Négy szuper izgalmas thriller, amiket mostanában olvastam és amiket jó szívvel ajánlok

 Sziasztok! :)

   Pár hete bementem a Libribe és spontán választottam négy thrillert, amik ott és akkor felkeltették az érdeklődésemet.

   Ezeket el is olvastam, most pedig hozuk róluk ajánlót.

   Íme:

1. Ashley Flowers és  Alex Kiester - A ​hiányzó fél

   Még 2023-ban, könyvtári könyvként olvastam Ashley Flowers-től a Sok jó embert és az a könyv tetszett, no de hát a vége olyan sokkoló és befejezetlen lett, hogy nem adhattam rá többet négy csillagnál és ez most sincsen másként. :)

   Egy hirtelen ötlettől vezérelve, múlt hét pénteken vásároltam négy könyvet a Libriben, mert szó szerint gyilkos kedvemben voltam és olyankor nem köt le semmi más, csak a thriller vagy a horror. Ez mostanában ilyen fordított hülyeség nálam. :D

   A hiányzó félre pontosan így esett a választásom. Ismertem már a szerzőt, nem volt újdonság a stílusa, még akkor sem, ha most egy másik íróval egészült ki.

   Roppant gyorsan haladós, sodró lendületű thriller, ami rajta is van a köteten, szóval valóban igaz.

   Izgalmas volt, a vége meg akkorát ütött, akkora arculcsapás volt, hogy rendesen tátva maradt a szám…Mert hát valóban mindenre gondoltam és mindenki gyanús volt már, de erre aztán tényleg nem számítottam. Azta!

   Nem egy hosszú kötet, rövidke, de attól még tartalmas, tele érdekes sorsokkal és karakterekkel.

   Leginkább a testvéri szeretet, az önpusztítás és a barátság kerültek a középpontba, közben pedig együtt nyomozhattunk Niccel és Jennával.

   Szerintem az írónő jól ért az idegborzoló befejezésekhez, mondhatni ez a specialitása, csakúgy, mint Freida McFadden-nek.

   Jól odacsap nekünk olvasóknak! Tessék, ti akartátok tudni az igazságot, hát akkor viseljétek is el! Bahhhhh.

   Hűha, nem is tudom mit gondoljak? Ki volt itt a valódi bűnös és ki/kik az áldozatok? :O

   Sok kérdésre nem kaptunk választ, igazából egyértelmű lezárást sem, mégis valami akkor is megfogott benne.

   Leginkább azoknak ajánlom, akik képesek elviselni a végén fennálló bizonytalanságot, akiket nem kerget az őrületbe, hogy nincs kidolgozott befejezés, hanem ránk van bízva az egész.

2. Andrea Mara - Valaki ​a padláson 

   Jaj, nagyon féltem ettől a könyvtől, mert a szerző előző regénye a Senki nem látott semmit nem igazán tetszett. 

   Az könyvtári könyv volt és örültem, hogy nem szántam rá pénzt, szóval, amikor a múltkori „Dühös vagyok, és gyilkos kedvem van, szóval ezért thrillereket fogok olvasni!" kirohanásomkor megvettem magamnak ezt a regényt, igazi lutri dologra tettem, viszont nem bántam meg. :) Most azért erősen megkönnyebbültem. :D

   A Valaki a padláson fényévekkel jobbnak bizonyult, legalábbis számomra.

   Izgalmas volt, fordulatos, jól lehetett vele haladni és tudom közhely, de tényleg mindig történt benne valami. Sosem ült le a cselekmény.

   Amúgy is szeretem az ilyen „Új házba költözünk és ott ijesztő, különös dolgok történnek" típusú sztorikat, ezért így már eleve jól indult.

   Julia és Gabe megosztó, válás utáni kapcsolata a saját szüleimére emlékeztet, mert ők vannak így hasonlóan egymással. Együtt képtelenek voltak szépen élni, de most, hogy külön vannak, barátok lettek és igazán törődnek egymással. Szóval nekem ez a szál sem volt meglepő, csupán csak megértően bólogattam. Furcsa persze, de ez van.

