Még mindig olvassátok ezeket is! - 8. rész
Sziasztok! :)
A mai bejegyzésemben négy olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.
A mai bejegyzésemben négy olyan, mostanában olvasott könyvet hozok, amiket röviden és tömören: nagyon szerettem.
1. Lesley Kara - A pletyka
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönöztem ki ezt a könyvet most a könyvtárból, mert egyszerűen megakadt rajta a szemem, amikor munka közben visszaosztottam a többi kötetet.
Szóval elolvastam, pedig nem is szerepelt a 2025-ös könyvtári TBR listámon. :)
Ebben az évben még nem is volt szerencsém egy igazán jó thrillerhez, mert leginkább Palotás Petra könyveket olvastam csak.
Jó volt kicsit visszatérni ebbe a titkokkal és feszültséggel teli világba.
A pletyka – hiába az alacsony Molyos százalék – nekem tetszett.
Telis-tele volt sötét titkokkal, egy régen elkövetett bűnnel, egy gyermek ellen elkövetett gyilkossággal. Borzalmas…
Joanna eleinte nem hitt a pletykának, de aztán összesűrűsödtek körülötte a dolgok és sok mindenre fény derült.
A legjobban az tetszett benne, hogy az író képes volt úgy tekerni-csavarni a szálakat, hogy mindig mindenki gyanús volt valamiért.
Közben pedig beleláthattunk a nő és a családjának életébe.
Voltak azért utalások a valódi Sally kilétére. Aki igazán szemfüles, az idő előtt rájöhet, hogy ki ő, de bevallom, én nem így voltam vele. Utólag már fogtam a fejemet, de amikor kiderült minden, na ott leesett az állam.
Szerintem ez egy igen alulértékelt thriller, egy olyan lélektani dráma, ahol nehéz álláspontot foglalni, ahol talán mindenki egyszerre bűnös és áldozat is.
Érdemes volt elolvasni.
Gyorsan lehetett vele haladni, ráadásul megosztó és elgondolkodtató.
Felvetődik a kérdés, hogy ki is pontosan a valódi áldozat? :O
A történet egyébként egy újabb remek indok arra, hogy miért nem érdemes pletykálkodni és pletykákba keveredni!
Szóval elolvastam, pedig nem is szerepelt a 2025-ös könyvtári TBR listámon. :)
Ebben az évben még nem is volt szerencsém egy igazán jó thrillerhez, mert leginkább Palotás Petra könyveket olvastam csak.
Jó volt kicsit visszatérni ebbe a titkokkal és feszültséggel teli világba.
A pletyka – hiába az alacsony Molyos százalék – nekem tetszett.
Telis-tele volt sötét titkokkal, egy régen elkövetett bűnnel, egy gyermek ellen elkövetett gyilkossággal. Borzalmas…
Joanna eleinte nem hitt a pletykának, de aztán összesűrűsödtek körülötte a dolgok és sok mindenre fény derült.
Közben pedig beleláthattunk a nő és a családjának életébe.
Voltak azért utalások a valódi Sally kilétére. Aki igazán szemfüles, az idő előtt rájöhet, hogy ki ő, de bevallom, én nem így voltam vele. Utólag már fogtam a fejemet, de amikor kiderült minden, na ott leesett az állam.
Szerintem ez egy igen alulértékelt thriller, egy olyan lélektani dráma, ahol nehéz álláspontot foglalni, ahol talán mindenki egyszerre bűnös és áldozat is.
Érdemes volt elolvasni.
Gyorsan lehetett vele haladni, ráadásul megosztó és elgondolkodtató.
Felvetődik a kérdés, hogy ki is pontosan a valódi áldozat? :O
A történet egyébként egy újabb remek indok arra, hogy miért nem érdemes pletykálkodni és pletykákba keveredni!
2. Freida McFadden - A tanár
Egyik délután gondoltam egyet és kint, a jó időben leültem a könyvvel. Úgy voltam vele, hogy elolvasok kezdésnek pár fejezetet…aha. Nem tudtam letenni!
Úristen!
Jó, jó. Miközben magamhoz térek, újra leírom azt, amit már szerintem minden Freida McFadden kötetnél említettem és amit ígérem, hogy tényleg utoljára teszek meg: megosztó, de erős női karakterek, pörgős cselekmény és egy sokkoló végkifejlet. Ez jellemzi az írónő könyveit.
Ez most, A tanárnál sem volt másképpen. Mi volt ez? Mi volt ez??? :O
A fülszöveg alapján valami ilyesmire számítottam, már ami a cselekmény egy részét illeti, abban igazam is lett, de aztán olyan dolgok történtek, hogy kapkodtam a fejem.
