Könyvkritika: Alex Pavesi - A ​meg sem történt gyilkosságok

Alex Pavesi

A ​meg sem történt gyilkosságok  (Ink Ribbon Red)

Magyar kiadás éve: 2025

Fülszöveg:

Hat ​barát gyűlik össze születésnapot ünnepelni egy világtól elzárt házban.

Hamarosan egy különös játékba kezdenek, melynek neve: Indíték, Módszer és Halál.

Anatol egy hónappal apja halála után meghívja gyerekkori barátait harmincadik születésnapja alkalmából a régi családi birtokukra. A szűnni nem akaró eső miatt egy általa kitalált játékot javasol az unalmas órák elütésére: borítékhúzás formájában mindenki véletlenszerűen válasszon ki két barátot, és írjon róluk egy történetet, melyben az egyik megöli a másikat.

Ahogy a kedvetlen társaság nekirugaszkodik a feladatnak, sorra döbbennek rá, hogy képtelenek másból ihletet meríteni, mint a múltjukban jelen lévő titkaikból. Ám miután e titkokat papírra vetik, azok már többé nem maradnak rejtve, a fiktív gyilkosságok által felszínre bukkant régi sérelmek pedig hirtelen valódi indítékokat szülnek.

Amikor azonban egy valódi gyilkosság közeleg feléjük, vajon időben felismerik a veszélyt?

Alex Pavesi, a nagy sikerű Nyolc nyomozó szerzője ezúttal is a klasszikus bűnügyi regény kereteit feszegetve invitálja izgalmas játékra az olvasót, miközben megidézi a Tőrbe ejtve című film legjobb pillanatait, és fejet hajt Agatha Christie előtt.

   A szerző előző kötetéről itt írtam: Könyvkritika: Alex Pavesi - Nyolc ​nyomozó.

   Jaj, bajban vagyok! 

   Nem azért mert nem tetszett, szerettem, csak nem volt olyan jó, mint a Nyolc nyomozó.

   Ez egy végtelenül okos és körmönfont történet, egy kissé – számomra – talán még túl is volt bonyolítva, de az is lehet, hogy csak szimplán akkor olvastam, amikor piszok fáradt voltam.

   Egy biztos és higgyétek el, megfontolandó jó tanácsnak szánom:

   Akkor olvassátok, amikor száz százalékig tudtok rá koncentrálni, illetve, amikor nem vagytok fáradtak.

   Nagyon oda kell rá figyelni, minden apró elejtett szó nyom lehet és segít tisztábban látni.

   Egyébként gyorsan olvasható, mert rövid, velős fejezetekkel operál, de nekem nem egyszer és nem is kétszer vissza kellett lapoznom és újráznom.

   Sőt, talán az lenne a legjobb, ha ezt a regényt mindenki kétszer olvasná. 

   Egyszer úgy, hogy elsőként keríti sorra, majd másodszor is, már úgy, hogy mindent tud és segédletként használja az összefoglaló fejezeteket.

   A szerzőtől már megszokhattuk ezt a történet a történetben dolgot. Ha valaki már olvasta tőle a Nyolc nyomozót, akkor ezen nem fog meglepődni.

   A szereplőket nem igazán tudtam megkedvelni. Valahogy olyan kis sterilek maradtak, annyira nem is voltak jól kidolgozva, talán Maya kivételével.

   Ha most ismerkednél a szerzővel, akkor ne ezzel a regényével kezd!

   Mindent összevetve: Nekem ennek most nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

   Pavesi maga nyilatkozza, hogy két évig írta, ami a rövidségéhez képest meglepő, de lehet azért, mert vagy egy milliószor ő maga is belezavarodott. Ki tudja?

   Pár szó a borítóról:  A borító az Agave Könyvek saját tervezése és szuper, sokat sejtető, beszédes.

   Fontos a helyszín és természetesen az írógép, valamint a véres papír, a kés, valamint az aláhulló többi papír is.

   Telis-tele célozgatásokkal, metaforákkal, apró jelzésekkel, kikacsintásokkal, amiket csak az ért meg, aki tényleg elolvasta a könyvet.