Könyvkritika: Karen M. McManus - Nincs mit mondani

Karen M. McManus

Nincs mit mondani (Nothing More to Tell)

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Négy ​évvel ezelőtt Brynn elhagyta a Saint Ambrose Iskolát, miután meggyilkolták a kedvenc tanárát – a történet bejárta a sajtót, miután a tanár testét három, az iskolába járó diák találta meg az iskola mögötti erdő fái között. Az ügyet sosem oldották meg. Most Brynn hazaköltözik, hogy elkezdje gyakornoki munkáját egy true crime műsorban, és meg akarja tudni, hogy mi is történt annak idején.

A diákok, akik megtalálták Mr. Larkint nyújthatnak neki némi segítséget, egyikük ráadásul a régi legjobb barátja, Tripp Talbot. Az ő vallomása nélkül a másik két diákot vádolták volna Mr. Larkin megölésével, de helyette, Trippnek köszönhetően, most a Saint Ambrose társasági piramisának tetején vannak. Sem Tripp, sem a barátai nem felejtették el, hogy mit tett értük aznap. Mint ahogy azt sem felejtette el, hogy minden, amit a rendőrségnek mondott, hazugság volt.

A múltban való áskálódás elkerülhetetlenül megbolygatja a jelent is, amikor Brynn elkezd a történtek után nyomozni, és felfedez egy titkot, ami mindent megváltoztathat – a Saint Ambrose-t, és amit Mr. Larkinról és a legjobb barátjáról, Tripp Talbotról tudott.

Négy évvel ezelőtt valaki megúszott egy gyilkosságot. De ennél is rémisztőbb, hogy a gyilkos közelebb lehet, mint bárki sejteni véli.

   Karen M. McManus eddig általam olvasott regényeiről az alábbi két linken olvashattok: Könyvkritika: Karen M. McManus - Lehull a lepel és Könyvkritika: Karen M. McManus - Tartsd ​meg a titkot.

   Jó rég jött ki már új kötet a szerzőtől, pedig szerintem szuper jó krimiket ír, nem is értem, hogy miért nincsen nagyobb olvasóbázisa idehaza? :O

   Erre a regényre ,,mindössze" 8 hónapot kellett várni, mert a kiadó eredetileg 2024 novemberére ígérte a megjelenést, szóval stílusosan passzolva a címhez, inkább nem is mondok semmit...

   Karen M. McManus munkássága, nálam Holly Jackson szintjével vetekszik és ez mindenképpen bók.

   Kiváló ifjúsági krimiket ír, amik telis-tele vannak érdekes karakterekkel, fordulatos történésekkel és persze igen csavaros, valamint meghökkentő leleplezésekkel.

   A Nincs mit mondani egyébként simán hozta a Jó kislányok szintjét, már csak abból a szempontból is, hogy az egyik főszereplőnk, Brynn, egy régi, megoldatlan bűntény feltárására adja a fejét.

   Mondjuk nem egy készülő podcasthez, hanem egy megtörtént bűncselekményekkel foglalkozó műsorhoz, mindenesetre az alapkoncepció igencsak hasonló.

   Valamiféle halovány dark academia hangulatot is felfedezhetünk benne, hiszen egy elit és zárt magániskola meggyilkolt tanárának ügyébe csöppenünk bele, szóval, aki szereti az ilyen stílust és persze a krimiket, az ebben a sztoriban sem fog csalódni.

   Brynn és Tripp, a két volt barát és osztálytárs, szemszögein keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, miközben újabb haláleset is történik és persze senki sem az, akinek mondja magát.

   Sokaknak van vaj a füle mögött, sok mindenki titkolózik és hárít.

   A regény gyorsan olvasható, roppant haladós, hála a viszonylag rövid fejezeteknek, ráadásul mindig történik valami izgalmas, ami arra késztet, hogy folytassuk ezt az egészet.

   Imádtam a kikacsintásokat, a Tartsd meg a titkot, valamint a Lehull a lepel regényekre. :) Szeretem az ilyen easter eggeket és persze egyik sem volt spoileres, csak egyszerűen megmosolyogtatott.

   Tetszett a lezárás is, ami nem hagyott bennem nyitott kérdéseket, de azért jócskán meglepett. 

   Nem sikerült rájönnöm az indítékra, mert igazából eleinte mindenre gondoltam, csak erre nem, a tettes kiléte meg pláne sokkolt.

   Akik szeretik az írónő munkáját, azok ezt is olvassák el, mert nem fognak csalódni. Akik pedig most ismerkednének vele vagy éppen csak egy jó kikapcsolódást nyújtó krimire vágynak, azok is bátran próbálkozhatnak.

   Pár szó a borítóról:  A borító az egyik eredeti kiadás magyarosított változata, rajta az iskola előtti Tripp, Shane és Charlotte hármasával, akiknek az arcát piros X-szel áthúzták.

   Kicsit ijesztő, de teljesen jól illik a cselekményhez és roppant beszédes, sokat sejtető.