Ez a nő aztán ért hozzá, hogy miként csűrje-csavarja a dolgokat. Szerintem nagyon okos. Lehet, hogy valódi gyilkos? Persze remélem, hogy nem az, de valami akkor sem stimmel vele.
Így belelátni egy beteg elme működésébe. Mit egybe? Nem is írok többet!
Azt tudom, hogy ha valami igazán mozgalmas, olvasmányos thrillerre vágyok, akkor Freida McFadden az én emberem.
Ismét mesterien szőtte a szálakat, a vége meg hát akkora arculcsapás volt. Jó és rossz értelemben is. Csak mosolyogtam és csóváltam a fejem. Aha, oké. Micsoda?
Részemről biztosan nem ez lesz az év értékelése, de nem bánom, hogy ilyen kis csapongó lett, mert igazán hűen tükrözi az érzéseimet.
Mit is írhatnék még?
Olvassátok és akkor majd meglátjátok…
Muhahahahahahahaaaaaaaaaaaa. :D
Jó, jó. Miközben magamhoz térek, újra leírom azt, amit már szerintem minden Freida McFadden kötetnél említettem és amit ígérem, hogy tényleg utoljára teszek meg: megosztó, de erős női karakterek, pörgős cselekmény és egy sokkoló végkifejlet. Ez jellemzi az írónő könyveit.
Ez most, A tanárnál sem volt másképpen. Mi volt ez? Mi volt ez??? :O
A fülszöveg alapján valami ilyesmire számítottam, már ami a cselekmény egy részét illeti, abban igazam is lett, de aztán olyan dolgok történtek, hogy kapkodtam a fejem.
Így belelátni egy beteg elme működésébe. Mit egybe? Nem is írok többet!
Azt tudom, hogy ha valami igazán mozgalmas, olvasmányos thrillerre vágyok, akkor Freida McFadden az én emberem.
Ismét mesterien szőtte a szálakat, a vége meg hát akkora arculcsapás volt. Jó és rossz értelemben is. Csak mosolyogtam és csóváltam a fejem. Aha, oké. Micsoda?
Részemről biztosan nem ez lesz az év értékelése, de nem bánom, hogy ilyen kis csapongó lett, mert igazán hűen tükrözi az érzéseimet.
Mit is írhatnék még?
Olvassátok és akkor majd meglátjátok…
Muhahahahahahahaaaaaaaaaaaa. :D
3. Anna Mazzola - Az óraműves lány
Egy újabb hirtelen jött könyvtári választás volt ez a kötet, amit azért olvastam el leginkább, mert rajta volt a gótikus irodalom címke.
Nem bántam meg, nagyon tetszett, de közben fel is háborodtam rajta.
Borzalmas dolgokról írt a szerző, az egykori – vagy jelenlegi – szörnyű valóságról? :(
Gyilkosságról, árulásról, a gyermekek kihasználásáról, a legális prostitúcióról és Párizs züllöttségéről.
Nem sokra emlékeztem már az egykori történelemórás tanulmányaiból sem Madame de Pompadour, sem pedig XV. Lajos francia királyról, szóval kicsit meglepett a dolog, ami kiderült róluk. Persze nem kellett volna megdöbbennem…
Hihetetlen, hogy egyesek mit meg nem engedtek maguknak már régen is. Aljasság, képmutatás a köbön.
Szerettem a kitalált női karaktereket. Erősek voltak, bátrak és okosak.
A gyönyörű borító és a csodálatos, fogaskerekeket ábrázoló éldekor egy olyan történetet takar, ami kegyetlen és megrázó! Viszonylag gyorsan haladtam vele, mert mindig történt valami izgalmas, ami arra késztetett, hogy tovább olvassam.
Tényleg tetszett és örülök, hogy sort kerítettem rá. Vékony volt a határ a fikció és a realitás között, no meg néha érezni lehetett egy leheletnyi fantasy szálat is.
Nem semmi, hogy mennyi gyöngyszem rejlik a könyvtárak polcain. *_*
Jó lenne még majd olvasni magyarul ettől az írónőtől, mert roppant ígéretes. Kedvemre volt a stílusa is.
Egyre érdemesebb odafigyelni az I. P. C. kiadásaira!
Nem bántam meg, nagyon tetszett, de közben fel is háborodtam rajta.
Borzalmas dolgokról írt a szerző, az egykori – vagy jelenlegi – szörnyű valóságról? :(
Gyilkosságról, árulásról, a gyermekek kihasználásáról, a legális prostitúcióról és Párizs züllöttségéről.
