevaló és minden helyzetben feltalálja magát. Ezért egyből megszerettem. Jó volt olvasni róla, hogy mennyire talpraesett.

   Whit megosztó és óvatosságra int, de látom benne a rosszfiús potenciált. Neki azért még bőven van hová fejlődnie.

   A családi dráma, a gyász és az árulások, azok is olyan kis kiszámíthatók voltak. Legalábbis szerintem.

   A kaland és Egyiptom szeretete elvarázsolt, látszik, hogy az írónő valóban imádja az országot és annak történelmét. Képben volt mindennel, sok-sok érdekes információt átadott nekünk is.

   A kötetet az Isteni riválisok szerzőjének, Rebecca Rossnak ajánlotta, ami teljesen meglepett, de azért tetszett.

   A Köszönetnyílvánításban is megnevezett még sok-sok más, egyéb írót, akik támogatták őt. 

   A befejezés rengeteg kérdést felvet és bosszankodtam is miatta rendesen, szóval várom a folytatást és el fogom olvasni, de jó lenne, ha az írónő meglepne még majd valami plusszal, mert nekem tényleg nagyon hiányzott belőle az a Hűha! faktor.

   Pár szó a borítóról:  A borító az eredeti kiadás magyarosított változata, rajta Inez alakja és az őt körülvevő rengeteg egyiptomi szimbólum.

   Szuperül néz ki és jól illik a történethez.