Könyvkritika: Anders de la Motte és Anette de la Motte - Halál ​Caprin

Anders de la Motte és Anette de la Motte

Halál Caprin  (Ett ​fall på Capri)

Gyilkosság a nap alatt - 1. rész

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Olaszországban a menny és a pokol egymás szomszédjai.

Hugo, a történelemtanár egy skandináv turistákból álló csoporttal Caprira utazik egy gasztronómiai és kulturális kirándulásra a Belmonte Travels szervezésében, amelynek idegenvezetője az elbűvölő Lara. Remek a hangulat, a csoport pompásan érzi magát a földi paradicsomban, amíg árny nem vetül a bájos szigetre, és a hírhedt Tiberius-szikla alatt egy holttestre nem bukkannak a tengerben. Vajon ki lehet a halott, és miért van a zsebében a Belmonte Travels prospektusa? Talán egy kígyó kúszott be az édenkertbe? Vagy akad olyan az utasok között, aki nem a festői sziget nyújtotta szépségekért utazott Caprira?

   Anders de la Motte tollából már olvastam a Måns Nilssonnal közösen írt Österleni gyilkosságok sorozat első és második részét, amiket egyébként szerettem, egész jó kis krimik voltak.

   Amikor megláttam, hogy a szerzőtől érkezik a feleségével írt közös sorozatának első felvonása, egyből felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul aztán a fülszöveg is ígéretesnek tűnt.

   A Halál Caprin egy élvezetes, tipikusan nyári olvasmány, egy olyan cozy mystery, ami egyben simán elment valamiféle jó kis útikönyvnek, illetve útleírásnak is.

   Mindenki készüljön fel, mert aki valami véres krimire vágyik, az csalódni fog!

   A könyv több mint a felén túl történik az első gyilkosság, addig csak megismerjük a szereplőket, a hátterüket és a lehetséges motivációikat.

   Nekem mégis tetszett, levett a lábamról, mert végtelenül karakterközpontú volt, érdekes és izgalmas szereplőkkel. Csupa élő-lélegző, összetett személyiség.

   Fontos hangsúly került a közöttük zajló dinamikákon, párbeszédeken és egyéb interakciókon, közben pedig lehetett tippelni az áldozat és a tettes, esetleg tettesek kilétére.

   Capri leírása a Napsütötte Toszkána filmre, illetve úgy egészében, maga ez a csoportos, közösen kirándulós-idegenvezetős szál pedig a Görögbe fogadva legjobb jeleneteire emlékeztetett.

   Imádtam és szerintem jó passzban talált meg.

   Lassan épült, részletes tájleírásokkal, mégis gyorsan haladtam vele, mert rövid, mindössze két-három, néhol egy, másfél oldalas hosszúságú fejezetekből állt.

   Szóval türelmetleneknek nem ajánlom, de azoknak igen, akik szeretik a könnyed krimiket.

   Szuper lenne majd olvasni magyarul a többi részt is. Én mindenképpen vevő lennék még Hugo és Lana további utazós-nyomozós kalandjaira. *_*

   Pár szó a borítóról:  A borító a magyar kiadás sajátja, de eléggé hasonlít az eredeti kinézetre, főleg ami a Capri tájat illeti, valamint a kígyót, ami feltekeredik az egyik oszlopra.

   Tök jó ez a rajzolt, szerkesztett forma, mert szép és színes, de közben azért jócskán vannak rajta baljós dolgok is.