Nem sokra emlékeztem már az egykori történelemórás tanulmányaiból sem Madame de Pompadour, sem pedig XV. Lajos francia királyról, szóval kicsit meglepett a dolog, ami kiderült róluk. Persze nem kellett volna megdöbbennem…
Hihetetlen, hogy egyesek mit meg nem engedtek maguknak már régen is. Aljasság, képmutatás a köbön.
A gyönyörű borító és a csodálatos, fogaskerekeket ábrázoló éldekor egy olyan történetet takar, ami kegyetlen és megrázó! Viszonylag gyorsan haladtam vele, mert mindig történt valami izgalmas, ami arra késztetett, hogy tovább olvassam.
Tényleg tetszett és örülök, hogy sort kerítettem rá. Vékony volt a határ a fikció és a realitás között, no meg néha érezni lehetett egy leheletnyi fantasy szálat is.
Nem semmi, hogy mennyi gyöngyszem rejlik a könyvtárak polcain. *_*
Jó lenne még majd olvasni magyarul ettől az írónőtől, mert roppant ígéretes. Kedvemre volt a stílusa is.
Egyre érdemesebb odafigyelni az I. P. C. kiadásaira!
4. Diane Setterfield - A Hattyú meséje
Ebben a könyvben minden megvolt, amire mostanában vágyok egy regénytől, szóval nagyon szerettem. :)
Viktoriánus, folklór, egy kicsit történelmi regény és egy kicsit történelmi fikció is.
Most megint leírom, hogy mindenki megjegyezze magának az I. P. C. kiadó könyveit! Szuper köteteket hoznak el nekünk magyarul, igazi gyöngyszemeket.
A Hattyú meséje egy valódi monumentális mű volt, családregény, de közben volt benne egy leheletnyi fantasy szál, no meg krimi is.
Lassan haladtam vele, ez tény. Viszont azért, mert annyi szálon futott és annyi szereplőre kellett odafigyelni, hogy ezt másképpen igazából nem is lehetett volna.
Megannyi sors, megannyi élet, halál és megannyi dráma fonódott össze a Temze folyó partján álló kis fogadó, a Hattyú körül.
Legjobban Robert Armstrong nőtt a szívemhez, mert őt képtelenség volt nem szeretni. Egy olyan férfi, aki bátor, erős, becsületes és csodálatosan bánik az állatokkal, no meg persze az emberekkel is.
Viktoriánus, folklór, egy kicsit történelmi regény és egy kicsit történelmi fikció is.
Most megint leírom, hogy mindenki megjegyezze magának az I. P. C. kiadó könyveit! Szuper köteteket hoznak el nekünk magyarul, igazi gyöngyszemeket.
A Hattyú meséje egy valódi monumentális mű volt, családregény, de közben volt benne egy leheletnyi fantasy szál, no meg krimi is.
Lassan haladtam vele, ez tény. Viszont azért, mert annyi szálon futott és annyi szereplőre kellett odafigyelni, hogy ezt másképpen igazából nem is lehetett volna.
Megannyi sors, megannyi élet, halál és megannyi dráma fonódott össze a Temze folyó partján álló kis fogadó, a Hattyú körül.
Aztán ott volt még Rita és a fényképész párosa. Őket is egyből megkedveltem és drukkoltam nekik.
Na és persze Helena és Anthony, akiknek a gyásza egyszerűen felfoghatatlan!
Rengeteg titok lappangott itt, borzalmas családi intrikák, Robin pedig…ahhhh. Gyűlöltem. Régen olvastam már ennyire aljas és önző figuráról.
A stílus elvarázsolt, az írónő mesterien szőtte a szavakat. Öröm volt olvasni őt. Lírai, mégis modern.
Különleges kötet ez, egy felnőtteknek szóló tündérmese, az élet minden szépségével és rútságával együtt.
Biztos, hogy el fogom olvasni a szerző másik, magyarul megjelent kötetét is.
Na és persze Helena és Anthony, akiknek a gyásza egyszerűen felfoghatatlan!
Rengeteg titok lappangott itt, borzalmas családi intrikák, Robin pedig…ahhhh. Gyűlöltem. Régen olvastam már ennyire aljas és önző figuráról.
A stílus elvarázsolt, az írónő mesterien szőtte a szavakat. Öröm volt olvasni őt. Lírai, mégis modern.
Különleges kötet ez, egy felnőtteknek szóló tündérmese, az élet minden szépségével és rútságával együtt.
Biztos, hogy el fogom olvasni a szerző másik, magyarul megjelent kötetét is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése