Könyvkritika: Laurie Lico Albanese - Skarlátszín ​öltések

Laurie Lico Albanese

Skarlátszín ​öltések  (Hester)

Magyar kiadás éve: 2024

Fülszöveg:

„Ami ​igaz, az gyakran rejtve van… a vallásos hév kegyetlenséget takar, a hétköznapiság álarca mögött sötét vágy rejtőzik.”

Isobel Gamble fiatal varrónő lelkét súlyos, több generációra visszanyúló titok nyomja, amikor férjével, Edwarddal az 1800-as évek elején Skóciából az újvilágbeli Salembe indul. Új életet akarnak kezdeni, ám Isobel néhány nappal a megérkezésük után máris magára marad, és egyedül kénytelen boldogulni az idegen országban.

Amikor találkozik a fiatal Nathaniel Hawthorne-nal, azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz. Nathaniel lelkét beárnyékolja családjának sötét múltja, nagyapja ugyanis a salemi boszorkányperek hírhedt bírája volt. A férfit egyedül a sugárzó és tehetséges fiatalasszony, Isobel tudja csak kizökkenteni komorságából. Ahogy telnek a hetek, és Edward biztonságos visszatérése egyre valószínűtlenebbé válik, Nathaniel és Isobel veszélyesen közel kerülnek egymáshoz…

A Skarlátszín öltések a művészi törekvések, az ambíció és a vágy időtlen története, amely arra keresi a választ, létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban.

   Nagyon nem szerettem anno A skarlát betűt, szenvedtem vele, de elolvastam, mert ez anyukám egyik kedvenc története. Könyvben és filmen is imádja.

   A Skarlátszín öltésekre a könyvtárban figyeltem fel. Egyszerűen csak felkeltette az érdeklődésemet, mert mostanában sok boszorkánysággal kapcsolatos történelmi regényt, illetve történelmi fikciót olvasok. Megszerettem őket.

   Ez a sztori teljesen elvarázsolt, még erősen gondolkodok rajta, hogy netán Kedvencnek jelöljem-e a Molyon?!

   Isobel története elbűvölt, egyszerűen berántott és a hatása alá kerültem. Csodálatos karakter, erős, bátor, karakán és független nő. Igazi példakép.

   Nat megosztó szereplő lett, nem sikerült igazán megkedvelnem, de gondolom ez is volt a cél.

   Érdekesen szőtte össze a valóságot a fikcióval, Salem boszorkánypereit és A skarlát betű ihletését. Alapos kutatást végzett a múlttal, de közben hagyta szárnyalni a képzeletét.

   Aki szerette Hawthorne eredetijét, az azért olvassa el ezt a regényt és aki utálta, mint én, az pedig azért, hogy adjon még egy esélyt ennek a sztorinak, mert higgyétek el, megéri!

   Anyukám kis koromban rengeteget hímzett. Párnákat díszített, meg zsebkendőket és terítőket és ezek mind a mai napig megvannak neki és azoknak, akiknek ajándékba adta.

   Emlékszem amikor hétvégenként együtt töltöttük az időnket. Ő hímzett valamit, én olvastam vagy éppen tanultam. Életem egyik legszebb időszaka volt. Ez a könyv azokra a pillanatokra emlékeztetett. (L)

   Boszorkányosan kreatív, ahol nem lett minden kimondva, de sejthettük, hogy mi volt a valódi igazság.

   Nagyon jó szívvel ajánlom.

   Pár szó a borítóról:  A borító valami eszméletlen szép. *_*

   Szerintem a magyar kiadás sajátja és bár hajaz az eredetire, mégis különbözik tőle, de a lényeg megmaradt.

   A hímzett rózsák hada, amik a vörös helyett, inkább olyan lilás árnyalatot öltenek magukra.