   Volt itt megannyi múltbéli titok, hazugság, ármánykodás, megcsalás, átverés, lopás, zaklatás és még sorolhatnám. Tényleg rengeteg minden történt a szereplőkkel.

   A vége kellően meglepett, jól betalált a ki és a miért is.

   A befejezés pedig minden kérdésre választ adott és ezért jó szájízzel, elégedetten csuktam be a könyvet.

   Érdemes volt még egy esélyt adnom az írónőnek. :)

3. Samantha Downing - A ​saját érdekedben

   Erre a könyvre először akkor figyeltem fel, amikor @Suba_Csaba egyik videójában ajánlotta.

   Akkor még nem olvastam el azonnal, de a könyvtárban szintén sokáig kerülgettem, így a múltkori „Dühös vagyok, és gyilkos kedvem van, szóval ezért thrillereket fogok olvasni!" kirohanásomkor megvettem magamnak ezt a regényt is. :)

   Nem volt rossz, de azért kicsit többet vártam tőle. Nálam ez most egy erős négyesnél nem ért többet.

   Roppant gyorsan lehetett olvasni, mert annyira végtelenül egyszerű volt a szövege, hogy az néha már fájt.

   Semmi leírás, minimális csupán, rengeteg párbeszéd és kész. Ez azért persze nem baj, mert pattogós volt tőle a szöveg, meg igazából a karaktereket is meg lehetett ismerni.

   Megszeretni viszont már nem, mert Zach-en kívül egyetlen épelméjű vagy normális karaktert sem tudok megemlíteni.

   Telis-tele volt megosztó antihősökkel, ami szintén nem volt baj. Ettől lett érdekes és kicsit sem hétköznapi.

   Mondjuk mennyi az esély rá, hogy ennyi elcseszett, elmebetegbe hajló ember él egy környéken, illetve közösségben? :O Senki sem volt ártatlan, ez tuti.

   SPOILER A vége, a legutolsó mondat mintha arra engedne következtetni, hogy talán Zach is olyan tanár lesz majd, mint Teddy és ő is gyilkolni fog végül, no hát remélem, hogy ez azért nem így lett. SPOILER VÉGE

   Egyszer el lehetett olvasni, de a világot azért nem váltotta meg.

4. C. M. Ewan - Nem ​túl édes otthon

   A szerző Az interjú című könyvét tavaly kölcsönöztem ki a könyvtárból, de nem tetszett és végül félbehagytam.

   Szóval nem sok bizodalmam volt a szerzőben, de amikor a múltkori „Dühös vagyok, és gyilkos kedvem van, szóval ezért thrillereket fogok olvasni!" kirohanásomkor végül megvettem ezt a könyvet is.

   Féltem is tőle rendesen, ám végül kellemes meglepetésként hatott és igazából már tegnap este befejeztem, csak nem volt kedvem olyan későn írni róla.

   Andrea Mara mellett ennek az írónak is megérte egy második esélyt adni, mert leesett az állam.

   Már a fülszöveg alapján sem tudtam, hogy igazából mire számítsak, így inkább csak sodródtam az árral és vége meg aztán tényleg teljes meglepetésként ért. Valóban mindenre számítottam, csak erre nem.

   Gyorsan lehetett vele haladni, mert rövid, tömör és velős fejezetekből állt.

   C. M. Ewan végig azt éreztette velünk, hogy itt aztán semmi sem stimmel, ráadásul ezzel a klausztrofób közeggel valóban erősen hatott a pszichémre.

   Vérbeli pszichothriller, ez nem is kérdés.

   Többet nem igazán akarok írni róla, mert az spoileres lenne.

   Egyszerűen az a könyv, amit el kell olvasni és akkor majd megtudod, hogy mit rejt magában.